Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

az egyházmegye már több évek óta: három jeles — a kitüntetésre ajánlt tanitókat jutalmaz kegyadományával, ösztöndíjjal, elismert és bebizonyított liűfáradalmaikért — hogy azon kegyadományt s ösztöndíjt hatalmában van az egyházmegyének megfogni és végkép eltörülni , mely úgysem a legszebb módon , úgyszólván koldulás utján jön mindig össze? Elhiszsziik és beismerjük, hogy ezt teheti a teljescimü s már többször tisztelt gyűlés. De hiszen ebből sem származik ám az ösztön félsz. Tudva van, hogy az eddigi ösztöndijak és jutalmazások egy-egy fejre nem érték s nem halladták meg még ez ideig a tizforintokat, hanem csak G—7—8— legfeljebb 9 frt összegből állottak (már tudniillik a mily népes volt a táblaasztal, s a mily mérvben gyűltek az adakozások). Ugy tartjuk nagytiszt, tettes egyházmegye, hogy ez nem oly csábító összeg, melyért érdemes volna versenyezni. Nagyobb ennél — mindeneknél nagyobb a b ec s ti 1 e t é r z e t. Ezt ne oltsák ki uraink, sőt neveljék bennünk hivatalunkban! buzgó törekvésünk s előhaladási vágyunk kegyes pártolásával. Vagy talán itt lehet a főfélszfa, hogy nagyfontosságú, terhes—de még eddig csak vadrózsákat hozó — csekély s igen rosszul jutalmazott — hivatalunk folytatásától függeszszenek fel és fosztanak meg bennünket? Itt honol tehát az az erős rém, a félsz! Igaz, hogy ez nagyszó és leverő, de nem megölő. Leverő lehet köztünk a mostani fizetési rosz rendszerünk mellett is a magokhoz nem bízó — leginkább az elaggottakra nézve. De errenézve arra vagyunk bátrak mély tisztelettel és egész alázatossággal felkérni a nagytisz. tekintetes egyházmegyét : ami még eddig nem történt, történjék meg az ezután. Választott kiküldötteit, a rendes iskolavizsgálókat méltóztasson oda utasítani, hogy ezek a tanitó eljárása megvizsgálása és szigorú megbirálása mellett: éber figyelemmel vizsgálják meg a gyülekezeteknek is írásban lekötelezett kötelességök teljesítése mikéntjét; hogy váljon a gyülekezetek a tanitó irányábani kötelességök elhanyogolása által, nem okoznak-e levertséget és elkeseredést a tanítónak ? Nem az ily okokból származik-e a hátramaradás, a hivatalbeli lankadtság? Az ily vizsgálat bizonyos, hogy mindig biztos s fontos okra vezet, s a hol a baj rejlik, ott kell azt ügyes tapintat után orvosolni. Az ily eljárások után is, hogyha lenne makacs, hanyag, haladni nem akaró tanitó, vagy többesben tanítók ezek számára állittassék fel a hivataltvesztő rémfélszfa, de ugy hiszszük, hogy bármely dús lombú remények közt ültessék és ápolják azt az illetők: nem fog az igy megeredni, viritni és fanyar gyümölcsöket érlelni Nem, mert minden egyes tanitó helyben kapja az ösztönt, a szorgalom — hűség s buzgalom, s minél több, több jók eszközlésére, ösztönt a korrali haladásra, s mindez onnét származik: ha látja s tapasztalja, hogy hívei, szeretik becsülik, még pedig jobban és többre, mint közös pásztorjokat; irányában tett mindennemű kötelességüknek kívánnak pontosan, a legjobb időben és módon megfelelni. — Egyházhatóságától is meg lesz nem annyira a félsz, — mint a buzdító ösztön, ha látja s tapasztalja, hogy ezek is buzgón odatörekesznek, hogy a tanitói tekintély egykor már valahára életbelépjen, s méltó helyét elfoglalja; ha látja s tapasztalja, hogy egyházhatóságai fennőrködnek és vigyáznak arra, hogy bármelyik tanitó is, a néki megígértek beszolgáltatásában fogyatkozást ne lásson. Igy, ele csak igy, ily intézmény és eljárás mellett ugy hiszszük : nem állhat fenn a hivatalvesztés rémfélszfa, nem, mert a hivatalbeli buzgóság, előbbrehaladási törekvés lerontja és kidönti azt. — De mig az igy, ez igy nincs, hitvány rémfa ez a most díszelgő félsz fa, mert bizony sokan, joggal mondogathatják: „A milyen a fizetés: olyan a keresztelés." Egy egyházi iskolavizsgáló lemondott, s helyébe ugyanegy egyházi, önként ajánlkozott. Egy világi ur is lemondott iskolavizsgálói hivataláról, de már ennek helyébe ugy kellett egy világi urat felkérni. Tárgyalás alá jött utóbb a hitfelekezeti iskoláknak, a hol a szükség ugy kívánná, községi iskolákká szándékolt átalakítása. Határozatba ment, hogy mi alsó, felső iskoláinkat, tanitóképezdénket, mind — bármely áldozatunkba kerüljön is — magunknak hitfelekezetieknek fenntartjuk. Jelen cikkünkkel tudjuk, hogy darázsfészekbe nyultunk, de méltányos és igazságos tettünk és előadásunk. Sérteni nem volt szándékunk, de az igazat megmondani igen. Ráspoly. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * Római divat tudósítás. A pápa megparancsolta a Rómába menő főpapoknak, hogy minő ruhákat vigyenek magokkal, fehér, veres és violaszín pluvialet, stb. Oly egyházban, mely mindent a külsőségre helyez, s az egységet a külső egyformaságban látja, az ilyen, asszonyokhoz illő toilette-tervek igen lényeges, üdvösségre tartozó dolgok lehetnek! *Bécsben aug. 8-án a lovarda helyiségében mintegy tízezer ember gyűlt össze, s a következő határozatot fogadta el: „Tekintve, hogy a kolostorok nem követelményei a keresztyén vallásnak s az államcélokkal ellentétben állanak, a népgyűlés kijelenti, hogy a kolostorokat meg kell szüntetni." E népgyűlés a vidéken is nagy érdekeltséget költött. K Ü L ft N F É L É K. * Bukuresti lelkész Koós helyére Kántor Lajos püspökladányi segédlelkész választatott meg, s hivatalába be is vezettetett.