Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-05 / 36. szám

hatatlan. Igen! ez lehetetlen, hogy jól ne essék az embernek, főleg akkor, midőn egy nagy vidéknek minden felekezetű lakosaiból rangkii önbség nélkül gyűlnek össze a hallgatók; jól különösen azért, mert akik eddigelé is a felebaráti szeretet és türelem jézusi tanait és erényeit gyakorolták egymással szemben, újra meg újra és még jobban megerősödnek ezekben az erényekben, akik pedig netalán ezek ellen vétettek gyarlóságból, vagy talán épen abból a tévhitből kiindulva, hogy ezáltal a magok vallásához való buzgóságokat iobban kitüntetik, s mintegy igazolják ... a világ előtt: megdöbbennek és jó útra térnek. És ez a vidék, honnan e sorokat irom, oly szerencsés vala, hogy ilyen jézusi magasztos szellemben tartott tanításokat egy pár-hónap lefolyása alatt kétszer volt becses alkalma hallani. Egyszer az ev. református atyafiak zsinati gyűlése alkalmával Székelykeresztúron, a többi között legfőképen ezen hitfelekezet aranyszájú, országoshirü szónokától, méltóságos Nagy Péter püspök úrtól, és most az unitáriusok nagyérdemű és ugyancsak egyik kitűnő szónokától, n. tiszteletű P a p Mózes úrtól. Lehete is hallani nem egy értelmes, józan itélőtehetségü székely atj ánkfiától — felekezeti különbség nélkül, azt a megjegyzést, hogy „beh nagy boldogság olyan prédikációkat hallani az embernek, amilyeneket már kétízben hallgathatánk csak rövid idő alatt, messze földre el lehetne az ilyenekért zarándokolni." „Az ilyen bucsu jár ásókban aztán van haszon" — jegyzé meg különösen egy r. catholicus székely atyafi az értelmesebbek sorából, a szentelési szertartás végeztével. Van bizony! S ne is mondja nekünk senki, hogy csak üres és ok nélkül való költséggel járó ceremóniák a zsinati és templomszentelési s többeféle szertartások, mert ki nem lehet számítani a nép felvilágosítására, erkölcsi javulására szolgáló horderejét az igazi evangeliumi szellemben tartott elmélkedéseknek. Eszmék kormányozzák és alakítják által lassan ugyan, de biztosan az egyházi és ezzel együtt a polgári társadalmat. És pedig leginkább az élőszóval hirdetett, prédikált eszmék, amint erre a legmagasztosabb példákat a szabad és hatalmas Anglia és Amerika népei nyújtottak és nyujtnak minden nap a világnak. „Viva vox docet," régen el van mondva. Az innepélyes szertartást kedélyes lakoma követte, melyen a szebbnél szebb pohárköszöntések — more patrio — sűrűen váltották fel egymást. y-y. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * A franciaországi prot. egyházról egy francia leírása után. Az orthodoxia uralma a francia prot. egyházban is hanyatlani kezdett a 17-ik században, a régi supranaturalismus háttérbe szorult s helyét a morál foglalta el a prédikációkban. Napoleon bukása után erőteljes vallásos élet kezdett ébredni, de csak hamar téves irányt vett idegen elemek befolyása által. Az angol missionariusok ide is behozták szűkkeblű orthodoxiájokat, a megtérés materialistikus felfogását s gyűlölködő türelmetlenségüket. Vincént Sámuel és Vinet Sándor kedvezőbb befolyást gyakoroltak az egyházra, ők proclamalták a keresztyén lelkiismeret jogát, a protestáns szellem uj ösvényt tört, az orthodoxia félénk és következetlen katholicismus szinét öltötte magára. A pártok mai állását illetőleg, ámbár az ugynevezhető szabadelvű párt tagjai sem osztják mindnyájan a lelkiismeret souverainitásának elméletét minden következményeivel együtt: mindazáltal gyakorlatilag mindnyájan elismerik mások lelkiismeretének jogos igényeit. Három könnyen felismerhető csoportra különülnek, melyeket a türelmetlenség és egyházi despotismus ellen való küzdelem tart össze. Első ezek közt a „régi liberálisok" csoportja, melyet a meggyengült orthodoxia megnyerhetni vél. Ezek irányzatában van némi supranaturalismus ; de Jézust nem imádják s istenségét ép oly kevéssé hiszik, mint a biblia teljes inspiratióját. A csudák közt válogatást tesznek, egyébaránt a csudák hite nélkül is lehetségesnek tartják a keresztyénséget; de azért igen élénken ellene mondanak gyakran az iíjabb iskola tulmerész újításainak. Ezen középhez csatlakozik néhány orthodox, ki az orthodoxia minden tanát elfogadja, kivéve a türelmetlenséget; de mélyen gyűlöli az ifjú radicalisok eretnekségét. Azután jönek a radicalisok. Ezek közt is több árnyalat ismerhető fel; de mindenik az egyéni jogok terén áll és halad, a meddig ismeretei és lelkiismerete engedik. Atalános célja mindeniknek a vallás valódi lényegének helyreállítása, oly vallásnak, mely igazán vallásos és erkölcsös, de természetfölötti jellemétől és dogmatikai melléképületeitől meg van szabadítva. Ezen férfiakra nézve a csudák elvesztették bizonyító erejöket, s azokra nézve, kik nem tudnak tőlök teljesen szabadulni, csak akadályul szolgálnak. Némelyek különböző okokból megtartják Jézus feltámadását; mások ellenben ezt, mint Pál visioival rokon tényt tekintik. Némelyek határtalan tökélyt, bűntelensége! tulajdonitnak Jézusnak; mások előtt pedig kora emberi gyengeségeinek és hibáinak alávetett ember, de a keblébe oltott isten képét egész fényében ragyogtatta. Hogy ezen embereket, kik egészen öntudatosan száműzik a vallásból mindazon előítéleteket, tudatlanságot és tévedéseket, melyeket a pogány, zsidó és barbar metaphisika összehalmozott, az igazhivők gyalázzák, üldözik és gyűlölik, önként értetik. Sem protestánsoknak, sem keresztyéneknek nem akarják elismerni, szívesen elfelejtik még azt is, hogy emberek. Irányokban magokat semmire kötelezve nem érzik s nincs oly erőszakos tett, perfidia, alávalóság, melynek igénybe vételére ezen, a magok bálványaiért küzdő orthodoxok magokat jogosítva nem éreznék, mihelyt ezen újítókkal folytatott harcról van szó. Még eddig minden orthodoxiának az volt a