Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

Iáért kérvényez a ft. tiszamelléki egyházkerület. S mit kér,mit kiván ezzel? Nem kevesebbet, mint hogy azon intézményt, melyben csak honunk határai kö­zött is a különböző vallásfelekezetek hiveinek milliói annyi századoktól fogva üdvös megnyugvást élveztek, most néhány visszaélésért maga az állam erőszakos kézzel forgassa fel. Felejti különösen a ft. egyházke­rület, hogy vannak honunkban hilfelekezetek, melyek­nél a házasság egyenesen sacramentum, s mint ilyen a vallásos meggyőződés szentélyének kincsei közé avattatott századok által; — felejti, hogy midőn a kötelezett polgári házasság behozatalát kérvényezi, ugy tűnhetik fel azon sokak előtt, mint ama hitfeleke­zetek szentségének profanizálására segédkező, sköny­nyen a vallásszabadság- s lelkiismeretháborgatás cime alatt — kivált papjaik ösztönzésére — ama felekeze­tek szunnyadó ódiumát indithatja fel maga ellen. Vi­gyáznunk kell, hogy, a mit mi magunknak isten és világ előtt követelünk, avallásosmeggyő­ződés és hitszabadság megszoritásának még csak gyanúja, árnyéklata se essék reánk. Vi­gyázzunk, hogy üldözöttekből üldözők lenni ne lát­tassunk. Én részemről mint protestáns lelkész, elismerem, hogy a házasságkötés alaki oldalát meghatározni, szabályozni, f ő 1 e g az állam hatáskörébe tartozik, — de azt is állítom, hogy de jure az egyháznak is van köze hozzá. Azoknak, kik Krisztus és az aposto­lok korára hivatkozva azt vitatják, hogy az őseredeti egyház semmit sem tudott az egyházi házasságkö­tésről, azt felelem: ne feledjék, hogy Krisztus és az apostolok korában még nem is létezett egyház, a ké­sőbb kifejlett fogalom szerinti egyház bizonyára nem; — egyházi és állami élet, egyházi és állami jogkör ugy, a mint ma szabályozva vannak, későbbi kor mé­héből születtek. Meddig az egyházé, meddig az ál­lamé : szabatosan akkor még egyik sem tudta. — Annyi bizonyos, hogy Pál apostolnál a házasok jogai és kötelességeiről nem egy intelmet találunk, melyből a későbbi egyház alaposan indíthat jogot a házasélet viszonyaiba befolyhatni. De mindamellett is, mivel a mai jogfogalmak s nézetem szerint is a házasságkötés formai oldalát szabályozni fő 1 e g az államot illeti: elismerem, hogy, az állam jogosan vindicálhatja a maga részét, --de azt is vallom, hogy e tisztét jogo­san ruházhatja arra, kire neki tetszik, tehát, ha épen ugy tetszik, az e g y h á z r a is. Aminthogy hiszem is, hogy a fennforgó kértlés alkalmából is inkább meg­erősíti az egyházat e jog további élvezetében, mint megkímélhető tömérdek költséggel csupán a házas­ságkötések végett országszerte drága fizetésű hivata­lokat állítson fel, s még azon felül a lelkészeknek vagy százezer forint stolaré-kárpófclást fizessen. És az egyház , mint az állam bizományosa , valamint eddig ugy ezután is teljes jog szerint gyakorlandja e tisztét, s csak magasztos hivatásának felel meg, ha az állam bizalmát azzal viszonozza, hogy a réá ruhá­zott hatalmat ugy kezdi, hogy vele mind az állami, mind az egyházi életet céljához közelebb segitendi. Az egyház tehát, ha saját maga kérvényez e jog vissza­vételeért : legalább is testimonium paupertatis-t ál­lit ki magáról. Ennyi az, mit e tárgyról elmondani nem tartot­tam haszontalannak. Nézeteim egyéni nézetek. Csal­hatlanságot nem követelek. Szóljanak hozzá, ha ugy tetszik, mások is. Körmend, nov. 11. 1869. Kerecsényí János ev. reform, lelkész. Et vestis facis liominem. Vitatva volt már e lapok hasábjain nem régiben, hogy mik azon ok,melyek a magyar prot. nép s különösen annak némely gyülekezete vallásos közönyét eszközlik. Én ama közöny okaiul felhordott pontokat teljesen iga­zaknak tartam akkor s tartom most is. Egy okot azon­ban hallgatással mellőzni láttam onnan s nézetem szerint ez egy : a prot. papok — úgy szólván — teljes külső­leges elvilágiasodása, vagyis azon tapasztalati tény, hogy az egyh. szolgái hova tovább túl teszik magokat minden külsőségeken s a ruházatra nézve egyházi törvényeink által úgyis elég tág érteimezhetéssel kimondott eme sza­vakat :„Y i s e 1 j e n a p a p — legalább in f u n • ctionibus ministerialibus — tisztes­séges, hosszú barnaszinű ruhát" még szabadabban értelmezvén : megtörténik, hogy gyakran még a hivatalos functióknál is elmarad a tisztességes, a hosszú, a barnakszinű s indulva azon — magában véve igen szép — elv nyomán, hogy a papot ne külső ruhája, hanem szelídsége, krisztusi alázatossága, egyszóval szép bensője ismertesse fel : elégnek tartják a szép prcdi­catiót elmondani nem szép, nem paphoz illő ruhában is. Tisztelet az öregeknek ! nem ő rólok szólok. A velem egykorú s kevéssel idősb vagy fiatalabb nem.edéknek sem ellene, hanem mellette, érdekökben emelem fel sza­vamat, — mint a továbbiakból kiderülend. Kettős tapasztalat készt ugyanis é sorok írására, miket — ugy hiszem — kor- és kartársaim is tapasztalhatának. Először, hogy sok ifjú lelkész a fentebbieket betű szerint teljesiti s ugyanazon ruhá-93*

Next

/
Thumbnails
Contents