Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-10 / 41. szám

Olvassa akárki a „Napló" mult vasárnapi számában az e tárgyra vonatkozó éles cikket és mondja meg, nem a szabadsági ügy elleni bűn-e, ha annak legerősebb biztositékát, a helyhatósági és vallásfelekezeti önkormányzatot ugy prostituálják, rosz bűzbe keverik ? Én részemről ugyan ama cikk nézetét még akkor sem osztanám, ha a tény, melyre okoskodását építi, teljesen bebizonyított igazság volna; mert abból, hogy az autonómiával visszaélni is lehet, még sehogy sem következik, hogy az megszűnnék az igazi szabadság alphája és ómegája lenni. Ámde az emberek nagy többsége nem igy gondolkodik, hanem a tömegekben uralkodó vis inertiaenél fogva, inkább kész legszentebb igazáról is lemondani, mintsem közelfekvő érdekeit veszélyeztetni. S mi tagadás, felekezeti iskolaügyünk megdöbbentő válságnak megy elébe sok tekintetben. Egyfelől a haladó közélet fokozott miveltségi igényeket szült és a tanártól a szakképzettség mellett tapintatosság, s társalgási finomság is követeltetik, mely csak a nagy világban való forgolódás gyümölcse, másfelől anyagi állása az élelem aránytalan drágulásával mind súlyosabbá válván, nem hogy léte szebb oldalaira irányozhatná figyelmét, inkább egész életét a legnyomasztóbb szegénységgel folytatandó küzdelemnek látja, mig más pályákon csekélyebb képzettségű egyének munkájok jutalmául a jóllét kényelmeit élvezik. Ha ily körülmények között mégis találkoztak még, kik életüket a hálátlan pályának szentelték, ennek a belső hivatáson kivül különösen a lehetett oka, hogy ha szegénynek is, de legalább élethossziglan biztosítottnak és tiszteltnek tudták a tanári pályát, voltak pedig és lesznek mindig emberek, kik akármily szegényes sorssal megelégszenek, csak becsültetésök legyen, nyugalmok ne zavartassák, és arról legyenek meggyőződve, hogy az alap, melyen állásuk nyugszik, nem fog ingadozni. De bezzeg nem fogja ezentúl a protestáns tanár állását olyannak tekinthetni, ha tapasztalja, hogy midőn egy tanárnak pör nélküli elcsapatásáról van a szó, az illető iskolafentartó testület az ügyet annyira sem méltatja, hogy hivatalosan felszólaljon és magát e tekintetben ellene emelt vád alól kitisztítsa. S már most kérdem, lesz-e oly viszonyok közt jövendőben valamire való embernek kedve tanári pályára lépni? s ha nem, minthogy bizonyosan mondhatom, hogy nem lesz, mire jutnak akkor tanintézeteink ? De nem folytatom a kellemetlen ügy elemzését, mert biztat a remény, hogy a m. szigeti derék pártfogóság kibontakozva minden aprólékos ingerek befolyása alól, nem fog késni az ügy kellő világosságba helyezése által a közönséget megnyugtatni; és ezt várván, azon végohajtással rekesztem be soraimat: őrizze meg isten tanintézeteinket minden olyan eljárástól, mely által tanügyünknek csupán tőlünk függő szép eredményei veszélyeztetnének. Ballagi Mór. Theologiai értekezlet Ácsán. Megtartatott 1869, évi juliushó 4—6. napjain, nagyméltóságú báró Prónay Gábor egyetemes egyházi és iskolai főfelügyelő úr meghívása folytán, a négy superintendes : dr. Székács József, Máday Károly, Geduly Lajos, Karsay Sándor, s a három theol. tanintézet képviselői : Csecsetka Sámuel, Petrik János, Tillisch János jelenlétében. 1. Dr. Székács József bányakerületi superintendens közkívánatra elfoglalván az elnöki széket, s jegyzőül Tillisch János tanár kéretvén fel, az értekezlet megalakult. 2. Elnök úr előterjesztő az értekezletre vonatkozó elődolgozatokat, u. m.: az összes ev. tanárok 1867 évi szept. 22-dikén, a pozsonyi theol. tanárok 1867. evi juliús 16-dikán, az eperjesi theol. tanárok 1868. évi jul. 6-dikán tartatott tanácskozmányaiknak, végre az 1868. évi egyet, gyűlés által kiküldött iskolai bizottság tárgyalásainak jegyzőkönyvét. 3. Ezek után az értekezlet tulajdonképeni feladatához t. i a theol. tanügy lehető legtökélyesebb szervezése feletti tanácskozásokhoz járulván, ezek két főrészre oszlottak. Első Rész. A tanácskozás első része azon kérdés körül forgott: miképen lehetne és kellene theologus ifjaink képeztetését ugy intézni, hogy az ugy a theol. tudományok mai színvonalának, mint a lelkészi hivatás, illetőleg a theol. tanári szék kívánalmainak teljesen megfelőnek, s e szerint végkép befejezettnek tekintethessék? A pozsonyi theol. tanárok, kik e kérdéssel már eleve behatóbban foglalkoztak, azt csak egy módon vélik megoldhatónak, t. i. egy önálló, tökélyesen fölszerelt theologiai akadémia felállítása által. Yéleményök, melyet írásba is foglaltak s képviselőjük által az értekezlet elé terjesztettek, következőleg hangzik: „A magyarországi ev. theol. intézetek a theol. tanrendszert nem merítik ki, ennélfogva a belőlök kike-