Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

Bejelentvén ezennel ezen többnemű törvényellenes tényeket, nem tartóztathatom magamat még egy mindinkább elévülő s orvoslásra váró sérelmet a közönség elébe hozni. Érvényben lévén ugyanis az 1868-ki, az áttérésről szóló törvénzcikkely,mégis megtörtént tavaly is az idén is, hogy több ág. és helv. hitv. személyek, házusulók lévén átgyóntattattak a róm kath. szombathelyi n. t. plébános ur által anélkül, hogy azok vagy a kőszegi ág. hitv. vagy a Rádócsi helv. hitv. egyházi hivatalnál az áttérésre jelentették volna magukat. Ha a vallásos egyenjogúság és viszonyosságról szóló törvényeink igy értelmeztetnek a róm. kath. clerus által, Ítéljen a közönség arról, hogy mily boldogok püspöki városainkban, hol helyben lelkészek nincsenek, a birók (possidentes), kik kijátszván mindannyi, őket is kötelező törvényt, mint a törvény felett álló bírák hatalmaskodnak. Kőszeg, 1869. nov. 9-én. Schneller Vilmos, kőszegi ev. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. ex Evangelicorum utriusque onfes onisin Hungáriáét Transylvania diplomaticus. — A Magyar és Erdélyországi mind akét va 1 1 ás ú evangélikusok okmánytára. Közli Fabó András. 1. kötet. Pest, kiadja Osterlamm Károly 1869. XVI. 328. á r a 3 frt. Fáradhatlan történetbuvárunk Fabó Andrásnak legújabb müvét mutatjuk be ezennel a protestáns közönségnek. Felette érezhető hiányt pótol ezen könyv egyházunk irodalmában. — Ki a magyarhoni protestantismus történetével bár mennyire futólag is foglalkozott kénytelen bevallani, hogy mindeddig nem találkozott kéz, mely eseménydús s viszontagságteljes multunkat kielégitőleg ecsetelte volna, mert bár mily becses s tiszteletre méltó is az, mit a História Diplomatica szerzőjénak, Ribininek s másoknak e tekintetben köszönünk, még is mind az, mit e halhatatlan emlékű férfiak nyújtanak, inkább csak vázlatnak s kísérletnek, korántsem pedig kimerítő történelemnek nevezhető, — Vázlatnak pedig s kísérletnek maradt mind az mit mostanáig e téren bírunk nem azért, mintha e lelkes, töretlen utakon járó munkásokban a jó akarat, vagy talán képesség hiányzott volna, hanem főleg azért, mert szűkölködtek a szükséges forrásokban. — Fabó „Okmánytára" e hiányon némileg segiteni akar; eredeti levelezések, fejedelmi adománylevelek, végrendeletek, jegyzőkönyvek azok, meljeket ő hangyaszorgalommal összegyűjtött s nagyobb részt most első izben köz. tudomásra hozott. — Sok érdekes, — főleg a 16. ésl7-ik századból merített adatot tartalmaz ezen gyűjtemény, melyet az érdemes szerkesztő akként állított össze, hogy a körtilbelől busz ívnyi kötetnek egy harmada a magyarhoni ágostai, másika ugyan csak a magyarhoni helvét hitvallásuaknak, harmadika pedig az erdélyi mind a ké felekezetnek jusson. — Ajánljuk mindenkinek pártoló figyelmébe e codexet. Ott vannak Luthernek, Melanchthonnak, Bugenhagennek honunkba irt némely levelei; ott van Thurzó Györgynek végrendelete; ott lelhető Illyésházy Gáspárné, született Thurzó Ilona grófnőnek, atyja Thurzó György végrendelete nyomán kiadott abbeli nyilatkozata, hogy holtiglan az ágostai vallást követendi ki megismerkedni kiván papjaink egykori jogviszonyaivá olvassa a Báthoryak, Bethlenek s mások rendeleteit; k látni akarja, mily vallásos lelkület lakozott főuraink keblében, tanulmányozza Thurzó Imrének gyönyörű imádságát ; ki kételkednék benne, hogy a sok tekintetben áldott Erdélynek is voltak az eretnekek kiirtását tervező Barkócyai, az olvassa végig a 173-ik okmányt, s ki párhuzamokban gyönyörködni szokott, az hasonlítsa össze a jelen kerületi gyűléseket azokkal, melyek jegyzőkönyveit az okmánytár közli. Az okiratok gyűjtője tekintettel volt — valamint ezt a latin előszó is tanúsítja a külföldi hitrokonokra is; miért is nem ártott volna, ha épen ezek kedvéért itt ott némi történeti jegyzetek beszövettek volna. Mert ki ismeri, hogy csak egyet említsek, külföldön — de hányan ismerik nálunk is — Pathay Istvánt, meg Kanizsai y^P Jánost, kiknek levelezései e munkának tetemes részét elfoglalják. Ilyeneknél egy két szé igen jó szolgálatot tenne s nem hiszem, hogy valaki megütköznék ily jegyzeteken „ad calcem adjectis." Megvagyok győződve, hogy Fabó ur ezen észrevételemet rosz néven nem veendi, valamint azt sem, ha az ügyszeretőket felhívom, hogy a különféle levéltárakban heverő gyakran nagy fontosságn okiratok másolatait hozzáküldjék, hogy igy az „Okmánytár" 2-ik, ha lehet még érdekesb kötetével minél előbb örvendeztethesse a protestáns közönséget. Osterlamm, illetőleg Petrik urnák pedig ki e becses műnek tisztességes kiállításáért köszönetünket érdemli, kívánunk sok vevőt. D. 1. P Yirgilius Maró Aeneisének első és második könyve. Gfynmasiiiinok számára magyarázta Szénássy Sándor gymnasiumi tanár. Pest, 1869. Petrik Géza kiadásában. Szénássy Sándor tanár ur dicsérendő kitartással évek óta azon dolgozik, hogy a latin nyelv és irodalom alapos, tudományos tanításához a kellő eszközöket eléállitsa. Latin nyelvtani munkái és gyakorló könyvei a legjobbak közé tartoznak; jelen munkával pedig meghonosítani akarja azt, amit a német kritika a legnagyobb római költő alaposabb megértésére termelt. — A tisztázott szöveg alá tett magyarázó jegyzetek nemcsak a nyelvészeti nehézségek elhárítására szolgálnak, hanem a költő aesthetikai felfogását is elősegítik. Ajánljuk a munkás tanároknak és tanulóknak egyiránt. 2. 1868. XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában. Minisz-