Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

Protestáns szülék és tanitók! ne feledjék önök a jelen kor legfontosabb feladatát! I Magyar protestánsnak lenni annyi, mint a haza és az emberiség körüli legszentebb kötelmeket teljesiteni, s a legszentebb eszméket megvalósitani. Őseink példája e téren a legdicsőbb utmutató! Századok küzdelmei között fegyverrel megvédették a lelkiismeret, s a haza szabadságát, — de a harcok közepett is főgonduk volt a népnevelés, s a tudományok ápolása. Ha kellett, életüket a vallás és haza szabadságáért áldozták; — vagyonukat pedig a miveltség előmozdítására szentelték, s gyermekeiket az ismeretek tanulásában nevelték. Jól tudták azt, hogyha a harcos férfiakat nagyobb erő legyőzheti is ; de a tudományok által megvilágosodott szellemet, sem a sötétség, sem az erőszak meg nem hódithatja. Jelenleg hazánk békének örvend, e szép földet lakó népek s vallásfelekezetek békében élnek együtt, s versenyeznek a haladás terén. De előállott a nemzeti kormány, hogy a községi iskolák által, a népnek — s vallásfelekezeteknek a népnevelés terén példát mutasson. Protestáns gyülekezetek! akik fentartani akarjátok iskoláitokat, a kormány e ténye szózat és felhívás hozzátok ! Küzdelem — s versenyre hívás a tudomány terén. Ha protestáns meggyőződéstek azt sugallta nektek, hogy fentartjátok felekezeti iskoláitokat, melyeket őseitek sanyarúbb korszakban is fentartottak, hogy legyenek ezek továbbra is édes tieitek, s legyenek tán bekövetkezhető nehéz időkben a hazaszeretet s a felvilágosodás menhelyei; — akkor hitrokonaink! ne feledjétek, hogy a legszentebb s legnemesebb feladatot vállaltátok magatokra. Nektek versenyeznetek kell minden más felekezetek saz állam iskoláival, s a verseny dicsőségét nektek kell elnyernetek! őseitek hamvait becstelenitenétek meg, ha ti elmaradnátok a küzdelemben a tudomány terén! S ne feledjétek, hogy országos törvény gondoskodik a népnevelésről, s ha ti hanyagok lesztek a népoktatás körül, a kormánynak joga van iskoláitokat bezárni, — költségtekre községi iskolát felállítani. És ezt a nemzet kormányának tenni nemcsak joga van, de a legszentebb kötelessége is. Protestáns egyházközségek! a mult szent emlékei; — az ősök dicső példája; — korunk kívánalmai, hazánk s egyházunk érdekei szólanak hozzátok! s a felhívásra tettel feleljetek! A bizottság megbízásából szerkesztette Andorka Gyula. Útbaigazítást kérek, ha eltévedtem! Éber figyelemmel s illő részvéttel kisértem a Marikovszki féle ismeretes ügyet. Most, miután tudom, hogy M. ur nem a „Magyar Újság" 193-ik számában megjelent, s valószínűleg általa irt cikk, hanem más régibb, mélyen gyökerező okok miatt mozdittatott el hivatalától: megnyugszom helyzete mivoltán s ezt mondom : jobb sorsot nem érdemel! *) De ez ügy alkalmával, valamint egy másik hasonló ügy alkalmával is, olyan dolog merült fel, amelylyel nagyon szeretnék tisztába jönni, s melyet illetőleg olyanokról óhajtanék nyerni felvilágosítást, s ha eltévedtem volna, szíves útbaigazítást, a kik értenek hozzá. Én ugy vagyok megyőződve, hogy ha valaki olyan cikket ír és közöl, mely akár egyes ember, akár testület ellen, az illető egyes ember vagy testület felfogása szerint, vádakat, elferdítése kets különösen rágalmakat tartalmaz: a magát sértve érző egyes embernek vagy testületnek az a kötelessége, miszerint írjon s közöljön olyan cikket, melyből a félrevezetett nagy közönség meggyőződjék arról, hogy a kérdéses cikk irója vádakkal, elferditésekkel, rágalmakkal élt. A nagy közönség elég józan értelemmel s akarattal bír arra nézve, hogy az igy előtte fekvő két cikkből felismerje az igazságot. A ki ezt nem hiszi, azt a nagy közönség előtt aligha lehetne megsérteni. Ha csakugyan vádakkal, elferditésekkel s rágalmakkal illettetett az illető egyes ember vagy testület : elégtételt ad neki magánúton a nagy közönség. Ha azonban az illető megbántott egyes ember vagy testület nem elégszik meg a nagy közönség vagy a közvélemény által magán uton adott elégtétellel s igy nem is válaszol a sértő cikkre, hanem hivatalos s törvényes elégtételt kiván: szerintem nem lehet azt, hogy egyik vagy másik cikk tartalmaz-e vádakat, elferditéseket s rágalmakat, magának a sértett egyesnek vagy testületnek határozni meg s dönteni el, hanem, mint sajtó utján elkövetett vétségben, egyedül az esküttszék mondhatja ki a btinöst. Ha akár egyes ember, akár testület, sajtó utján elkövetett vétségben önmaga mondja ki a bűnöst, aligha nem ignorálja a hazai sajtótörvényeket, melyek kétségkívül az ő számára is hozattak s melyeknek hozatalába épen ő is befolyt. Ez bizonyosan hiba s talán bün is. Hazafiatlanságnak nem épen merem nevezni az ilyen eljárást, de olyanforma valami lesz annak a neve. Testületnek, mely sajtó utján támadtatik meg, már csak azért sem lehet az esküdtnek dolgába avatkozni, mert joggal megvárja azt a nagy közönség, hogy a vádló ne legyen egyszersmind biró is ; s avagy még a felségsértések is, nem az esküttszék előtt tárgyaltatnak-e ? Vegyünk fel pl. egy végeredményében még nem sokak által ismert ügyet. N. egy cikket irt s közölt az egyh. s isk. lapban, melyben kifejezést adott azon bot*) Figye'meztetjiik M. urnák mult lapunkban közlött nyilatkozatára. Szerk.