Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

azon prot. gyülekezet, melyben a pápa gyűlölt lantját megszólalni engedi anyagi ereje; mit még én sem láttam gyermekkoromban: ma már igen sok — nem templomban ugyan, — hanem ref. pap házánál Jézus Máriák, krucifixek stb. szépen a falon függenek! S miért ne ugy, vagy jobban, — mint Ádám és Éva, a tél, tavasz, nyár és ősz, az öt földrész stb. personificált ódon képei ? A protestáns pap sem igen „Tiszteletes" többé, hanem csak azért is „Tisztelendő" legtöbb helyütt, hogy a kath. pappal valóban egy rangban lenni láttassék — s igen helyesen! Superintendenseink legméltóbb joggal neveztetnek immár püspököknek — s miért ne ? hiszen csak annyiban különbözik a két elnevezés, hogy az egyik latin, a másik hellén! A kath. egyház sincs többé oly helyzetben, hogy souverain-hatalmat gyakor lva a többi üdvtelen vallások felett, letilthatná akár egyiket, akár másikat az oly elnevezések vagy szokások használatáról, melyek vele egyenjogositottnak találnák láttatni. S kérdeni : miután a mozgató okok — mik eddig szétválasztva tartottak bennünket — megszűntek: miért szűnjünk mi meg elődeink szokását követni ? miért negélyezzünk az öltözködésben, — mikor a többi sokféle külsőségeket, — mint eddig abususokat — naponkint jobban-jobban usussá változtatni szeretjük ? Hiszen az igaz, hogy intelligens embernek teljesen mindegy, akár reverendában, akár anélkül hirdessem az igét; de miért mindegy? azért, mert vajmi ritkán megy oda, hol az ige hirdettetik ! — fájdalom, a mai kor nagyon meddő a tudós vallásosokban ! fájdalom, hogy mi csaknem kizárólag úgynevezett népszónokok vagyunk ! még pedig e „nép" existál: a külsőségeket teljesen mellőznünk lehetlen, mert a népnek legkiválóbb sajátsága, miszerint nem hogy a külsőben is belsőt keresne, hanem épen megfordítva: legtöbb esetben a belső is szép kiil nyilvánulása által van reá vonzó hatással — s ha ezt egészen feledjük: még népszónokok sem leszünk kevés idő múlva, hanem a halaknak kell prédikálnunk a hajdankor remetéjeként. Én részemről kimerem mondani, hogy a szelle mieskedésben annyira behaladtunk, miszerint az érzékiség csaknem feledve van! s mig szerepünket egy kissé meg nem fordítjuk, -- mig az érzéki emberre is nem vetünk egy oldalpillantást : addig a nazarénusok, szombatosok és más rajoskodó felekezetek általi elnyomatás félelméről le nem mondhatunk ! Tudták a régi római candiclatusok, hogy miért kell nekik tiszta fehér tógában járni megválasztatásokig ! s midőn én — ennyi felhordott érvek után — őszintén merem ajánlani iftu paptársaimnak az egyenruha viselését in functionibus ministerialibus: nem pápistáskodom, nem nevetségest akarok, hanem csak eszemben forgatom egy épen lelkésznélküli egyház hívének szavait, ki a szomszédfaluban panaszolván rokoninak szeretett papjuk halálát, azok pedig ajánlván neki saját derék segédlelkészöket rendes lelkészül — így szólott : Y a n-e reverendája?" Borzsák Endre s. lelkész. 0 r s z ó ! Kis hiba, ha kezdetben nem vétetik észre, az idő folytában nagy bajt szokott okozni. Ilyen kis hibának nézem azt, hogy prot. ifjaink papszentelésröl beszélnek s hogy ez a szó „felszentelni" imitt amott e lap soraiba is becsúszik, mi annál feltűnőbb, mivel a prot. lap minden olvasója örömmel tapasztalhatta évek óta, hogy a bal Ítéletek következetes ostromlója lévén mindig, a vallás és dogma közti különbséget szemmel tartja, s a tiszta igazságot védi. Nézetem szerént nálunk protestánsoknál nem sza bad papszentelésröl szólni. Mert a dolog ugy áll, hogy a gyülekezet meghívja a lelkészt, az egyházi elöljáróság pedig kiküldi, rendeli, ordinálja. A helvetika confessio 18 részének 7-dik §-ban mondja: A kik elválasztattanak, rendelj ék azokat a hivatalra a seniorok közönséges imádkozással és kezeiknek reájok teteiével, amaz Apostoli régula szerint, melyet előád — Tit. 1. 5. Ott áll: •/.azaorrjújjg TCQeú^vréqovg constituas presbyteros. Az Aug. Conf. Art. XIV az áll: Docent, quod nemo debeat docere, nisi rite vocatus. Az Apol. Conf. Art XIII (VII) mondja: Habét ecclesia mandatum de constituendis ministris. Art. XIV. Nemini nisi rite vocato concedendam esse administrationem sacramentorum et verbi in ecclesia (denjenigen so recht gebührlich berufen sein.) Articuli Smalcald. X. Seponantur omnes larvae praestigiae et deliramenta pompae ethnicae, sicut vetera exempla docent, idoneas ad hoc officium ipsi ordinare debemus et volumus. Wir wollen und sollen selbst ordiniren tüchtige Personen zu solchem Amt. A kiküldött s megbízott pásztor hűségesen tanítván, buzdítván, lelkesítvén hallgatóit, minden nap maga avatja magát s szenteli szivét, életét, ha az evangéliumot nem csak prédikálja, hanem a nagy előpéldák módjára mindenütt a szeretet utain jár. Héderfalvy Pál. Hogy tartják meg a kath. papok az országos törvényt. Tegnap Szombathelyen temettem el egy M á r t h Teréz nevü 4 holnapos kis leányt. Anyja Márth Teréz, körmendi születésű, Szombathelyen szolgáló szakácsné, mint hajadon, okt. 9-kén két ikergyermeket szült, s nyomban oly gyermekágyi lázba esett, hogy okt. 18-kán elhalálozván, élete utósó hetében folytonos delíriumban volt. Ily állapotban egy Sz. Ferenc rendi pap állítólag a róm. kath. valláshoz átgyóntatta s az ikergyermekeket megkeresztelte. Meghalván az anya a katholikus plébánus készült őt eltemetésére kisérni s csak több, a kőszegi evang. anyagyülekezetbe kebelezett helyi leányegyházi presbyter erélyes ellenmondásának következtében sikerült, hogy az anya okt. 18-kán, a gyermekek november 5-kén és 8-kán az evang. anyagyülekezet lelkészei által kisértettek az örök nyugalomra.