Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

frton örökáron megvásárolta, és május l-jén ki is fizette. Az egyletnek rég táplált óhajtása ezzel ugyan teljesedésbe ment, de a vételárhoz hiányzott 10,000 frt és a háznak céljainkhoz képesti átidomitása végett tett több ezrekre menő költségek, melyeket szintén adóssággal kellett fedezni, oly terhek, melyek alul az egyletet mielőbb felmenteni mindazoknak kell, hogy érdekükben feküdjék, kik intézetünk gyarapodását és felvirágozását a szenvedő emberiség javára óhajtják, ésmibizuuk is, hogy isten, ki idáig megsegített, ezentúl is megsegit. Igen, megsegit bennünket az isten, e hitemnek azon órában vettem megpecsételő biztositékát, midőn e sorokat leirtam. Tegnap délután, épen intézetünk még lebonyolitatlan péuzviszonyai felett mereugtem, midőn ajtómon kopogtatnak és belép egy ifjú s levelet nyújt át, melyet kinyitván egy 100 frtos bankjegyet találok benne c sorok kiséretében : A pesti „ágost. és helv. hitv. országos árvaogyletnek kérem a mellékelt száz forintot átvenni és nyugtatni. Türsch." Nenn rövidült meg az isten keze, gondolám s tán azért is adta e kellemes meglepetést ez órában, hogy serkentő például szolgáljon másoknak, és akad majd széles nagy Magyarországon száz tehetősb jóitevő, kik a derék pesti kereskedő nagylelkű példáját követve, előteremtik az összeget az egylet adóssági terhe lerovására. S már most, ha végig tekintünk egyletünk tiz evi küzdelmes, de sok lelki örömmel is megáldott működésén, Jákobbal kell hálásan elmondanunk: „Csekély vagyok mindazon kegyelmekre és mindazon hűségre, melyeket mutattál szolgáid iránt, mert pálcámmal mentem vala át a Jordánon, most pedig két sereggé szaporodtam." Két sereggé szaporodott Isten jóvoltából ami kicsiny kezdetű intézetünk is. Harminchétén vannak azok, kik közvetlen felügyeletünk alól kikerülve, most már pályán vannak, hogy magokat teljesen kiképezvén, mint haszonvehető tagjai az emberi társaságnak, maholnap az életbe kilépjenek; más ötvenen itt előttüik vannak, mindannyian szeretett, kedves gyermekeink, kiket ápolni, becsületes nevelésben részesíteni szent elhatározásunk. Most és tiz év előtt, mily lélekemelő vált"zisi Akkor a rideg közöny borulatán tévedezve tört át a részvét egy-egy napsugara felénk, mintegy szégyenlős pillantás; ma ezrek rokonszenve fenragyogtatja fényes napját, melynek világánál szive áldozatját mutatja fel, a szeretet a jó isten oltára előtt. Akkor kevesen ügyeltek e szerény egylet csendes működésére, és a kik észrevették, tán rajongók hasztalan művének is mondták ; ma felmutatható eredmények hirdetik, hogy az egyház és a haza egy intézettel gazdagodott, mely már is mint a társadalom egyik hatalmas tényezője ragyog, és neve kedves Ígéretként hangzik országszerte. Ami tiz évvel ezelőtt nemesb vágyaink távol láthatárán, mint kegyes óhajtás derengett felénk, kedves árváink számára egy saját ház ; ma e háznak felavatása ünnepélyés üljük. Isten áldása legyen és maradjon e házon! Ballagi Mór. A eonfessio és az egyházi szószék. (Észrevétel Csengei Gusztáv ur cikkére) Csengei ur, a Prot. Egyh. és Isk. Lap 48. számában e cim alatt : „Milyen legyen a jó lelkipásztor ?" értekezést irt, melynek ily cimü „A lelkész a templomban" fejezetében „a jó lelkipásztornak egyedül szónoki feladatáról" értekezik. Miután nevezett cikkében az én egyéni nézetemtől eltérő véleményt látok kifejezve, indíttatva éreztem magamat észrevételemet az ő véleménye felett megtenni s egyszersmind nézetemet a fentebbi cim alatt előadni. Az igehirdetést illetőleg két nézet nyert különösen kinyomatot — mondja Cs. ur. Egyik, mely állítja, hogy a szónok egészen függetlenül a confessiótól, „korlátlan hirdetheti a szószékről a szellem és erkölcsvilág legmagasabb eszméit, legyenek azok bármi ujak, bármi szokatlanok és a régi előítéletekbe, elavult szokásokba ütközők. A másik nézet pedig az, mely megkívánja, hogy a pap a szószéken tisztán a eonfessio álláspontján legyen. Cs. ur mindkét véleményt egyoldalúnak tartja a protestáns egyházra nézve; én pedig nem s ez köztünk a különbség. No de menjünk hát egyenesen a dolog velejére. Okoskodásának summája ez: A prot. egyház saját lelkészének egyháztagi minőségében megengedheti, hogy mint bárki más, szabadon gondolkozhassék a vallásról, de „mint az egyház hivatalnoka tartozik az egyház hitvallásának s alkotmányának álláspontján megmaradni." E véleményre nezve nem lehetek egy véleményen Csengei úrral. Ila a protestantismusnak életelve a haladás, benső természete a hit és lelkiismeret szabadság ; ha a protestantismus átadván a bibliát a közönség kezébe „a vallás felől szabad gondolkozást enged mindenkinek" Csengei ur saját szavai szerint is, kérdem : helyesen, észszerűen s macával következetesen cselekszik-e a protestáns egyház s vájjon hű-e kimondott elvéhez, midőn a