Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

fedél alatt, mig ellenben a pásztor, isten szabad ege alatt pénzrenevelt apróbb s n a g y o b b marháit, kint a szabadban vész és férgeteg közt terelgeté!! Azért tehát: a tanítónak kötelezett tartozása lerovására sem fordított nagyobb gondot semminemű tekintetben mint a pásztor irányában! de még annyit sem?! mert a pásztoroktól egy kis félsz is rakodott a falusiak kebeleibe, mig ellenben: ímhol nyilvános gyűlésben tekintélyes egyének állítják és bevallják, hogy a tanitók kebleiben ők állítják fel a félszt. A kemenesallyi ág. hitvallású evang. népiskolatanitók is megérték a kor intő szózatát. Tömörültek ezek is; ezelőtt már több évekkel tanitói egyletet alakítottak; magok között már több helyen jeles tanitói értekezleteket tartottak, melyeken a nevelés szent ügyére vonatkozó több jeles tárgyakat vitatkozás alá vettek, eszmecseréket tettek, nevelési szakba vágó kérdés-és munkatárgyakat adtak fel, s az azokróli dolgozatokat együttesen hallgatták és bírálták; a magok könnyebb mivelhetése és az irodalom pártolása tekintetéből könyvtárt állítottak, mely is már több jeles példányú könyvekkel ékes. Több jeles nevelészeti lapokra együttesen előfizettek, tehát szorgalmasan olvasnak és tanulnak. Gyüléstartásukról rendes jegyző könyvet vezetnek, melyet minden évben a nagytiszteletü tekintetes egyházmegyének tudomás és jóváhagyás végett felterjesztenek, amit e folyó évben sem mulasztottak el. Mely itt előszámláltakból látható, és meggyőződhetik a szives olvasó, a nagy tiszteletű tekintetes egyházmegye pedig az eleibe adott több évi jegyzőkönyvekből, hogy a kemenesalji ág: hitvallású evang nép iskolatanitóknál bizony nem a félsz, hanem az előrehaladás szent eszméje szülte bennök azon lelkesültséget, hogy majd csaknem mindegyik — mint [az a hivatalos jelentésből is kitűnt — a haladás utján találtatott, s mindegyik tanitó az idő és körülményekhez képest iparkodott azon, hogy fontos hivatásának minél inkább megfelelhessen ; s igy mind a hazának s nemzetnek, mind pedig az egyháznak minél több, minél nagyobb hasznot eszközölhessen. Iparkodott a haza és egyház iránt bebizonyítani, hogy annak érdemteljes napszámosává válni fő törekvése; mert ez által hitte s reményelte legyőzni azon régi balitéletet, hogy: a tanitó is csak közös cseléd, s azért még jó, ha annyira becsültetik mint a közös pásztor. — Hivatalának lélekismeretes, s tőle kitelhető megfelelésével gondolta azt elérni, hogy talán a hivek és a nagytiszteletü egyházmegye maga is belátva is elismerve e [nagy lelkesültséget, s előre törekvést, méltányosak lesznek, s a hivek tanitójok irányában tett mindennemű kötelezéseknek iparkodnak minél jobban megfelelni és eleget tenni. De ime csalatkozánk. Oh szomorú csalódás! Nincs elismerés! A szent ügy iránti lelkesültségünk s előretörekvésünket: félsznek róvják fel!! De ugyan mondja meg és nyilvánítsa a nagytiszteletü egyházmegye, mitől féljünk mástól, mint az elmaradástól? Ettől igen; de azoktól a jegyzőkönyvi méltatlan megrovásoktól, melyek egyes hivatalos egyének fogalmazásai, de még is utóbb kettős aláirásu jelentések nyomán ránk kimondatnak ? óh ezektől felment saját lelkiismeretünk, mert ez, valamint a felmagasztalás elhízottakká , ugy a megalázás levertekké nem tesz. Vagy talán a már többször tisztelt egyházmegye pártolását vonja meg tőlünk ? Fájdalom, keserű fájdalom, hogy ezzel eddig sem igen dicsekheténk ! ! Nemde most is tanitó értekezleti ez évben tartott gyűlésünk jegyzőkönyvében a legnagyobb alázat és tisztelettel esdünk a nagytiszt, tekintetes egyházmegye azon pártolásáért, hogy mi — beismerve, hogy nem vagyunk mindnyájan képezde végzett tanitók, hanem többen vannak közöttünk, kik már a képezde felállítása előtt hivatalban voltak, mégis óhajtanánk és nagy vágyakozással vagyunk mi azon, hogy magunknak községeink számára minél több jót elsajátíthassunk, s hivatalos pályánkon —• a kornak megfelelve — minél nagyobb haszon és előmenetellel működhessünk : e végből kívánnánk egymás iskoláit, a jelesbeket, az ujabb tanmódszertieket együttesen meglátogatni; a meglátogatandó népiskola tanítója előttünk végezné tanoncai körüli eljárását, s azoknak a köztünk már meghatározott, s az egyházmegye által jóvá hagyott tantárgyak oktatását, mi többiek: mint figyelők és talán mint tanulók lennénk jelen, és a mi jó uj modort látnánk s tapasztalnánk : igyekeznénk azt elsajátítani, velünk haza vinni, gyülekezetünk s iskolánkba átültetni; de hogy ezt tehessük és megnyerjük, jegyzőkönyvileg bevallva szegénységünket, esdekelve könyörögtünk s könyörgünk a nagytiszt, tekintetes egyházmegye gyűlése előtt pártfogásért; esdve könyörögtük, hogy mondja ki a gyűlés határozatilag, hogy a tanítókat ezen utazásukban, melyet községök s gyülekezeteik javára szándékoznak tenni, minden tanítót saját gyülekezete fuvar és mérsékleti napidíjjal lásson el , minden évben legaláb egyszer. Ugy-e nagytiszt, tekintetes egyházmegye, hogy nem a félsz, hanem kitűnik itt is, hogy a szent lelkesedés ösztönöz bennünket a haladásra, és a kornak megfelelő szükséges tudnivalók egybegyűjtésére. És az igen tisztelt egyházmegyei nagygyűlés mint vette ezen alázatos kérelmünk s szives esdekléslinket ? Kimondá határozatilag, hogy jelen gyűlés kérelmünket nem foganatosíthatja, s határozatba nem hozhatja hanem e végett elébb minden egyes gyülekezetet, az anyát ugy mint a fiókot fel kell e tárgyban szólítani és megszavaztatni a jövő évben tartandó egyházmegyei gyűlésre. Köszönjük szépen az egyházmegye ily szép pártolását „ Hát e teljes megyei népes nagygyűlés, melyben minden egy-egy gyülekezet bépviselve van választott küldöttei által, hát még ily csekély, de előttünk nagyfontosságú és horderejű kérdésben sem határozatképes ? Megvalljuk: ezt nem értjük. Vagy talán azon vérmes fán is terem a félsz, hogy