Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

Mennyire lehangolta és leverte e kiejtés e népes gylilésben a tanitóikart? azt eléggé kiírni nem lehet. Annál sértőbbnek találtatott pedig a lealázó kiejtés: mivel a főbb tekintélynek —az értelmesbektől származott, a kiktől megvárnék mindenütt, de leginkább az ily népes nyilvános helyeken az igazság és méltányosság utján a tanítói tekintély kímélését. — Nem lett volna oly sértő a kiejtés: ha az a nép alsó osztályából ered. No de ezután bezzeg lett ezektől is több sértő nyilvetés az elébb felmagasztalt és dicsért tanítók némelyikére! Vád és harc folyt majd az elkeseredésig! Találkozott tőbb uri egyén, ki a tanítónak szegényes öltözetén is megbotránkozott; felhozá, hogy midőn ő iskolavizsgáló volt: iskola vizsgálat alkalmával (tehát a véletlen meglepetésen) a tanitót igen szennyes, piszkos, zsíros öltönyben találta, elannyira, hogy mint mondá: „ugy nézett ki mint egy hentes", de azt nem jelenté fel az igen tisztelt rég volt isk. vizsgáló ur, hogy azon szegényes öltönyü, hentes kinézésű tanítónak jövedelemforrását, fizetése mennyiségét, s annak mikénti beszolgáltatását is megvizsgálták-e? nem fedezte fel azon tisztelt egyéniség azt, hogy azon szegényes öltönyü s hentes kinézésű tanítónak évifizetése csak nyolc oszt. forint és husz mérő gabonának nevezett ócsu! melyből él — vagyis inkább csak teng a szegény tanitó ötöd-hatod magával!!! Hogy ily fizetés mellett —• a szép, nagy és dicső hivatalt megillető tisztes ruhát beszerezni becsület utján nem lehet! ugy hisszük: ehhez nem kell commentár. Sajnos — igen sajnos a tanítók részéről, hogy midőn iskolavizsgálat van náluk: egyedül csak a tanítók eljárását vizsgálják a nagyon tisztelt vizsgáló urak; pedig ugy hisszük — és mi tanítók el- és megvárnék azt is, hogy midőn a tisztelt kiküldöttség vizsgálat, és pedig szoros vizsgálat alá veszi a tanitó eljárását a gyülekezet irányában: ugy hasonlóképen a méltányosság — de a rend és igazság is ugy hozná magával, hogy vennék vizsgálat alá a gyülekezetek eljárását is a tanítók irányában. Vizsgálat tárgya lehetne: mennyire megy a tanitó fizetése? hogy abból tisztességesen megélhet-e? és hivatalához illőn —nem mint hentes — ruházkodhatik-e? A megígért fizetéseket és munkatételt meg adják — és teszik — vagy tétetik e kellő időben? és mi módon? A hol több vagy kevesebb hibát fedeznek fel a tanitó eljárásában: puhatolják ki és fedezzék fel annak okát. Bizony, bizony mondjuk és szentül hisszük, hogy ily eljárás mellett rájönének sok helyeken arra, hogy a bajnak szülője: a tanítók elkedvetlenitése a gyülekezetek .által! mert lám most már tagadhatlan igaz az, hogy tanitóválasztás- és híváskor is már igen megmérlegezik a tanítók fizetéseit, no de még is csak oda teszik a híványban: adunk ennyi meg ennyi mérő tiszta gabonát, ennyi meg ennyi ftokat. A tanitó számára adandó földeket a kellő időben jól megmunkáljuk, termését ideje korán betakarítjuk stb. De uraim! Tisztelet a kevés kivételeknek, ha vannak, azok előtt kalapot emelünk. A kinek nem szűre ne vegye magára; de több helyütt ugy van, hogy midőn a tanító fizetésére kerül a sor: a fizető gabonájának csak alját választja és adja, ugy hogy midőn a tanitó nagy sokára bekapja is jól meglatolt fizetését, s őrletni akar, a mint gabona fizetését meg kapta: azt ugy malomba nem küldheti, mivel egészséges táplálékot nem nyerne belőle a sokféle fűmag és szeméttől! Megrostáltatja tehát — de csak könnyedén, még is annak igen nagy mennyisége hulladékba megy át!! A földek munkáltatását? Teszik — vagy tétetik mikor ráérnek, mikor már a magoké el és befogyott; de csak akkor tennék ragy tétetnék és ugy mint ígérve van: kellőképen jól: nincs arra tekintet, csak hogy minél elébb elfogyjon! Csuda e hátha a szegény falusi tanitó mindig a rosz termésről panaszol ?! Ila itt tovább időznénk és vizsgálódnánk: ujjab hibák és fogyatkozásokra bukkannánk, melyeket az igen tisztelt iskola vizsgáló uraknak mind szemügyre kellene venni, és a tapasztaltak nyomán épitni, orvosolni, és segíteni ott, hol égető, kedvetlenitő a baj és szükség. Ha ezt, és ily összekötött, egymással eggyüttesen álló vizsgálatot követnének a mi igen tisztelt és nagyrabecsült iskolavizsgáló uraink; akkor bizonyosan sokkal több és nagyobb eredménye lenne látogatásuknak mint sem az eddig teljesített, egyoldalú eljárás eredményzett. A tanítói kar ugy látszik, országosan, hitfelekezeti külömbség nélkül felfogta azon horderejű nagy eszmét, hogy a népet nevelni kell, és pedig a kor kivánata szerint. A népnevelés számosb főmunkásai pedig valljuk be őszintén, a falusi népiskolai tanítók; s ezek országosan, hitfelekezeti külömbség nélkül már régebben, minden felsőbb helyről eredt felszólítás nélkül tömörültek, s magok közt tanítói egyleteket alakítottak, s már eddig is több tanítói értekezletet tartottak; mely tanítói egyletek értekezletekben: erejök s tehetségükhöz képest haladtak és munkálkodtak kitűzött céljuk felé; a kitűzött cél pedig volt és máig is az előttük, hogy :a k o rral haladjanak, a nevelési szent] ügy mezején azon színvonalra eljutni törekedjenek, melyen az országnak s nemzetnek, hí tfelekezeti egyházuknak minél hasznosabb — minél több hasznot hajtó és szerző t a g j a i v á válhassanak. Mert csak igy s ezáltal vélték magoktól az irányokban nyilvánult — s fájdalom l némely helyeken igen gyakran éreztetett — azon hideg közönyösséget eltávolítani, hogy sok helyütt még eddig de esoda, vannak oly helyek máig is -—hol csak ugy nézték, ítélték — nézik és Ítélik a népnevelő falusi tanitót mint a közös pásztort! A falusi népnevelő tanítónak tekintélye nem hogy feljebb nem állt a közös pásztorénál, de sokkal alantabb fokú 1 mert hiszen a tanitó csak gyermekét oktatta, nevelte télen át a penészes, rothadt bűzü, gőzős, meleg szobában ; őszön, tavaszon, vagy talán néhol nyáron által ís a hüsön es