Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-10 / 41. szám
sajátlagos viszonyait s szükségeit, s mivel az oda való utazás s az egyetemeken évekig tartó tanulás oly költséges, hogy szegény sorsú ifjaink erre képtelenek. Innen van, hogy kevesen részesülnek azon szerencsében, hogy azon tudományokat hallgathassák, melyek tanerők hiánya miatt a mi tanintézeteinken nem adatnak elő. — Tegyük fel, hogy sikerülni fog ez ügyet célszerűen rendezni, s egyházunkra nézve gyümölcsözővé tenni: nézetünk szerint még akkor sem lehetne a theol. akadémiát nélkülözni. Mert egyházunk méltósága kivánja, hogy a külföldi egyházaktól függetlenné tegye magát, s leendő lelkészeinek kellő kiképeztétéséről ö maga gondoskodjék. Igen különös tünemény az, hogy a fényes jövőt igérő jogi, orvosi stb. pályára lépett iíjak a hazai tánintézetekben végezhetik szaktudományaikat, mi pedig a lelkészi szerény pályára lépett ifjainktól azt kivánjuk, hogy külföldön tanuljanak s ők viseljék azon terhet, melyet igaz ság szerint az egész egyháznak kellene viselnie. Ezeknél fogva szükségesnek tartottuk egyházunk figyelmét a theol. akadémiára felhívni, melynek szerkezetére nézve jelenleg elégségesnek tartjuk, hogy ha egy általános tervet szerkesztünk a nélkül, hogy részletességekre is kiterjeszkednénk. — E tervnek főpontjai: (Folytatása következik.) Sárospatak 1869. szept. 20-án. A tiszáninneni helvét hitvallású egyházkerület szeptember 27 és 28-án tartá közgyűlését Mező-Keresztesen, Borsodmegyében, Kun Bertalan püspök és id. b. Yay Miklós világi főgondnok elnöklése alatt. Itt egészen eltérőleg a tiszántúli testvérkerület ismeretes határozatától, a vallás és népiskolaügyi 1865 /8 -ik törvények iránt hálás elismerés nyilváníttatott az országgyűléshez intézett, s a vallásügyi törvényt tovább fejlesztetni kérő petitióban. Itt némi módosítással véglegesen elfogadtatott ama szerződés, mely az egyházkertilet, és m. k. közoktatási minisztérium közt a s. pataki tanítóképezde átadása iránt köttetett. A s. pataki uj képezde helyisége eladatik az államnak ötven ezer forintért. Az egyházkerület kikötött magának évenkint 30—40 kiképzett tanítót, s ezért fizet évenkint ösztöndijakra háromezer forintot. És ha időjártával a szükség ugy hozná magával, hogy ismét felekezeti képezdét állítson az egyházkerület; az esetben, valamint akkor is, ha a községi iskolák annyira megkedveltetnének, hogy tovább is felekezeti iskolákat és tanítókat tartani felesleges volna: a háromezer forint fizetése megszűnik. Mennyire kapós az igy átadott, s immár felekezetnélküli s. pataki államképezde, mely különben mint felekezeti is legjobb volt a hazában, bizonysága az, hogy eddig nyolcvan körül jelenkeztek jeles és dicséretes iskolai bizonyítványokkal ellátott ifjak a képezde igazgatójánál, Kis József urnái. Az államképezde a s. pataki uj helyiségben ez évi november 1-ső napján okvetlen megnyittatik, addig a főiskola eddigi helyiségében képeztetnek az ifjak. Ezek igy levén, a tiszántúli egyházkerület azon megkeresése, melyben ismeretes határozatát közli, aképen vétetett tudomásul, miképen a tiszáninneni egyházkerület a fentirt szellemben már határozott, és szerződött is. Itt Krisztus és evangelium szerinti tiszta felebaráti szeretetből, s elvhtiségből a felekezetességet kizáró községi iskolák pártoltatnak. Itt az európai és amerikai miveltség hatályában, s a magyarországi perlamentáris felelős kormányzatban, a hazafiak egymás iránti testvéries indulatában elég biztosítékot találnak arra nézve, hogy minden vallás, mely az állam fenállásának céljaival nem ellenkezik, saját önkormányzatával együtt tiszteletben tartassék, s egyenjogusitassék. Szakácsi Dániel. B E L F Ö LI). Pest. 1809 oktober 6-án. Nt. szerkesztő ur! Ma nyilt meg az ág. hitv. ev. egyház egyetemes értekezlete (generál convent). Csak rövid időre pillanthattam a gyűlésbe, s tárgyairól nem is irhatok most; de nem tehetem, hogy fel ne említsem azon kedves benyomást, melyet rám az egésznek képe gyakorolt. Ott ültek a felekezet legkitűnőbb papjai és világi férfiai. Még a világiak is t e 1 j e s s z á m m a 1! S ezt jól kérem megjegyezni nt. úréknak, kiknél néha egy óráig sem lehet elkezdeni a gyűlést, mert egy világi sincs jelen; pedig tőrvényök szerint legalább egynek lenni kell. Azt hiszem a lutheránus atyafiakról nem lehetne olyan furcsa színdarabot írni, minőt egyszer a „Ludas Matyi" közölt egy ref. tractusról, hol mindenki megindult, hogy valamikép egy világit fogjanak elnöknek. Tegnapelőtt nyilt meg az iskolai év a ref. gymnáziumban, teljes innepélytelen innepélyességgel. Hiszen sokra becsülöm én azt a kálvinista puritanismust; de azért mégis mindig kedvesen gondolok vissza a tanév megnyitási és bezárási innepélyekre abban a vaskalapos kolégyomban, hol én tanultam. Nekünk is felolvasták a törvényt, melyben elég gyakran előfordult a „kicsapatik", „hat vesszőütésre büntettetik"; de legalább a khorus egy szép nótát énekelt rá, a „népszerű professor" buzdított, lelkesített; a „paedagogus" disseralt a tudományok szépségéről, hasznáról; „az öreg" egy kicsit megdorgált, s mikor mindennek vége volt, némi poétikus lelkesültséggel fogtunk a munkához. Az év végen az öreg ismét zsörtölődött, a „kedvenc" meg dicsérgetett; innepélyesen kiosztották a jutalmakat, a senior imádkozott, s megzendült végül az „isten hozzád múzsák csöndes hajléka." Jól esett a lelkünknek, s nem is gondolunk soha közönyösen vagy keserűséggel arra az öreg vaskalapos ko 82
