Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-14 / 46. szám

Azóta lett közoktatási törvényünk is. De annak dacára láthatárunkon setét felhők tornyosulnak s mi tanitók ismét szorult kebellel nézünk bizonytalan jövőnk elé. Tiszttársak ! Mi elismerjük az 1868-iki közoktatási törvény szabadelvűségének horderejét. Miután „a tanitó az iskola lelke" s a saját szellemi és erkölcsi állásáról iskolája minőségére, a reá bizott zsenge nemzedék képzettségére, sőt az egész nép szellemi miveltségére is lehet következtetéseket húzni, csakis dicséretre méltó, hogy az 1868-iki 38-ik törvénycikk 81—115 cikkelyeiben, a néptanítók jobb és célszerűbb kiképeztetése határoztatik s a tanítójelöltek elé nagyobb követelmények szabatnak. De „a nemzet szellemi napszámosai" és az értelmiség s közszabadság érdekében is égető szükség, hogy ezen törvény ama cikkelyeinek módosításán fáradozzun k melyek a néptanító anyagi állásáról szólván, a fentemiitett 81 — 115 cikkelyekkel nem állanak arányban s az egész 1868-iki törvény 38-ik cikkének nemes célját kétségessé teszik. Ha hallgatunk, boldognak és megelégedettnek hisz a világ. De hogy nem vagyunk, — mi tudjuk azt legjobban. Sokan a javából odahagyák a tanitói pályát: más foglalkozással jobblétet szerezvén magoknak. Nemsokára a tanitó-képezdék termei is üresen, pusztán állandnak! És küszöbön a tanító-hiány. S ennek szomorú következményeit ki számlálhatná meg előre ? ! Azért úgy mint embereknek, úgy mint hazafiaknak szent kötelességünk szólani, a veszélyre utalni, mig késő nem leend ; kötelességünk mutatni, hogyan lehetne a bajon segíteni. Nem illő férfiakhoz jajveszékelve tétlenkedni! Ez okból a bánsági tanitók is egyetértőleg hozzá" fogtak vallás s nemzetiségrei tekintet nélkül, azon fáradozni, miszerint a tanítókat s velők a közoktatást e veszélytől megmentsék! Nem annyira önző indok, mint inkább emberiség és hazafiság birá a „Bánsági tanító-egyletét", — Oravicán e. i. augusztus hava 12-én tartott közgyűlésén a következő tételek hozására : a) Ha a tanitó a közéletben tisztes állást töltsön be, ezen állásnak megfelelő fizetése is legyen. b) Tisztes lakáson s legalább negyed holdnyi ker ten kivül is a fizetés ne legyen kevesebb, mint: az elemi népiskolai rendes tanítóé 600 ft o. é.; b) elemi népiskolai segédtanítóé 400 frt o. é. Miután az idővel minden család szüksége nagyobb lesz : minden tanitó öt-öt év elteltével 50 forintnyi fizetéstoldalékkal jutalmaztassák meg, addig, mig fizetése 800 forintot nem ért, d) 30 éves hivatalkodás után minden tanitó tarthasson igényt nyugdíjaztatásra. e) 30 éves hivatalkodása után a néptanító nyugdíjúl egész fizetését húzhassa. f) De azon tanitónak is, ki idő előtt munkatehetlenné lesz, biztosittasség szolgálati éveinek megfelelő nyúgdíj-képesség ; evégett a 30 szorgalmi év 6 részre osztandó; a nyugdíj-képesség az első öt év végével kezdődjék, amikor is a nyugdíjazandó tanitó az egész nyugdíja hatodrészét követelhesse ; ezután pedig az ötéves időközök szerint a nyugdíj is hatodonként növekedjék. g) Mint a tanítóról magáról, úgy özvegye és hátramaradt törvényes gyermekeiről is legyen gondoskodva olyformán, hogy ezek ugyanazon időszakra ugyanazon nyugdíj-részietet élvezhessék ; s pedig a tanitók árvái a 16-ik év elteltéig összesen azon nyugdíj-összeget húzzák, mely munkaképtelen apjókat, vagy özvegyül maradt anyjokat illette volna. h) A néptanítók nyugdíjazásához szükséges összegek megszerzéséhez a tanitók és iskolaközségek egyenlően járuljanak. i) Ezen alapelvek szerint, alkotmányos uton, az egész ország úgy községi mint felekezeti tanitói számára tanitó-nyugdíjazási törvény hozassék. A „Bánsági tanitó-egylet" azon meggyőződésben él,hogy a honatyák és a nagyméltóságú minisztérium meg fontolván a helyzet komolyságát, a jó ügyet hajótörést szenvedni nem engedendik. Azért- határzá mindkét magas helyhez tiszteletteljes őszinteségsugaltla emlékirat benyújtását. A legnagyobb siker várható, ha nemcsak a „Bánsági tanitó-egylet" egyedül szólamlik fel, hanem ezen vészjel szeretett honunk minden tájáról visszhangzik. Azért ezennel felkérjük Magyarország minden tanitó-egyleteit és testületeit, hogy velünk egyetértve oda hassanak, miszerint saját s az övéik sorsa könnyittessék és biztosíttassák, és az általános tanitóhiány meggátoltassák, hogy a közoktatás sikeres haladása akadályozva ne legyen. Kartársak ! Hivatkozunk az emberiség —hazafiság— és közös érdekeinkre ! „Viribus unitis!" ez „a legelső magyar ember" jelszava. S egyetértésben rejlik az erő! Ne felejtkezzünk meg erről! Tiszttársi üdvözlettel: Liebling, 1869 ik év október hó 23-án. A „Bánsági tanitó-egylet" elnöksége. Ebenspanger János Hentzel Sámuel első titkár. egyleti elnök. Losonc, 1869. nov. 4-én Folyó évi ckt. 30-án nógrádmegyei tanfelügyelő Fráter Pál ur városunkban megjelenvén, gyűlésbe hívta Össze az államképezde igazgató tanácsának azon tagjait, kik a magas kormány ál-