Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

Mi csak jelezni akartuk e tényt, hogy később hi­vatkozhassunk rá; mert mi legközelebbi cikkeink­ben ki fogjuk pótolni az ő mulasztásaikat. Kovács Albert. Egy kérdés lelkésztársaiiuhoz. A zsidók emancipaciója a lefolyt országgyűlés által törvénynyé emeltetett. Örvendünk ezen; mert nem tart­juk sem méltányosnak, sem jogosnak, hogy a haza bármely polgára az állam terheinek visélésére köteleztessék, anél­kül, hogy az állampolgár jogaiban is részesittetnék. Ez ügyben kár volna egy szót is tovább vesztegetni. De előre­látható vala az is, hogy a zsidók emancipációjával extra­vaganciák kerülendnek napfényre. Egy ilyen extravagan­cia registrálása jelen soroknak célja. A „Pesti Napló" tudósítása szerint az uj-verbászi evang. egyház kebelében következő eset fordult elő. Egy evang. atyának, szintén evang. nejétől gyermeke született. Az atya egyik zsidó vallású ismerősét szólítja fel a ke­resztatyaság elvállalására. A zsidó a keresztatyaságot el­fogadván, megjelenik az evangelikus keresztyén templom ban, s az evang. lelkész a zsidó keresztatya közreműkö­désével elvégzi a szent keresztség sacramentumát. Kérdés : megengedheti-e a keresztyén, illető­leg, az evang. lelkész, hogy uemkeresztyén (tehát zsidó, muhamedán vagy pogány ember) mint k e­resztatya a szent keresztségnél közremű­ködjék? Ezen kérdésre — igénytelen nézetem szerint — ab­solute tagadólag kell válaszolni; még pedig a követ­kező (és sok egyéb) okoknál fogva: a) a keresztatyának feladata nemcsak t a n u ú 1 (mi a keresztatyai tisztnek leg­külsőbb oldala) szolgálni arra nézve, hogy a kisded a szent liáromságos istennek nevére kereszteltetett; hanem b) kötelessége egyszersmind, az apostoli hitvallás felolvasása után, a következő kérdésekre *) felele­tet adni (illetőleg fogadást tenni): „Kivánja-e, hogy ezen kisded ezen mi mostan tett hitvallá­r sunkra megkereszteltessék?" Es: „fogadja-e, hogy ezen gyermekről keresztyéni buzga­lommal gondoskodni és azon törekedni fog, hogy ezen hitben tanittassék és abban meg­tartassak?" Avagy midőn ugyanazon agenda második formulája szerint végzi a lelkész a keresztelést, mely sze­rint maguknak a keresztszüléknek a gyermek nevében az apostoli symbolumot elfogadniok kell; midőn a lelkész a keresztszülékhez azon kérdést intézi: „hisztek-e az Atya Fiu és Szent Lélek Istenben?" mily feleletet várhat — mily dilemmába hozhatja a n e mkeresztyén keresztszü­lőket ? A n e mkeresztyén, és igy tehát a zsidó ií, ki maga *) A béesi agenda szerint, mely a magyarhoni németajkú egyházakban használtatik. 147. 1. A magyar agenda a bécsinek részben fordítása, részben átdolgozása. M. K. a szent háromságos istenneli közösségben nem áll, — kinek a szent háromságos isten kegyelmi ajándékairól semmi is­merete és a keresztyén anyaszentegyház megállapított szertartásairól semmi fogalma nincs : ez nem képes tanú­bizonyságot adni arról: vájjon a szent keresztség az anya­szentegyház érzelmének megfelelően, azaz Krisztusnak rendelése szerint — tehát rite — végbevitetett vagy sem ? A vak nem mondhat ítéletet és nem adhat tanúbizonysá­got a szivárvány gyönyörű színeiről és a siket sem Betho­ven symfoniáinak elragadó magasztosságáról. — Továbbá : a n e mkeresztyén, tehát a zsidó is, épen azért, mivel a szent háromságos istenneli közösségen és a Jézus Krisztus által szerzett üdvön kivül áll, sőt azt magától elutasítja, nem járulhat jóváhagyásával az apostoli hitvalláshoz és psychologice nem birhat azon intentióval, hogy a kisded, mint a Krisztus testébe, anyaszentegyházába, beoltott uj tag, idvezitőjéveli közösségében megtartassék és abban ne­vekedjék, a ki fő, tudni illik a Jézus Krisztusban. Ha e kérdésbeni nézetem téves lenne, szívesen veen­dőm a tanítást, felvilágosítást, útbaigazítást. Alázatosan ké­rem tehát lelkésztársaimat, méltóztassanak ezen kérdéshez hozzászólani. E kérdés fejtegetését annál szükségesebbnek találom, mert előrelátható, hogy hasonló esetek a jövőben is elő fognak fordulni; mit annál valószínűbbnek tartok, mert mainap e gyönyörű szóval: „türelmesség" rendkí­vüli visszaélés történik és a türelmesség köpenyegébe gyakran a legundokabb indifferentismns és türelmetlenség burkolódznak. Türelmesség prédikáltatik minden irányá­ban csak a Jézus Krisztus és kegyelmi országa irá­nyában nem. *) Itt nincs kímélet, nincs pardon ! Nagy-Becskereken 1869. Január 12. Jfíoczkovcsák ti. Károly. Nyiiljiiuk be a darázsfészekbe* Habár az egész ország a képviselő választások elő­készületeivel van is elfoglalva; nem lesz talán egészen érdektelen más bizonyos választásokról is szólni — az egyházi téren. „Hagyd máskorra !" — igy szólott egy jóakarata emberem, midőn az alább elmondandók nyilvánosságra hozatalát emlitém — „lesz még rá idő, darázsfészekbe nyúlsz, felzúdulnak ellened, lecsepülnek, nem lesz iga­zad" stb. stb. Nincs se méhészkesztyüm, se méhészsipkám, itt a kezem, itt az arcom, hadd jöjjenek a darázsok, mert biz azok nem szeretik, ha kénnel füstölik őket! A dunamelléki ref. egyházkerület 1866-ban hozá meg végleg a lelkész választási törvényt, mely is az 1866-iki jegyzőkönyvbe 74. pont alatt áll.— Ugyhiszem e tör­vény — miután meghozatott — nemcsak azokat kötelezi, kik örömmel üdvözölték megszületésekor; — hanem azon *) Hogy ez igy van, bizonyítja a ,,Pesti Napló" is, ki az általam fejtegetett esetet mint a türelmesség" követésre méltó pél­dáját magasztalja. Mily fogalomzavar! Ez is egy signatura temporis! M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents