Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-14 / 46. szám

ság indítványához, s a magáét ajánlja a t. ház figyelmébe. Tisza Kálmán mielőtt a tárgyhoz szólna, a központi bizottság nyilatkozatára tesz észrevételt. A központi bizottság azt mondja, hogy nem tárgyalhatta a 8-dik osztály ellenjavaslatát, mert az ellenkezik a házszabályok 102. 107-dik §§-val. De ez rosz értelmezés. E szakaszok nj indítványra vonatkoznak, de hogy oly javaslatot, mely valamely osztály véleményét foglalja magában, ne tárgyalhasson, azt a szakaszok nem foglalják magokban. — Hivatkozik a ház gyakorlatára a nemzetiségi kérdésnél s a zsidók egyenjogúsításánál. — Különben a bizottság nézetével egyetért ő is, mert Irányi t.javaslata több tárgyat foglal magában, melyeket igy együtt sikeresen megoldani nem lehet. De legfőbb ellenvetése, hogy a benne kimondott elvek nincsenek ellátva a végrehajtás kellékével, s igy ennek mikéntje a kormány feladata maradna ; ő azonban nem akar törvényhozási teendőket bízni a minisztériumra. Pártja részéről a következő t.javaslatot adja be : 1. §. A teljes vallás- és lelkiismereti szabadság mindenki részére biztosíttatik. 2. § A polgári és politikai jogok élvezeténél a hitvallás különbséget nem tesz; de viszont hitvallása senkit az állampolgári kötelességek teljesítése alól fel nem old. A közp. bizottság határozati javaslata ellenében továbbá KovetKezo nauirozau javaai^vo «y

u

jt be: Határozati javaslat. A minisztérium utasittatik, hogy még ezen ülésszak alatt t. javaslatot terjesszen elő : egyes törvényeink azon részeinek, melyek a hitfelekezetek közötti egyenlőséggel és viszonossággal ellenkeznek, megváltoz tatása, a kötelező polgári házasságnak behozatala, az anyakönyvek polgári hatóság által vezetése, és a szentszékek eltörlése iránt.- (Helyeslés.) Kér mielőbbi tárgyalást, nehogy a tárgyalás halasztása e nagy fontosságú kérdés halogatásaként tűnjék fel. Eötvös József b. vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Igen rövid leszek. A mennyire én felfogtam, a központi bizottság véleménye és t. barátom Tisza Kálmán indítványa között tulaj donképen csak egy különbséget látok, azt: hogy a mit a központi bizottmány határozat formájában akar kimondatni, azt t. barátom Tisza Kálmán azonnal törvényjavaslatba akarja foglaltatni. Mert a központi bizottság egész kiterjedésben elfogadván a vallások közti egyenlőség, a teljes szabadság és viszonosság elvét, utasítja a minisztériumot, hogy ezen elveknek gyakorlati alkalmazására nézve törvényjavaslatokat terjesszen minél elébb a ház elé. T. barátom ugyanezen elveket mondja ki külön törvényjavaslat formájában; de ugyanekkor maga is átlátja, hogy ezen elveknek puszta kimondása által semmi sincsen nyerve és hogy ezen elveknek alkalmazása iránt törvényjavaslatokat előterjeszteni a ház elé a minisztériumnak ezentúl is kötelessége. Lehetnének és vannak körülmények, ahol bizonyos elveknek, puszta elveknek törvény általi ünnepélyes kimondása is nagy fontosságú lehet. Általán fogva én csak oly törvényeknek alkotását tartom célszerűnek, melyeket azonnal lehet végrehajtani. Egyszerű elveknek pedig kimondása oly törvényt képez, mit azonnal practice kivinni nem lehet. Ha oszthatnám is barátom azon nézetét, hogy azért, mert nem törvényben mondatik ki, hanem csak határozatikig ezen elv, a világ azt fogja gondolni, hogy a magyar törvényhozás el akarja odázni ezen kérdésnek megoldását és azt következtetné, mintha a magyar törvényhozás többsége nem a legtökéletesebb vallásegyenlőség és szabadság elvei mellett nyilatkozik; ha feltehetném, hogy valaki a magyar törvényhozást ezzel komolyan vádolhatná: akkor nem ellenezném azt, hogy ezen elveket már törvényben is kimondjuk; — de miután a törvényhozás nézeteinek kifejezésére határozat tökéletesen elég; miután e határozatnak általában semmi más következése nem lehet és ugyanazon következései lesznek, melyek a t. barátom által indítványozott törvénynek következései lesznek, t. i. az, hogy kötelességévé tétetik a kormánynak, hogy ezen tárgyakra nézve részletes törvényjavaslatot terjesszen elő : én részemről azt hiszem, hogy sokkal célszerűbben járunk el, ha a IrrWnnnfi hi zottsáaf által jnrlif.ynnv^o v.^x x: javaslatot fegadjuk el. (Helyesles.) Hoffmann Pál nem tekinti pártkérdésnek az ügyet, miért is egyéni megggyőződés szempontjából kiván a tárgyhoz szólani. Mindenekelőtt kijelenti, hogy Irányi javaslatát pártolja, t. i. annak elveit, de nem pártolhatja azt, hogy ezen elvek a jelenleg javasolt szerkezetben fogadtassanak el. Meggyőződése, hogy azon elvek nem nyernek, ha nem a megfelelő szerkezetben hozatnak a ház elé. Nem is fogadja el a t. javaslatot; de örül,h-gy a dolog szőnyegre került s igy vége van vetve azon csaknem stagnationak nevezhető tétlenségnek, mely e téren fennforog. Ezen kérdésnek megoldását legkönnyebben a ministerium alakulásakor lehetett volna eszközölni; de mint távol álló nem tudja belátni a nehézségeket, nem is mond ítéletet, de örömmel üdvözli a t. javaslatot. A közp. bizottmány véleményét fogadja el; de Irányi javaslatát nem fogadhatja el, mert annak szerkezete nem felel meg az elvek nagyságának, mert abban különböző heterogen elemek foglaltatnak, — mert nem oldja meg az abban kijelölt egyes elveket; másfelől bizik, hogy a közp. bizottság javaslatának elfogadása esetében ezen elvek a legrövidebb idő alatt fognak érvényesülni. P. Szatmáry Károly, minthogy Tisza K. indítványa szerint a vallásszabadság nagy eszméjének proclamálása van előrebocsátva, ennélfogva Tisza Kálmán indítványához csatlakozik. Papp Zsigmond: A nagy elvek már az 1848-