Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

már gyülekezni fognak egyenkint egész addig, mig egyszer — ha kitavaszodik — ismét mind elmarad. (Itt meg kell jegyeznem, hogy akadnak férfiak, kik ezt egye dül a tanítónak rójják föl. Oh ti tiszteletes férfiak! tegyétek keble Lekre kezeiteket, és valljátok meg, hogy ha nem ti, de nem is a tanitó, hanem egyéb annak az oka.) Hiszen, dicső állapot ez a tanítóra nézve, mondja tán valaki, keveset kell vesződni a gyermekekkel. Az ám ! de milyen. Mi tudjuk azt, hogy a mit 2—3 hó alatt belecsepegtetünk a gyermek eszébe : 9—10 hó alatt ugy kifújja a szél, hogy még nyoma sem marad, és igy nekünk minden évben elől kell kezdeni mindent. Kapálni, kaszálni mehetnénk (de megyünk is) az igaz, mert, ha nem megyünk, a zsiros conventio mellett felaszik az állunk, mígnem valamly jószivti polgártárs közbenjártára megtiltják a dolgot is ; inkább éhezzünk, mint dolgozzunk stb. No de most már nov. utolján nincs tovább mit várni, fogjunk munkához. Könyv elő. Tanitó uram, nekem „nincs vallásom." Elhiszem fiam, de legyen, mert . . . nekem nincs zsoltárom nekem nincs ábécém stb. különben nincs tovább, mert népiskolánkban kézi könyvül csak e három szerepel; egyebet ha tanitni akarunk, leíratjuk a gyermekkel, vagy magunk leírjuk neki, mindkét esetben pedig Íróeszközre van szükség. De nincs, a szülő azt mondja, az ecclésia vagy helység tartozik vele ellátni az iskolát. Igaza van, a köz-költségből. E körülményre felszólittatnak az illetők : mély csend, hallgatás. Számoltatni kellene: tábla nem jó, kréta nincs; iratni kellene: irka, papir nincs, de tinta sincs; olvassunk hát: könyvem nincs. Igy. Ez a legkomolyabb valóság uraim ! Yagy a tanitó szerezze be mindezeket a maga költségén? Hiszen, tenné szegény a maga javáért örömest, de ha nem telik, ha a maga családja is majd elvész éhen. És most te szerencsétlen, kit a sors nem tudott másként megverni, mint hogy tanítót csinált belőled, vakarhatod ott is, a hol nem viszket, mert egyszer rajtad ütnek a tatárok, vagyis akarom mondani a visitatorok s a fennebb elé sorolt okokat nem kérdik, hanem negyed vagy félórai vizsgálat után nem iskoládnak, vagy tanítványaidnak, hanem neked adják a calculust: tanitó N. N. képessége: (mintha az iskola állapota a tanitó képességétől függene épen) kitűnő, elegendő vagy pláne secunda s a szerint Ítéltetsz meg „gonosz szolga." Bizony kedves barátom, jobb ha főbe ütöd magad s a Dunába ugrol. Ezt aztán nem bánja a debreceni gyűlés sem. Ily körülmények közt bizony —bizony gyógy-ir volt vérző sebeinkre az 1868. 38. t. c. mely legalább egy kevés reményt nyújtott lehető jobb jövőre. A debr. gyűlés jónak látta elriasztani ez örömünk jókedvű verebeit. Egy szomorú pátens menesztetett szerte a superintendentiában. Mi érmelléki tanítók jónak láttuk nem tenni ad acta, hanem bátrak voltunk igen alázatosan nem hagyni helyben amaz ismeretes decretumot. Nem tagadjuk mi, hogy a múltban volt elég okunk ama szent féltékenységre ; de már ma kicsinyesnek tartjuk azt, de nem is birhat eléggé indokolt alappal. Egyház és iskola : két külön dolog; egyik az égnek, másik a földi hazának nevel. Igaz hogy az egyház gyermeke az iskola, de ha az elválás várt órája eljött, nyugodjék meg amaz a jóltevő sors akaratján, mint az édes anya, mikor fiát katonának viszik. Azt csak átláthatja bárki, hogy mint eddig volt, ugy nem maradhat az iskola ügy. A megváltoztatásra, illetőleg javításra pedig az egyháznak nincs hatalma, sem anyagi ereje ; e kettő nélkül pedig a legjobb, legszentebb akarat is hajótörést szenved. Papjaink tudhatják legjobban, hogy sok szép esdő, felhívó szózatuknak, kivált iskolai ügyben mily kevés sikere lett a nép közt. Hiába, még nem érett oda a mi népünk, hogy az iskola fontosságát beismerné. Hatalom kell még ide uraim, mely a jóra is bottal hajtsa az embert; ámde az egyháznak .csak javasló és dorgáló, de büntető hatalma nincs. * * * De fordítsuk figyelmünket még egy más igen érdekes tárgyra is. Ez tanítói testületünk ziláltsága. Itt mindenek felett egyöntetűség kívántatnék s ez van legkevésbé. A hány helység, annyiféle kiadás az iskola vezérlője. Itt egy academicus rector papi pályára készül s csak egy szerencsétlen rendszer kifolyásából viseli a tanitó nevet 2—3 évig, kivánható-e tőle ügy-buzgalom ? A gazdagabb helyek ilyenekkel láttatnak el s ezek 2—3 év múlva, kénytelenségből épen nem, másnak engedik a tért, melyre sem hajlam, sem hivatás, sem akarat nem vezérlé őket. Ez intézmény mindenek előtt eltörlendő lenne. Amott egy kisebb ecclesiában egy gymnaziumot végzett egyén; e pályára, melyre legkevésbé készült, anyagi körülmények terelék. Hosszas gyakorlat után csak sajátít el valami fogást a tanítás nehéz mesterségéből. — Itt egy képezde-végzett. Hajh! a ki ismerte képezdéinket a múltban, tudhatja, mi az ; praeparandista csak a fiatalság söpredéke lett. Emitt egy öregebb tanitó, hallom 3 gym. osztályt meglehetős sikerrel végzett. Amott egy szerencsétlen, kiszolgálta a császárt s valami jó akarója megkönyörült rajta s becommendálta egy szegény egyházba; vagy egy mesterlegény, ki a vándorlásnál kényelmesebb dolognak tartja az iskola porát nyelni. Ily elemekből áll nálunk honunkban — a tanítói testület. Igy aztán a milyen a jutalom, olyan a munka, vagy olyan sem. Ilire sincs az egyöntetűségnek. Legyen minden iskola, különbség nélkül az államé, hisz joga van hozzá ; neveljen egyéneket, kik hajlamaik levén e pályára, a „holtomiglant" tiszta lelkiismerettel elmondhassák, e nehéz pályára kellőleg készültek, illőleg dijjaztatván, hivataloknak élők legyenek. Sajnos, hogy a Tiszántúli kerület, mely leginkább ellenzéki elemekből áll. most midőn az 1848-iki törvények egy kiváló pontját akarják megtestesitni, ez ellen demonstrál. De ne vádoljuk egyesekért az egészet. Ott van Szatmarmegye. örömmel üdvözli ez uj szülöttet, az 99*