Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-19 / 38. szám

pek felismerték a méltatlan hadat, melyet, magok neveltek nagygyá, mig a nyakokra ült, s nem szándékoznak meghajolni többé oly hatalom előtt, mely ha rajta áll, romba dönteni készül mindazt, amit századok és nemzedékek iparkodása létesitett. Minél inkább erejének és méltóságának öntudatára ébred valamely nép, annál kevésbé tűrhet maga fölött ily hatalmat, s bizonyos, hogy a hierarchia, mely existentiáját az emberek gyengeségére és tudatlanságára alapította, az alap gyengeségével bukni fog. Hanem addig, mig szerepe van, lejátszatlan. Az ujabb időben Európa leghatalmasabb nemzetét sikerült hálójába keritni. Ha az események ugy alakulnak, hogy még Napoleon életében háború üt ki Francia- és Németország közt, a politikai küzdelem vallásos színezetet is ölt magára, a pápaság a francia fegyverekkel vívni fog még egy nagy világcsatát, melynek kimenetele döntendi el jövőjét. A protestáns egyház terén is a legérdekesebb mozgalom észlelhető Németországon. A wormsi nyilatkozatot nálunk sokan kicsinyelték, mások feleslegesnek tartották, s én nem is kételkedem benne, hogy mi magyar protestánsok épen semmi hasznot nem huztunk belőle, amint — fájdalom — nem huztunk egyebekből sem. De ha széttekintünk Németországon, már észrevehetjük, hogy nagyfontosságú ténynek válik kiindulási pontjává. A páratlan tapintattal és belátással szerkesztett nyilatkozat visz hangra talált minden protestáns körben, felekezeti és theologiai pártállás különbség nélkül. Ezt olvasva, lehullottak a válaszfalak a protestánsok között, a közös veszedelem tudata szorosabb egyesülésre ösztönözte a különböző árnyalatokat, smaa protestáns név és öntudat mellett hová-tovább gyengül a kálvinista, lutheránus, orthodox, modern sat. név jelentősége. Már jelszó kezd lenni az időszaki sajtóban a protestantismus tömörülése, együttes működése. „Soha nem mert volna Róma minket a kebelébe visszatérésre felszólitni, ha jól szervezett, szabad, önálló, német népegyház léteznék", — irja a Schenkel lapja. Véghetetlen szerencse és áldás a protestantismus jövőjére nézve, hogy ezen nagyhorderejű mozgalomban a zászlót a modern irányzat, s illetőleg ennek németországi képviselője a„Protestans egylet" (Protestantenverein) ragadta kezébe. Mindenfelé uj egyletek alakulnak, a wormsi nyilatkozatot ezer meg ezer példányban terjesztik, s aláírásokat gyűjtenek. Az új szellem minden irányban hódításokat tesz, s legszebb vívmánya az, hogy a mívelt osztályt, mely eddig gúnyosan mosolygott az egyház és vallás emlegetésére, érdekelni kezdi. Az új irányzat a vallást megszabadítja azon homálytól, hihetetlen dogmáktól és meséktől, melyekbe az orthotoxia burkolta, s ismét hihetővé, szeretetreméltóvá teszi, midőn viszszavezérli őseredeti tiszta és hamisítatlan forrásához, az emberi kedélyvilághoz. Kimutatta, hogy a vallás nem dogma , vagy egyházi szertartás, hanem a szellem élete istenben, a végetlenben, és a keresztyénség, ha lebontjuk róla azon héjat, melybe az egyház beburkolta, nem egyéb, mint az összes erkölcsi erők működése isten országa felépítésén. Schenkel lapja irja a helyzet jellemzésére : „Általános ezen érzet, hogy az eddigi theologiai és egyházi nyomor nem állhat fenn tovább egyházunkban. A német protestáns nép elidegenedett a mesterségesen és erőszakkal rákényszeritett uralkodó theologiától, felboszantotta a mindig növekedésben lévő egyházi reactio, mely egy Knaknak, ki szabadelvű kollegáit titkon denunciálgatta, kilátást nyújt célja eléréséhez, csak egy keveset várni tudjon ! Bizonyára nem sokáig fog ez igy tartani." A wormsi nyilatkozatnak a nálunk is aláírás végett közkézen forgón kivül van még egy másik része is, mely az egyházalkotmány ujjá alakítására adta ki a jelszót. Ez is olvasható lapunk folyó évi 26. száma külföldi rovatában. A német nemzetnek egyfelől szerencséje volt, hogy fejedelmei is bevették a protestantismust; de épen ebből folyt sok nyomorúsága is. Azon tételből kiindulva, hogy a kath. püspökök jogainak nagy része sajátlag világi természetű, s a középkor küzdelmeiben ragadták magokhoz a fejedelmektől ; de a reformátió által azon jogok visszaszállottak az eredeti tulajdonosokra: a fejedelmek jura episcopalia cimen a kath. püspöki jogoknak nem csak világi, hanem valóságos egyházi elemeit is lefoglalták. Ezáltal a német protestáns egyház a pápafejedelcm helyett egy rakás fejedelempápát nyert, kik azóta csaknem oly önhatalmúlag uralkodnak fölötte, mint a római pápa a maga körében. A reformátió, mely az új történelem kezdete, minden nagy és jótékony eredménynek, minden előhaladásnak, mely azóta minden irányban észlelhető, feltétele: épen az egyházi téren mutat Né-