Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

György, budai lelkész és Bihari Imre, tanár urak tartottak, nyomtatásban is megjelentek. Oktatást a gyermekek az intézet közelében fenállott német reformált iskolában nyertek, egy pedig a reform, gymnasium 2-ik osztályába járt. Az intézet társalgási nyelve felváltva magyar és német volt, a minek az lett a következése, hogy a növendékek mindkét nyelven egyformán beszélnek. „A főhibák — mondja az előttünk fekvő tudósítás — melyekkel a felvett gyermekeknél meg kellett küzdeni, a nyakasság, hazugság és rendetlenségre hajlandóság voltak. Ezen — igy folytatja — nincs okunk megütközni, ha meggondoljuk, minő volt azon elhagyatottság és elhanyagoltság, melyből ezen gyermekek jobbára kiragadtattak. De már az első hónapok után, a legtöbbeknél észrevehető javulás volt tapasztalható, s a mit a koronként még oly hatalmasan felfortyanó szigorúság nem eszközölhetett volna, az a mi árvaatyánk hasonmértékü szeretettel párosult komolyságának szépen sikerült. A gyermekek szeretettel csüngnek rajta, és ugy látszik teljesen feltalálták azon honosságot és megelégedést, melyet megszerezni nekik, egyletünk leghőbb óhajtása. A házi nevelés szorosan evang. szellemben vezéreltetik. A gyermekek nem csak imádkozni köteleztetnek, hanem a biblia, hitünk alapja is szorgalmasan olvastattatik velük. Az árvák atyjára nézve tanúbizonyságot tehetünk a felől, miként semmit el nem mulaszt, hogy az egylet kívánalmainak megfelelőleg ezen gyermekekből, kiknek egy része a mi segedelmünk nélkül, ha testileg nem, de lelkileg és erkölcsileg bizonyosan elveszett volna, egyházunknak és az emberi társaságnak hasznos tagokat neveljen. " Hosszasan idéztem a bizottság 1860-ki tudósitványa saját szavait, mert ezekben találtam az egylet nemes feladatát, vallás-erkölcsi egész tisztaságában legvilágosabban kifejezve. De még világosabban, ékesebben mint az irott betű, szólnak az egylet nemes célzatairól azon gyöngéd intézkedések, melyeket mindjárt az első évben tett oly célból, hogy a növendékek ápolásában a szülői szeretet áldását mentül tökéletesebben pótolják. Első legfontosabb lépés ez irányban történt a nőbizottság alakítása által, azon teendők szemügyre vétele végett, melyek a mily aprószerüek, ép olynélkülözhetlenek rendes háztartás vitele és oly házi viszonyok előidézéséhez, melyekben a gyermekélet vidoran fejlődhessék. Az árvák fehérneműjéről, s egyéb ruházatjárói gondoskodni, azok tisztántartására felügyelni, volt első kitűzött feladata a női választmánynak. A másik szép intézkedés volt a karácson-este innepélyes megülése az árvák közt. Az árvagyermek soha rideg elhagyatottságát keservesebben nem érzi, mint midőn maga körül mindenütt családi örömöt látván, egyedül neki nincs min örülnie, nincs egy meleg kebel, melyre simuljon, nincs egy szerető kar, mely magához ölelje, és fájón tolul föl ajkaira a kérdés: hol az én tűzhelyem, hol az én családom ? Elfelejtetni a közöröm közepett e keservét, és éreztetni vele az istenáldást, mely az üdvözítő megjelenése által minden megterheltekre, de különösen az árvákra árasztatott, kiket a nagy emberiségi család különösen kegyelt tagjaivá tett: ez a magasztos cél, melyet az egylet vezetői e gyönyörű innepély rendezése által elérni törekszenek. A ki egyszer tan uja volt intézetünk e keresztyéni szép innepélyének, bizonyára feledhetlenek neki azon édes benyomások, melyeket nyert, midőn a zárének elhangoztával a csillogó karácson-fát körűi-álló árvákat a játékokkal, csemegékkel s taneszközökkel dúsan megrakott asztalról mindenik a maga jutalékát a kedves Jézuska ajándékaiból köténykéjébe töltötte és repeső örömmel lakszobájába sietni látta, hogy ott nyert kincseit jobban szemügyre és számba vegye. E két intézkedés által csak hamar kedves honjává lesz az intézet a szegény árváknak, és hozzá szoknak magokat egy nagy család egymást szerető tagjaiul tekinteni, mi egyik legfőbb áldása árvaházunk növendékeinek. Az első év végével a kegyes mű alapvonalaiban befejezve készen állott; készen annyiban, hogy teendői minden irányban kiszabva és megállapítva voltak. Nem lévén azonban az intézetnek más jövedelemforrása, mint a jó lelkek kegyadományai és a tagoknak határozott évekre kötelezett járulékai, nem kisebb dolog volt a létezőt fentartani és gyarapítani, mint volt kezdetben az ügy tervezése és életbe lép -tetése; sőt a mennyiben a leküzdendő nehézségek leginkább a kivitel folyama alatt szoktak kitűnni, megkettőztetett buzgóság kellett hozzá, hogy az intézők ereje a munka folyamata alatt ne lankadjon. Hála legyen az árvák mennyei Atyjának, sem az 1861 utáni köz levertség, melyben sokan még a reményt is, mint a sülyedő hajóból az utolsó kincset, a resignált közöny tengerébeszórták, sem az 1863-ik