Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-31 / 5. szám

Kecskeméten végzé, hol magát a tanítói pályára elszánván, abban a végpercig a legnagyobb sikerrel működött, moly által nemcsak a szülék — kiknek gyermekeibe a jó nevelés magvát hintette, — de mi mindnyájan, kik öt a nevelés terén oly előre haladva láttunk s tapasztaltunk, benne egy ritka jó tanitót siratunk. Íme itt tárul fel előttünk egy közkedvességü ritka jó tanitótársunknak öngyilkossága; ki a szegények segitője, a megszomorodottak vigasztalója, — ki egyedüli élvezetét, s legnagyobb boldogságát iskolájában saját növendékei közt leié fel, — és mégis mi adhatott okot arra, hogy önnön magának gyilkosa legyen? ! Vannak kik egész életök. folyását gyönyörrel élvezik, semmi kellemetlenségeknek kitéve nincsen: k; vannak olyanok is, kikre az élet a leggyötrőbb, legkinzóbb navalyáji most kevésbé, majd ismét jobban — amint az idő forgása hozza magával — sulytolók: és ez utóbbihoz csatlakozva, vannak olyanok is, kik mind azon kellemetlenségeket, melynek gyötrik, egy ideig mint tenger közepén lévő szikla,mozdulatlanul állnak, amogindulásnak semmi jele nincs, — de eljön a mindent meg emesztő idő, melynek zord leheletére a kősziklák a tenger fenekére omladoznak, — a keserű pohár csordoltig megtelik, az elfojtott lélek gyötrelmei megindulnak és a halandót merész tettekre indítják. Ilyen volt boldogult Gérési barátunk élete, ily gyötrő fájdalmak fészkeltek keblében, így kinzá azon keserű pohár, molynek megtöltő után lett önnön magának gyilkosa, szóvalami másoknak az életben örmöt s boldogságot nyújt, az szerencsétlen barátunknak -i « Temetése, mely másnap történt, a legegyszerűbb volt; háznál t. Bekö Gábor helybeli lelkész ur egy hozzá alkalmazott megható imát; — a temetőben pedig egy kis síri beszédet o sorok közlője mondott. Hátramaradt s mélyen szomorodott özvegyén s árvaságra jutott három gyermekén kivül, mint közkedvességben s becsületben volt ritka jó tanitót mindnyájan gyászoljuk. Áldás legyen poraira! László János, bissei ref. tanitó. Nyilatkozat Az általam szerkesztett „Népiskolai könyvtár" ügyében több oldalról jött felszólítás következtében kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a szükséges kéziratok mind a hat füzetre készen voltak nálam már a mult 1868-ik évi april havára, és a III. s IV. füzetet képező Robinsont még akkor át is adtam kiadómnak, Osterlamm Károly urnák; de fájdalom minden sürgetésem dacára sem sikerült még megjelenésüket kieszközölnöm. Azonban most már rövid idő alatt a hátra levő mind négy füzet kikerülend a sajtó alól. Budán, jan. 25. 1869. Molnár Aladár, A \) A K I) 1 A S. A pesti orsz. prot. árvaház fölépítésére: Tiszt, Coriary Tóbiás, felső eöri ev. leik. ur gyülekezete részéről 5 frt. —- Tiszt. Boldizsár Imre, sepsi ref. leik. ur 1 frt. — Tiszt. Gecsei Péter, tolcsvai ref. leik. ur 300 lélekből álló gyülekezete részéről 13 forint. - Tiszt. Cirók János, aranyosi ref. leik. ur gyülekezete részéről 2 frt 50, maga részéről 50 kr. Amoldva-oláhországi m i s s i o részére: ilsa6

' --x , ^ rpW riary Tóbiás, felső eöri ev. leik. ur 3 frt. Néhai Tomori Szabó Sándor özvegyének: Tiszt. Tordai István, duna-pataji ref. leik. ur gyülekezete részéről 24 frt 80 kr. — Tiszt. Boldizsár Imre, t sepsi ref. leik. ur 2 frt. NYÍLT TÉR.-") — Egy komoly lecke az „Autonómia" szerkesztőjének s az „egy szerzetes tanárnak." A „Prot. Egyh, és Islc. Lap." hasábjain ösmeretessé lett „Autonómia" cimü napilap „ohajok és panaszok" rovatában, némely álcás vitézek, darab idő óta kíméletlen rágalmakkal lépnek fel becsületes egyének, -sőt kötelességeiket híven teljesítő testületek ellen is; oly egyének és oly testületek ellen, kiknek, és melyeknek az illetők alig lehetnek saruoldozói. E vitézek egyik előharcosa „egy szerzetes tanár" név alatt, a nevezett lap ez évi első számában ellenem alolirott, s azon testület ellen is, melynek ez idő szerint élén állok, — rágalmakat irt, melyeket bebizonyítani képes nem lévén, jónak látta megbújva nevét elrejteni. Hogy e lap olvasó közönsége is ösmerhesse az ügyet kérem a N.t. szerkesztő urat kegyeskedjék lapjában e soraimnak helyt adni, hogy mindenki látva az épen tisztességesnek nem mondható eljárást, Ítélhessen kérlelhetlon igazsággal az oly szerzetes tanár felett ki nem szégyenkedik rágalmakat írni; s az oly szerkesztő felett, ki a rágalmaknak nem csak hogy helyt ád lapjában, de még a felelőségén kivül álló cikk írójának nevét féltékenyen őrizgetni nem átallja. Az „Autonómia" — lucus a non lucendo - - politikai napilap „ohajoknak és panaszokénak keresztelt nyiltterén Az e rovatban megjelenőkért a szerkesztő nem vállal felelősséget. SzerTc.