Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

tettek el: az Árvay-féle ábécé kiadatása Petrik Géza által, az Árvay-féle vezérkönyv megbiráltatásának tigye, illetőleg a birálók sürgetése a nyilatkozásra, ugyanez Bocsor Lajos „Bibliai ismertetés" cimü munkájára nézve; nemkülönben Kovács János és Kerekes József urak felszólittatása azon tankönyvek elkészítése iránt, melyekre még 1867-ben vállalkoztak megbízás folytán; intézkedés egy pár munka megbíráltatása iránt, könyv- ajánlás, illetőleg bemutatások stb. Csupán egy pontja volt még a tanácskozásnak, mely természeténél, és a reá hozott végzésnél fogva nagyobb figyelmet érdemel, egy uj közös pénztár felállíttatásának terve Nevezetesen miután az 1868-iki XXXVIII. t. czikk elrendelte a községi iskolák felállítását, s hitfelekezetünk számos kis egyházai kivált a diasporában levők, nemcsak hogy felvezeti iskolákat nem tarshatnak, de még a vallás-erkölcsi nevelésről sem gondoskodhatnak kellőleg, ezeknek segítése e szent kötelesség teljesítésében a vallás-közösség elvénél fogva az egyház egyetemére néz. Ezen kötelességgel szemközt az egyet, tanügyi bizottmány az e célra szükségelt költségek közös erővel való kiállítását, s különösen egy közös segély-pénztár felállítását az egyes egyházkerületeknek szíves figyelmébe ajánlja. Végül egyéb okok, de különösen a tanügy érdeke szempontjából, a bizottság felkéri az egyház-kerületeket, hogy ugy intézkedjenek, miszerint az egyetemes tanügyi bizottság a jövő junius végéig megalakulhasson, s munkálkodását elkezdhesse. Egy kis toldás az ér melléki ref. tanitók memorandumához. A szíves olvasók közül ha emlékeznék még valaki ama memorandumra, megütközve kérdhetné : hát még toldás is van hozzá ? Hisz igy is elég hosszadalmas az." Igaz hogy hosszadalmas ; s talán épen ez az oka, hogy az áltata eléretni óhajtott sikert nem eredmény ezé. Értem a figyelembe vevést. Talán nem is eléggé világos ? tíilán — véleményem szerint — nem is oly férfias, önérzelmes, mint azt egy tanitói testület méltósága megkívánná ? Valóban itt kell rejleni a hibának. Ha nincs okunk — aminthogy nincs is —• örömkiáltásokat hallatni, legalább a jajt ne fojtsuk egészen magunkba. Ma már, hála a kor szellemének, szabadon lehet örömnek és bánatnak kifejezést adni. Részünkről, ref. néptanítók részéről történt még a legkisebb mérvű feljajdulás, s a nagy világ kénytelen azt hinni, hogy mi a boldogság lágy párnáin nyugszunk. Pedig dehogy ugy van ! Alárendelt helyzetünkben sirni sem merünk, de örülni sem, hacsak titkon nem, mert mindkét esetben félünk „a felettünk atyáskodók bölcs szigorától." Tagadhatatlan, hogy az érmelléki tanitók jajjaik hangos kifejezése miatt érezni fogják vagy az atyai bölcs szigort, vagy, a mi még ennél is roszabb lenne: a figyelembe sem vevés keserű izét. Az elsőre már csak rá szoktunk volna, de az utóbbi nagyon fájna s e minden oldalróli agyon hallgatás már is kínos. Igaz, hogy a memorandum- készitŐ bizottság utasítva lőn közölni azt minden a tiszántúli superintendentiában levő tanitói társulatokkal, s azokat is felhívni véleményök nyilvánítására, (és ezt bátorkodom ezúttal is az illetők becses figyelmébe ajánlani) a mit talán feledett tenni a bízottság; igaz, hogy a tractus és superintendentiával is közöltetni határoztatott az, s talán még erre idő és alkalom nem mutatkozott, s azért ez agyon-hallgatás. Pedig uraim higyjék el önök, hogy amaz igénytelen s csaknem szolgai alázatosságu sorokban a nemzeti haladás rohanó gépezeTM tének egy kereke leend összezúzva a figyelembe sem vevés által. — Haladás korunk jelszava. Haladás, tudomány s ennek fészke iskola nélkül nem is képzelhető. Az iskolát kell hát a haladó korszellemének megfelelőleg szerveznünk, átidomítanunk. Itt gyökeres orvoslás szükségeltetik. E dicső és szent cél felé az első lépést már megtette az,a kinek tennie kellett mint elsőnek: a törvényhozás. És mi, kik eddig igy imádkozánk „népnevelés, jöjjön el a te országod," most, hogy közéig, azt mondjuk rá: oz ország nem e világból való, nincs rá szükségünk, maradunk a régi mellett, vagy majd lendítünk mi is valamit, ha ráérünk vagy akarunk, úgyis magasabbak vagyunk egy fejjel mint más. Igy a debreceni gyűlés. Pedig, hanem nagyító üvegen néznénk, a tények aligha mást nem beszélnének. — És most p. o. legyen szabad a szíves olvasót itt a templom mellett egy zugba bevezetnem. Itt én vagyok az ur. Tessék szétnézni ; bizonnyal mondom szerte a hazában tiz közül négynél több ilyen alkalmatos alkalmatosságot nem fog ön találni. Ha ugy tetszik, menjünk az iskolába Nem arra kérem ; az ott istálló, itt az iskola, szobácskámból bele lépek. Szép, nem kell messze fáradni. Látom, az iskola egészséges; a levegője is az lehet, mert egyik ablaka előtt az istáló, a másik előtt s alatt a trágyadomb. A tanterem belvilága tér-mérték szerint épen öt négyszög öl; magába kell fogadnia 40—50 studentet, szerencse hogy még az a vagy 30 iskola kötelezett, ki szegénysége miatt nem jár és nem járt soha iskolába, (az még semmi a debr. gyűlésnek.) ide nem jön, mert akkor a tanterem a capite ad calcein, azaz a padlástól a földig lenne örökéletnek vizét szomjazó múzsákkal. — A felszerelésre panasz nem lehet., mert, a mi üres hely csak van. töltve először három cölöpre szegzett hosszú deszkával, a mit asztalnak csúfolnak. Jobb és bal felöl egy-egy lóca; na még odább a fal mellett is egy. Jobbról lányok, balról fiuk ülnének. Ott a szegletben egy pléh kemence, amott a falon egy megfakult fekete táblának némi maradványa, itt meg no, ez ritkaság . . . egy német földabrosz. Mi kell még ? Elég ez. Nos. szellemileg még kitünőbben állunk. Dicséretére legyen mondva kedves múzsáimnak, ők is megérték a kor intő szózatát s már nov. 2-kán volt szerencsém láthatni kettőt közülök, pedig csak virágvasárnap (márc. 21.) óta nem láttam egyet is. Most