Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-14 / 46. szám

H rabár Manó: a közp. bizottság előadója mindenekelőtt arra kíván Irányi képviselőnek felelni, miért nem részletezte a közp. bizottság az ő törvényja­vaslatában foglalt hiányokat. E felhívásnak eleget kíván­ván tenni, kijelenti, hogy szerinte a törvényjavaslatnak mindjárt a címében magában benne van a hiba: mert a vallásszabadságról szól akkor, midőn a törvényjavaslat nemcsak a vallásszabadságot oldja meg, hanem belemegy a gyermek vallásos nevelésébe, a szülői kötelességek meg­határozásába, polgári házasságba, és szentszékek meg­szüntetése kérdésébe stb. Tehát még a cime sem felel meg a törvénynek. (Zaj! Elnök csenget). Ami a részle­teket illeti : az 1-ső §-ban magában kimondja a vallás­szabadság gyakorlatát, de annak az államhozi viszonyá­ról nem szól semmit. Azt hiszi szóló, hogy az oly hiány, mely egy törvényjavaslatban helyt nem foglalhat, a 2-ik §. az eskümintát formulázza. Az esküforma, úgymond, Amerikában és a szabad státusokban megjárja, ele ugy hiszi, hogy ami viszo­nyaink s körülményeinknél fogva azt ily alakban nem lehet kimondani, mert nálunk nem mindenki lesz meg­elégedve, ha a tanuk a polgári perekben csak igy fog­nak esküdni: „Esküszöm," és nem mondja, hogy mire esküszik. \ 3. §. hiányait maga elismerte tegnapi beszédé­ben, miszerint a gyermekek nevelése körüli további pót­intézkedést elmulasztá. A 4. §. volna szóló szerint az, mely megállhatna bármely t.javaslatban. Az 5. §. rendelkezik a hitfelekezeteknek szabad választási jogairól. E §-ban a görög és római katholikusok kivétetnek, mig t. i. a törvény nem intézkedik, s ezért ő az egész szakaszt feleslegesnek tirtja, mert a nemkatholikusok most is szabadon választanak, a katholikusoknak pedig ugy sem lesz szabad választani a törvényhozás intézke­dése előtt. A 6. §-ra Tisza K. már megfelelt. A 8 §-t az igazságügyminiszter hatásköréhez tar­tozónak hiszi, miután az a polgári házasságot akarja behozni. A 9. §-nál saját nézetét mondja el, mely szerint az egyházban kötött házassági ügyekben egyedül az egy­házi törvények szerint lehet Ítélni. 10. g-ra nincs észrevétele. A 11. §-ra (Felkiáltások: Arra sincs!) De igenis van; mert ő nem akarja ezen §-nál eldönteni: ha váj­jon a papság jogosan iil-e a felsőházban. Mindezek kü­lön törvényhozás tárgyai. Ezután áttér a Tisza K. ál­tal beadott t.javaslatra, kinek t.javaslata ugyanaz, mi a közp. bizottságé; a különbség csak az alakban van s abban, hogy az egyik rögtön, a másik holnapután akarja tárgyaltatni. Osztja a főelveket, de nem találja célsze­rűnek az előterjesztett alakban érvényesitni azokat. Ha attól tart, hogy a ház a kérdést csak el akarja odázni, il zt az ő javaslata ép oly kevéssé gátolia meg, mint a közp. bizottságé. S inconsequentiával vádolja a baloldalt; egyszersmind visszautasítja azon vádat, mintha a közp. bizottmány vagy annak előadója megrovólag lépett volna fel a 8. osztály vagy Tisza K. ellen. Azután, hogy liosz­szadalmas ne legyen, Szontagh Pálnak felel. Jelesül arra, hogy a 9. osztályban, melynek ő is egyik igényte­len tagja, (Balról: Éljen !) emiitette, hogy tétessék kö­telességévé a miniszternek a vallásszabadságról szóló t.javaslatot beadni, s legalább ezen törvényhozási epocha alatt elkészíteni; mire az osztályban azon ellenvetés té­tetett, hogy erre a kormánynak physicai ideje nem le­het; s épen ő volt azon nézetben, hogy ez sokkal tá­gabb tér a kormánynak a javaslat beadására, mint az, ha kimondatik, hogy azt mielőbb adja be. Ő biztosítja a házat a közp. bizottság részéről, hogy ezen elvektől ép ugy át van hatva a bizottság, mint az ellenzék. (Éljen­zés balról.) A különbség csak az időben van. Ajánlja a közp. bizottság határozati javaslatát. Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, követke­zik a szavazás. A szabályok 146. §-a értelmében elő­ször a központi bizottság által előterjesztett határozati javaslat tűzendő ki szavazásra; ha az el nem fogadtat­nék, ugyanazon §. értelmében következik az eredeti tör­vényjavaslat ; ha pedig ez sem fogadtatnék el, végül Tisza Kálmán képviselő ur által beadott határozati ja­vaslat, illetőleg elleninditvány. Szavazásra tehát a követ­kező kérdést vagyok bátor feltenni: Elfogadja-e a kép­viselőház az Irányi Dániel képviselő ur által a vallás­szabadságról beterjesztett törvényjavaslat mellőzésével a központi bizottság által beadott eme határozati javasla­tot: „Szólittassék fel a minisztérium, hogy a teljes és általános vallásszabadság, egyenlőség és viszonosság gya­korlati kivitele iránt mielőbb egy törvényjavaslatot ter-Jeszszen az országgyűlés elé," vagy pedig nem? (Helyes­és.) Ha a kérdés ellen nincs észrevétel, felkérem a jegyző urat, hogy a szabályok értelmében legyen szíves a kérdést még egyszer felolvasni. Miután Ivánka Imre a kérdésből ezen szónak „ur" kihagyását ajánlá, s a kihagyás elfogadtatott, megkezdő­dött a szavazás. Elnök kih .zza a D betűt. Megszámláltatván a szavazatok : 402 igazolt kép­viselő közül igennel szavazott 148, nemmel szavazott 117, elnök nem szavazott, távol volt 136. ISKOLAÜGY. Szózat *) Magyarország minden tanitó egyleteihez és testüle­teihez ! Tisztelt pályatársak! Alig két éve, hogy Magyar­ország közoktatásügyének s néptanítóinak szebb jövő látszott hajnalodni. *) A hazai lapok kéretnek e szózat felvételére. A „B. t. —o.u e. 92*'

Next

/
Thumbnails
Contents