Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-05 / 36. szám

Ezúttal olvastattak az esperességi, sexty és esperességi özvegy-árva-intézeti számadásokról szóló biztosi jelentések is, melyek nyomán örömmel értesültünk afelől, hogy összes pénztáraink állása, a tavalyival összehasonlitva, kitűnő szaporodást és előhaladást mutat, A körlelkészek jelentéseiből kitűnt : hogy esperességünk összes egyházainak lélekszáma: 42,590. Kereszteltetett : 1619 ; confirmáltatott: 721; eskettetett: 641 meghalt 1390 s igy 229-el szaporodott; továbbá hogy az esperességben 105 tanitó működött s 4870 tanköteles gyermek volt, melyből azonban 40, különböző oknál fogva nem járt iskolába; végül, hogy a tanitók nagyobbrésze kitűnő és dicséretes előmenetelt mutatott a tanításban. s az iskolásgyermekeknek tanulás- és erkölcsiségben való előhaladása is, általában dicséretes volt. Csermák Kálmán esperességi jegyző. Székely-Keresztur, 1869 augusztus. Nt. szerkesztő ur! Egy szép, egy lélekemelő innepély lefolyásáról kivánom értesíteni becses lapja olvasóit. Az udvarhelyszéki sztmihályi unitaria eklézsia hiveinek 28 évi lankadatlan fáradsága és áldozatkészsége egy pompás templomot, alioz való tornyot és orgonát építtetett, Ezeknek innepélyes fölszentelése folyó évi augustus 8.-án történt meg az egész vidék értelmiségének, sőt még távolabb vidéki buzgó és érdekelt, résztvevőknek is jelenlétében. A fölszentelési szertartás a következő módon folyt le : Az újonnan készült orgona hangja kíséretében történt alkalomszerű egyházi éneklés végeztével Székelykeresztur környéki unitárius esperes t. Arkosi Dénes ur nyitá meg az innepélyt egy azi nnep méltósága és fontosságának megfelelő szép beszéddel. Ezután helybeli pap t. Török Sámuel ur lépett a szószékre s buzgó ima után Mózes 1-ső könyve XXVIII-ik része 17-ik versének alapján a hivek nagy többségének felfogásához mért gyakorlati és tiszta felfogású elmélkedésben nagy erő hatósággal fejtegeté, hogy a h el y, melyen a hivek jelen innepélyes alkalommal templomszentelésre össze vannak gyűlve nem egyéb, hanem i s t e nn e k háza, és a mennyeknek ka p u j a. Beszédének főleg a kezdetén, hol a híveknek a templom-torony-és orgona-építés körül tanúsított kitartó jó igyekezetet és áldozatkészségét s az ezeknek fölszentcihetése fölötti epedve várt örömét fejtegeté, ugy szintén a végén is, a midőn a fölszentelt építményeket és az ezeket isten dicsőségére eléállitó hiveket megáldotta: igazán ihletett emelkedettség, buzgó lelkesedés tartotta megszállva a szónokot. Az egész innepéíyre pedig föltette a koronát az erdélyi részekben lévő unitárius vallásközönség érdemes egyházi főjegyzőjének, egyszersmind a szt.mihályi virágzó eklézsia szülöttjének, nagytiszteletü Pap .viózes nrnak a beszéde, a ki Kolozsvárról lőn meghiva az eklézsia által ez innepélyes szertartásban leendő közreműködésre. Pap Mózes ur beszéde a szó teljes értelmében sikerült volt, és minden frázis nélkül szólva: a kor színvonalán állott. Benső lelki öröm, jóváhagyás és teljes megelégedés érzetével hallgatta végig a hallgatóságnak tudományosabban mivelt része; okult, épült és megindult utána a közönségesebb felfogású hallgatók nagy serege; és igy méltán el lehet mondani felőle Quintiliánnak imez arany szavait: „sermo et doctis probabilis et planus imperitis fűit." Szónok Kir. 1-ső könyve VlII-ik része 17-ik versének alapján e kérdést fejtette ki : „M i é r t k e 1 1 a z isten nevének templomot építeni?" Beszédje kezdetén mesteri vonásokban emelte ki, hogy minő nagy horderejű dolog az egyéni, és családi életre s általában az egész polgári társadalomra nézve az, midőn egy áhítatos gyülekezet templomot épit az isten dicsőségére, a kinek félelme minden bölcs e-S é g n e k kezdete. Fontosabb, dicsőségesebb dolognak tartja ő ezt, ugy mond, a Nagy Sándor, Julius Caesar és Napoleon minden, bár annál világhírűbb csatározásaiknál, győzedelmeikn 1, bárha a rövidlátás, a látszólagos nagyszerűségeken kapkodás és azoknak oktalan bámulásába elmerült világ tagadólag rázza is ezen állítására a fejét, Fölvetett kérdésére 3 pontban felelt meg a szónok. 1-ben is, azért kell az isten nevének templomot épiteni, — úgymond — hogy legyen a nyilvános isteni tiszteletnek állandó és biztos helye. 2-szor azért is, hogy abban az igaz vallás terjesztessék. 3-szor azért is, hogy abban tanuljuk meg e m b ertársainkat különbség n é 1-k ü 1 szeretni. A 2-ik pontban kiválóan és nagy igazsággal hangsúlyozta, hogy a vallás terén való szabad vizsgálódás és nyilatkozat, a lelkiismereti szabadság, a mely a vallási buzgóságot, a mint ezt némelyek részint hamisan, részint oktalanul állítják, teljességgel ki nem zárja: a polgári szabadságnak is, a történelem világos bizonysága szerint, a legbiztosabb sőt egyedül biztos alapja; hangsúlyozta, hogy csak is a vallásosan erkölcsös ember lehet hasznos és „megbízható" tagja a családnak és a sz, egyháznak, a hazának és a közügynek; hangsúlyozta, hogy minden országnak támasza, talpköve az igaz vallásosságon alapuló tiszta erkölcsiség. És végül a harmadik pont fejtegetése közben — a hol a szónok nézetünk szerént culminált jól esett lelkünknek hallani egy e téren tekintélyes embernek szájából a Jézus evangéliumának sarkigazságait, az embertársaink iránti szeretetet felekezeti kölönbség nélkül és az ezzel együtt járó jézusi türelmet, meggondolván, — szónok szavainak értelmében — hogy sem egyikünk, sem másikunk, sem egyes ember, sem felekezet nézeteinek, hitcikkelyeinek igazságát illetőleg, nem lehet csal-72