Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

helyettesének lelki hatalma előtt meg hajol, ki meg van bizva törvényeinek kihirdetesével és alkalmazásával. Igazán keresztény valamely nép akkor, ha az apostoli római egyházzal van egyesülve. Kereszténynek lenni ma annyi, mint engedelmeskedni Krisztus evangéliumának, és az ő küldötteinek, ki megbizott bennünket az ő nevében és tekintélyével kormányozni."*) A nép alá van vetve a királynak, a király a pápának és általában a papoknak, kiket Krisztus megbizott, hogy az ő nevében és tekintélyével kormányozzanak- Ha pedig ennek okát kérdjük, Pollák ur azt feleli rá: „Hogy a hatalommali minden visszaélés gátoltassék, szükséges, miszerint az vagy csalhatatlan legyen, vagy csalhatatlannak legyen alávetve. Isten erre az egyház csalhatatlanságát adta közegül. A katholicismuson kivül lehetetlen a rejtély megoldása." — **) ,,Ezért igen fontos, hogy i. fejedelmek és társadalmak katholikusok legyenek." ***) A fennebbieket összevetve, elég világosan kitűnik, hogy P. ur a katholicismus nevében tagadja a népnek minden jogát, nem csak a közügyekre való tényleges befolyásban, hanem még a vélemény nyilvánításában, sö't még a gondolkozásban is. Minden hatalmat a fejedelemre ruház, kit isten különösen disponált az igazságra; a fejedelmet pedig alá veti a papságnak,mely isten törvényeinek kihirdetője és alkalmzója. Mit szólanának erre derék világi katholikusaink, egy Deák Ferenc, Eötvös, Gicy, stb. kik oly kitartással működnek az absolut fejedelmi hatalom korlátozásán és a nép és közvélemény jogának érvényre emelésén mind az állami, mind pedig közelebbről az egyházi téren is ? Valóban őszintén sajnálnunk kell, hogy világi katholikusainkat annyira elnyomta a te!jes közönyösség vallási ügyeik iránt, hogy soha csak egy futó pillantást sem vetnek papjaik sáfárkodására, kik a vallás nevében hátok mögött mind azt lerombolni törekesznek, mit ők annyi izzadással építettek. Ezért van oly kevés sikere törekvéseiknek, innen kimagyarázható egész Európára nézve, hogy a fejedelmi absolutismus minduntalan megu*) L. Rel. 1868. II. 36 „Korszerű eszmék." **) L. Rel. 1868. sept. 19. sz, „Korszerű eszmék." ***) L. Rel, 1868. oct. 31. sz. u. a. cikkben. jul a népek nyakán. Minden zsarnok kész hadserget talál a clerusban, mihelyt hajlandó vele hatalmán osztozkodni, mert a clerus elvből, fegyelmi szabályainál fogva absolutista. Midőn P. ur ezen országlási alapelveket a katholicismusnak tulajdonítja, nem mondhatott volna a mai kor gyermeke előtt szebben hangzó dicséretet a protestantismusra, mint hogy az ezen egész theokratiának merő tagadása. Ezt mi elismerjük és hirdetjük is mindig, mint a protestantismus vívmányát a nem szorosan vallási, hanem a politikai téren. Dicséretéből semmit nem von le az, hogy elnevez minket szabad gondolkozóknak, a mik vagyunk is, anélkül, hogy ránk iIle— nének az atheista, materialista, stb. címek; elnevez forradalmároknak, mely ulti ma ratiohoz is hozzá nyúlnánk, ha természeti jogainkat máskép érvényesitni nem tudnók, — ámbár a forradalmak hazája a kath. Francia, Olasz, Spanyolország, és nem a protestáns Anglia, Holland, Poroszország, melyek közül Angliának másfél század óta nem volt, a más kettőnek pedig a reformation innen nem volt forradalma. — Ezek mellé még csak azon különösséget emiitjük meg, hogy Pollák ur állítása szerint a protestantismus alapította meg az absolutismust, és az ő felfogása szerinti katholicismus a valódi alkotmányos szabadság alapja. Hogy miként lehet a protestantismus egyfelől tagadása az ultramontánok agyában lévő isteni rendnek, mely a legmerevenebb absolutismus, s másfelöl mégis épen az absolutismus alapja; és hogy milyen alkotmányos szabadság az, hol a népnek semmi tényleges része a törvényhozásban, s még szabadon szólnia, sőt még tetszése szerint gondolkoznia sem szabad, anélkül hogy az isteni rendet felforgassa, — Ítélje meg a szíves olvasó. Egyébiránt nem szándékozunk ezen politikai hitvallás bővebb cáfolatába bocsátkozni. A protestantismus harca az ultramontismus ellen, mely e lapok szerkesztője áltaí 1866-ban és 1867-ben vívatott, épen ezzel foglalkozik. Az abban szenvedett gyalázatos vereség után majd egy évig hallgattak istenfélő ultramontanaink; de a közelebb mult félévben, ámbár nagy óvatossággal és egészen az elvek körében maradva, s különösen kerülve az elveknek egyenes, nyílt alkalmazását a hazai viszonyokra, — újból silóra kezdtek szállani.