Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-19 / 38. szám

F r. András (müncheni karmelita 1667. körül: Einweihungspredigt des II. Joseph.) a 18-dik cikkely tartalmának igazolására ezeket mondja: „szükség, hogy az egész világ, minden elemekkel, minden teremtmény nyel megalázódva, Józsefnek engedelmeskedjék, mit ezen érvvel mutatok meg: Kristusnak, mint tökéletes, hatalmas urnák, szükség engedelmeskednie minden teremtménynek mennyen és a földön. De ezen uralkodó Krisztus a legszentebb szűznek volt engedelm e s, mint anyjának. E dicsőséges szűz viszont engedelmes vala József iránt, mint az ö hitvese iránt stb: tehát következik a záradék, hogy a Sz. Józsefnek az egész világ engedelmeskedik. — X. Leo (Ap. Bembum: (megli: 1547.) in Epist. 1. 8. Ep. 17.) azt mondja: „Maria complimentum trinitatis est." — Továbbá, ide vonatkozik amaz ének: (Antidotar. Animale secundum chorum Augustini in Commemor B. Yirginis) „örvendj égi urnő! ki a Krisztus szolgálójának nevezted magad, de aki, mint az isteni törvény tanitja annak úrnője levél; mert a törvény és az ész azt kivánja, hogy az anya elébbvaló a fiúnál stb." Végül itt is fölemlítendő egy történeti tény: Steiermarkban a 17-dik század elején azt prédikálta egy szerzetes, hogy e g yko r ma jdaz istenalattvalójafog len ni Máriának. (Acta liist. eccles. XVII. 237. 1. May er s Papist. Katechismus. 10 s köv. 1. — Peschech: Geschichte der Gegenreformation in Böhmen. 1850. 11.157.) XIX. Vallást teszünk róla, hogy a szentek csontjainak nagy hatásukvan, miért is azokat az embereknek tisztelni kell s számukrakápolnákatépiteni. Ez a cikkely ismét kétségtelenül valódi katholicus. A trienti zsinat a XXV-dik ülésben előadja (De invoc. vener. et reliquiis sanctorum), hogy a szentek testeit tisztelni kell, melyek által az emberek sok jótéteményt nyernek istentől (per quae multa beneficia a deo hominibus praestantur). E végett pedig, e cikkely szerint, isten erőt adott azokba; a testek tehát hasonlók az orvosi szerekhez, melyek szinte csak az isten által beléjök adott gyógyerőnél fogva hatályosak. A mit e 19-ik cikkely a szentek csontjairól mond, ugyanazt mondja C an i s i u s jezsuita katechismusában a megszentelt dolgokról : hogy t. i. azok az egyház imája által, ha megszenteltetnek, bizonyos erőt nyernek. — E tételre vonatkozólag Rángó közli, a már emiitett R iv e t u s András ref. hittudós irataiból a következő idézetet : „XXII. János pápa megengedte azoknak, kik a Szűz-Mária lábnyomát háromszor megcsókolják, és fogadás szerint három „Ave Máriát" mondanak annak áldott tiszteletére s dicsőítésére: hogy 70 évi bűnbocsánatot nyerjenek, s szabadok legyenek sok bűneiktől." (Juxta Bullám S. Cruciatae, impressa cum licentia). (Folytatása következik.) Rác Károly. Két felolvasás. I. 1868. telén, egy komor, nedves november-estén, megindultam egy ismerősömmel a skót főváros ködös utczáin, keresve egy igénytelen congregationalista templomát az ó-városnak. Vasárnap este volt. Ilyenkor legnagyobb, legélénkebb az egyházi munkásság a városban. Valóságos halászat tartatik különösen az alsó osztályok leikeire. Ilires papolok jönnek az ország különböző részeiből, s a város legnagyobb termeit kibérelvén, a roppant közönség előtt vallásos életre serkentő beszédeket tartanak. Egy este beszél kettő, három; s a lelkesedésnek és rajongásnak olyan tüzével, melynek hatása kimaradhatatlan. Istentisztelettel összekötött felolvasások tartatnak mindenfelé, buzditók, oktatók, vagy egyenesen agitálok. Az utcákon minden saroknál egy-egy utcai prédikátor. Az ember nem tudja, hogy a sok közül hova menjen, melyiket hallgassa. A hírlapok már napokkal előre hirdetik, hogy itt meg itt, ez s ez fog erről beszélni. E hirdetési rovatban egy érdekes tárgy vonta magára figyelmemet: „a romanismus, ritualismus, rationalismus s az evangeliomi párt Nagy-Britanniában. New Street-templom. Canongate." Ezt a templomot kerestük az emiitett estén. Megtalálnunk nem volt nehéz; ott feküdt az ó-város egyik félreeső zugában, ahol a legszegényebb népség lakik. Keveset mutató teplom kivül, s belső elrendezésében is meglehetős ízléstelen. Már akkor állt az istentisztelet, hogy beléptünk ; énekelték egyikét azon szép dallamoknak, amelyekben oly gazdag a skót énekeskönyv. Az ének végeztén egy fiatal ember, fekete ruhában, fehér nyakkendővel, mint a lelkészeknél szokás, a szószék előrészére jött ki, s megkezdte felolvasását. Egészben érdekes szónok volt még Edinburghban is. Lassan, tisztán, érthetőleg, s amellett szónokilag beszélt, s a meggyőződés olyan erejével, mely lebüvölé a hallgatóság figyelmét. Alig lehetett ugy 28 éves. Nem olvasott semmit a statisticai adatokon s másnemű idézeteken kiviil, s mégis oly szabatossággal, annyi nyugodtsággal beszélt, aminőt ritkán láttam fiatal embernél. Beszédének vázlatát szándékozom adni röviden. Azon kezdé: tudják-e önök mennyi római katholicus van Nagy-Britanniában, Irlandot nem számítva? saját statist. számításuk szerint 2 millió, a kormányi számitások aránya szerint 1 millió 200,000; amazt soknak emezt kevésnek tartom; vegyük fel a középszámot, 1 millió ötszáz ezret. Azután leirja, hogy milyen nép ez az 1,500,000; tele buzgalommal, tűzzel, odaadással vallása iránt. Mi a céljuk, bevallott céljuk? Megtörni Angliában, mint a protestantismus szivében az eretnekséget, s ha ott meglesz törve, a többinek kiirtása könnyű munka lesz az egész világon. Püspökeik nyiltan hirdetik a protestantismus végveszedelmét s dolgoznak is rajta; a reformátió nagy alakjait sárral és piszokkal dobálják be, felolvasásaikban s a sajtó utján. (Erre olvas fel idézeteket a napi-termékekből.) Azután elmondja, hogy hány pap-