Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

baglyokat is, kik eleget huholtak ellene, s ugyanazért a hol csak lehet rést ütnek rajta, s oda törekednek, hogy e rés mindig tágabb-tágabb legyen, s végre a hajdani boldog ekklézsia.osztogató, boldog korszaka álljon be. — Igaz hogy ez nehezen megy a mai időben, de denique lassan mégis csak megy, mint a mindjárt felhozandó példák igazolják. Egyik egyházmegyénkben — itt a dunamelléki e.kerületben — egy egyházban meghal a lelkész 1866jun. 25. özvegyet hagyván hátra, a lelkészválasztásnak a törvény 6. pontja e szavai szerint: — „ha pedig az elhalt lelkésznek özvegye vagy árvái maradtak: a lelkészválasztásnak a szolgálati év kitelte után számitandó két hó alatt meg kell történnie — 1867. május ésjunius havaiban kellett volna megtörténni, lévén a szolgálati év vége György nap. — Es megtörtént ugy-e valóban ? Igenis megtörtént, 1867. év november havában. — Hogy az addig lefolyt 7 hó alatt mi történt, azt bőven tudják azon e.megyében, tudja a szegény egyház, melyet összevissza zavartak, kevertek, hurcoltak, — tudja az a szegény ifjú pap, kiről a keresztvizet is levették volna. Megtörtént az, hogy a főesperes a választást a törvényes idő eljöttével — kérő küldötteknek azt mondá : „még nem lehet, elmehetnek kendtek haza— megtörtént, hogy az újra megjelent kérők azzal utasíttattak el, hogy az özvegynek 24 évről is hátra levő tartozását elébb fizessék ki, addig nem lesz választás, — pedig a törvény nem a választásra, csak a concessa kiadásra vonatkozik e tekintetben, mint a 6. pont irja, — megtörtént, hogy a főesperes elrendelé végre valahára a választást, az alesperes pedig — mint kiküldött választási elnök, minden ok nélkül elhalasztá — ad graecas calendas, sőt az egyház jelöltjét, illetlen címekkel, kifejezésekkel illeté a nála megjelent könyörgök előtt, — nemcsak, hanem azt, kit mindnyájan tisztelünk, egyik főemberünket nemtelen ráfogásokkal gyanusitá, melyről azon egyszerű emberek mindenkor bizonyságot teendenek, sőt már tettek is; — megtörtént, hogy az egyház jelöltjét házasság-törésbe, verekedésbe, szóval minden áron canonicus vétségbe akarták keverni stb., a világi törvényszéken pert indítottak ellene, s mindenféle machinatiók által vagy 40 ellenpártit csakugyan előteremtettek, — Elég ebből ennyi! pedig még'mi minden nem történt! Hála a gondviselés őrködésének, a nép józan eszének, az egyház jelöltjét nem tudták megbuktatni, — pedig mondom, mi minden nem történt még! Különben ez e.megyében az is megtörtént már — gondolom csupa főesperesi feledékenységből — hogy egy 6 évig szolgált rendes papot, midőn más egyházba hivatott — tán 1860-ban — ugy jelentettek a superintendentiára, mint káplánt, — ezt csak ugy parenthesisbe jegyzem meg. Az elmondott esetben az egyház jelöltjét el akarták ütni: most az ellenkezőre lássunk példát. Ugyan ezen tractus szolgáltatja ezt is. Tractualis gyűlés volt hirdetve, melyen épen tárgyaltatni kellett a fentebbi ügynek, tárgyaltatott is, s a tractusnak nolle velle meg kellett erősítni a választást, mert a választott a világi törvényszéken megnyerte a criminalis pert stb. stb. — Denique mint mondám nolle velle meg kellett erősítni a választást; valami véletlen eset — megyebizottmányi gyűlés vagy mit tudom mi jővén közbe, 6 vagy 10 napra félbe szakasztatott a gyűlés. Ezen rövid időköz alatt meghal egy lelkész, özvegyet s árvákat hagyván hátra. — Talán megtartatott a választási törvény 5, 6, 7, 8, 9, 11. stb. pontja? Egy sem. — Hat vagy tiz napi időköz után folytattatván a gyűlés, bemutat valaki egy névsort, — mely N. egyház lelkészválasztó tagjainak névsora fogott volna lenni — azon kijelentéssel, hogy feljegyzett hívek N. N.-t — egy volt káplánt, de a káplánok közül kilépett, s saját folyamodványára a pénzügyi osztályhoz kinevezett finánc hivatalnokot — ki már tényleg kinevezését meg is kapta — a csak pár nappal elébb elhalt lelkésznek fiát —• választják rendes lelkészökül. — Minden rendbe hozatott pár óra alatt, — kiküldtek egy gutgesinnt deputatiót rögtön a gyűlésből a hely szinére, — a helyszíne 1 óra járás csak a gyűlés helyétől — az kimegy, a feljegyzettektől megkérdi : „ugy van-e a mint irva van ?" vizsgálatot rögtönöz, — „igenis ugy van," — eljárásáról referál, a gyűlés a választást megerősíti, s a superintendentia — nem tudván a dolgok lefolyását — mind ezt helybehagyja, s ma már van finánc papunk is. — Az indokokat — melyek miatt e, nem tudom mi, ily tűzzel vassal hajtatott végre — ne emlitsük, kegyeletes dolgok azok! Egy mésik tractusba is kezdenek már en miniatűré ily formák történni. — Mult nyár végén meghal a lelkész, özvegyet és árvákat hagyva, s pár hó múlva a gyülekezet kértére a főesperes elrendeli a választást, mely azonban rendiben ment véghez, csupán csak a törvény 6. pontján lett jókora rés ütve. Uraim ! ha törvény az a 74. pont, tiszteljük és tartsuk meg szentül és ne akarjuk holmi „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes "féle kaptafára húzni, annyival is inkább, mert már most nemcsak az ároniták, hanem a többi nemzetség is ismeri, s majd egyszer a túlfeszített húr elszakad! Tények ezek, szomorú tények! s vigyázzunk ne hogy — mig mosolyogva emlékszünk az „Üstökös" által említett Tóbiás állatjának anekdotájára vissza — a mai korlian hasonlókat lobbantsanak szemünkre. *) Kálmán Farkas3 madocsai ref. lelkész. I S K 0 L_A Ü G Y. Egy el leesett hang, a népoktatási törvény 86-ik cikkéről. Különösnek tűnik fel talán a t. olvasó előtt, hogy alólirt most akar valamit mondani a népoktatási törvényről, midőn az rég túl esett a tárgyaláson, s már szentesítve is van .... A népiskolák átalán a népnevelés ügye min*) Várom, hogy az illetők tüzetesen hozzászólandnak ez égető kérdéshez, Szerh.