Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

ruházás által. Ki volna az átruházó ? Alkalmasint a tiszáninneni kerület, melynek főfelügyelete „legohajtottabb, legészszerübb s a protestantismus elvével legöszhangzóbb." *) Még csak azt emlitem meg, hogy az oláhországi egyházak önállóvá tételét több okokból kivánja a javaslat. Ezek közt szerepel a 8-ik pontban ez is: „Tekintetbe véve, hogy ... az Önfentartás kötelességének teljesítésére . . . semmi erős akaratot és hajlamot nem lehet tapasztalni". Mivel valakiben nincs hajlam az önfentartásra: tehát tétessék önállóvá!! Yégül Koós nagyon erősen hibáztatik, azaz, hogy saját kifejezésével éljek: „kárhoztatik" Celder-ellenes törekvéseiért, melyekből az irigység és bosszú indulatának mérges lehellete párolgott ki; de O.-nek Koós ellenes törekvéseiről emlités sem tétetik, — azaz, hogy — majd igaztalan lettem, — igenis tétetik a javaslatban két helyen, még pedig ugy, hogy ez mentségül hozatik fel püspökké választása mellett! A többször idézett missioi lapban olvasható javaslat szerint, a 121. lapon:" kárhoztatja a küldöttség, hogy 0. magát püspökké akarta választatni; mely kárhoztatást azonban lágyíthat azon mentség, hogy ezáltal ő csak Koósnak ugyan ebbeli szándokát akarta . . . megdönteni". A 124. lapon: „Hogyha bár 0. helyben nem hagyhatólag püspökké akarta is magát választatni, ez részint saját belbecse érzetének, részint a Koós ugyanerre törekvésének ellensúlyozása akart lenni." Vájjon melyik törvényszék az, mely egy hiba megitélésénél a hibás azon mentségét, miszerint ő csak azért tette, hogy ne tehesse egy harmadik, — könnyitő körülménynek fogja tekinteni? Aztán ily nehéz vádnál Koós ellen, valamivel még bizonyitni is kellene, hogy benne azon törekvés megvolt, kivált, miután oly nevezetes tény szól ellene, hogy 0. a bukuresti zsinaton felajánlotta neki a püspökséget, de nem fogadta el! A szives olvasó az én segítségem nélkül is össze fogja hasonlitni ezen törekvést erdélynek Celder iránt követett eljárásával, s látni fogja, hogy „mutató nomine de eodem fabula narratur". A főkérdés itt az, hogy ki legyen az ur az oláhországi 5—6 kis gyülekezetben. És hiszem, hogyha Erdély szép szerével megmenekedhetik azon nyűgtől, mely négy év óta több kellemetlenséget szerzett neki, mint a hazában lévő ezer gyülekezete, örömmel fogja megragadni az alkalmat. De vájjon az igen tisztelt küldött urak, mi*) L. Missioi 1. 8. 9. sz, 123. lap. K. A. dőn javaslatukban „a patronusi viszonynál fogva" az öt egyh. kerülettől, vagy közkívánatra a tiszáninnenitől akarják függővé tenni „a csudatévő mission a r i u s t", *) kellő figyelemre méltatták-e annak 1865-ben a Prot. lapban két izben tett nyilatkozatát? Az 1529. lapon azt mondja: „Az erdélyi ft. superintendentia hatóságával s püspökével nem alattvalói csak erkölcsi viszonyban kívánok lenni, mint a magyarhoni főt. superintendentiákkal s t. superintendenseikkel voltam, vagyok és leszek." Az 1689-ik lapon pedig üres hangnak nevezi azon véleményt, hogy a magyar prot. egyházhoz vagy az erdélyi superintendentia felügyelete alá tartozás által lehet az Oláhországban lakók nemzetiségét fejleszteni és fentartani. Oh, ha mindnyájan, kik ezen szerencsétlen ügyre befolyást gyakoroltak, megvizsgáltak volna minden adatot, legalább saját magunkat nem zavartuk volna össze! Yégül, nem fojthatom vissza csudálkozásomat afölött, hogy egy kéz irta a higgadt, jobbra is, balra is igazságot szolgáltatni kivánó jelentést, és az erdélyi consistorium iránt oly nagyon éles, Celder érdekében oly nagyon pártos és a jelentéssel oly sokszoros ellentmondásban álló javaslatot. Alig tudom képzelni a két munkálatot ugyanazon egyén müvének !!! — Az egyházkerületi küldöttség javaslata, mely a közgyűlésen elfogadtatott, egészen más természetű! Nem „kárhoztat" senkit, mint valami római pápa; nem látja 0. püspökségre törekvésében annak saját belbecs-érzete kifejezését; a bűnnek mentségéül nem hozza fel azt, hogy más is elakarta követni; nem nevezi ki Celdert esperesnek; nem akar senkit a minisztérium utján haza kisértetni; nem akarja lemondatni Erdélyt önkéntesen magának tulajdonított áljogáról, sem közkívánatra nem állítja helyébe a tiszáninneni kerületet; hanem felhívja mind az öt kerületet közös intézkedésre, s oly javaslatot ajánl, melyet egy convent bátran felvehet tanácskozásai alapjául, — feltéve, hogy módunk lesz még valaha, hivatalosan intézkedni a missio felett, amit én nem hiszek. 1866. nyarán kellett Celdernek elhagyni Ploestet. Egy darabig nem tudták társai hová lett, mint egy pár, akkor kelt s Ballagihoz intézett magán levelökből láthatni; de csakhamar értesültek, hogy Gaí * Nt. Prágay ur, az egyik küldött, közelebbről esperesi körlevelében ezen cimet adja a uagy prófétának ! K. A.