Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

lacra vonult, s ott csendesen ült egy évig, midőn a Palócy H. M. alapítványból megkapta az 1200 frtot. A béke már helyre állani látszott. Glalacon ő korlátlan ur volt, a többi egyház pedig nem engedte dolgaiba avatkozni, s pénze sem volt. De mihelyt pénzre tett szert, — de nem hozom ezzel összefüggésbe, — hanem csak egyszerűen említem a tényt, hogy 1867 végén kezdve, újból panaszos levelek érkeztek ellene a Prot. laphoz, hogy a nép között izgat. Azon év nyarán ott jártak Erdélyből az oláh tudósok, s mint Koós értesít,*) azután ismét meggyült a baj a kormánynyal, s Urechia Sándor cultusügyéri director azt izente neki: „Nem állítjuk helyre a magyar propagandát". Ugyanazon levelében irja Koós: „Csak arra kérjük a főt. superintendentiákat (t. i. a tiszáninnenit és dunántulit), ne hitessék el magukkal, s ne igyekezzenek velünk is elhitetni, hogy üdvös dolgot cselekesznek, midőn egyetlenegy embert, tele erszénynyel nyakunkra erőszakolnak, s teljhatalommal felruháznak, hogy semmi egyházi hatóságot ne ösmerjen maga fölött, hanem kénye-kedve szerint uralkodjék a gyenge nyáj felett." A mult év nyarán a bukuresti hívek közül többen panaszt emeltek Koós ellen az erdélyi püspök előtt. Épen akkor Celder két hétig ott tartózkodott s pénzt gyűjtött. Koós azt állítja, hogy C. fogalmazta ellene a panaszlevelet; de én C. ellen mindvégig csak önvallomásait használván fel, ezt nem állítom, csak azt, hogy a zavargás kezdetén Bukurestben volt. Ott találták a tiszáninneni küldöttek is. — A Prot. 1. 1868. év. 619. lapján írja Celder : „Én két év alatt néhányszor Ploestre, Bukurestbe... a hozzám esedező hívek megnyugtatása végett jártam." Azt talán semmi prot. elv nem kivánja, sőt nem is engedi meg, hogy egyik lelkész a másiknak gyülekezetében ennek tudta és beleegyezése nélkül egyházi functiókat végezzen. Az ingerültség a Koós ellenfeleiben mindig nagyobb fokra hágott, mig végre folyó év január 3-án **) elvették a templom kulcsait. Karácson első napján (ó szerint), néhány oláhdraband fogta őrizet alá Koós lakását, s a rendőrbiztos tudtára adta, hogy nem szabad a templomba mennie, mert hallgatói letették hivatalából. Innep második napján ismét két rendőrbiztos őrizte, hogy a templomba ne mehessen. Koós mellett az egyház intellí•) L. Prot. lap. 1868. év. 549. 1. K. A. **) Az *ó naptár szerint karácson hetében. Ott a reformátusok is az ó naptár szerint innepelnek. ^ gens tagjai e közben folyvást küzdöttek a policián, de eredmény nélkül. Ezután a lázongók táviratoztak Celdernek, ki január 13-án, (ó szerinti uj év napján) Bukurestben megjelent, istenitiszteletet tartott, a lázongók által választott főgondnokot a templomban feleskette, s azután Kormos E.-el Ploestre ment. Koós ekkor épen nem volt otthon,*) alig érkezett haza, következő táviratot kapta Ploestből Vincétől: „Celder est arrivé de Bucurest avec Kormos, ma situation est insupportable." **) Koós ezután templomi szolgálatot nem teljesíthetett, hanem april 25-én (virágvasárnapján az ó naptár szerint) Celder Bukurestbe költözött, s azóta ott van. „Tehettem ezt — irja — mert már az egyház az erdélyi felügyeletet megköszönte, felmondás ***) April 28-án az erdélyi püspök két küldötte érkezett Bukurestbe ezen legújabb zavar okainak megvizsgálására. Bajos volna ezek eljárásáról hű képet adni, mert amit maguk mondanak, homlokegyenest ellenkezik a Celder és pártja állításaival. Egy igen megbízható egyén, kinek alkalma volt oly okmányokat is megtekinteni, melyekhez én nem juthattam, s egyik párt által sincs érdekelve, ugy nyilatkozott Ballagi kérdésére, hogy az erdélyi küldöttek eljárása épen nem volt a tapintatosság mintaképe ; legalább azt nem helyesen tették, hogy az európai hatalmak képviselőihez folyamodtak, midőn a magyar kir. consul minden jogos kívánságukat kész*) Mint maga irja, temetni volt Muzdrodinban ; C. levele szerint pedig a vidéken lakmározott. Mindkettőnek levele nálam van. K. A. **) „Celder megérkezett Bukurestből Kormossal, helyzetem elviselhetlek. K. A. ***) L. C. levelét, melyet a Prot. lapnak küldött, de ki nem adatott. Kelt Bukurestben 1869. junius 14-én. Hogy a gyakori idézést elkerülhessem, megemlítem, hogy ezen egész bukuresti történetet részint C. ezen és más leveleiből, részint a bukuresti celderian egyház nyomtatott nyilatkozatából állitottam össze; szándékosan mellőzvén Koós több rendbeli levelét. Nem tehetem, hogy C.-nek ezen fennebb idézett leveléből ne közöljek pár sort, mely az ő evangeliomi szellemére némi világot deríthet. Virágvasárnapi isteni tisztelet után a gyűlésből felküldtem két elöljárót Koóshoz, jönne le, bocsátnának meg egymásnak, mert 9 bocsánat nyilvánítása nélkül én az evangeliom szellemét követve, senkinek nem oszthatok uri szentvacsorát." Hát már miután a bocsánatnyilvánitás nem történt meg, s tán soha sem is fog megtörténni, C. ur soha nem oszthat urvacsorát a bukurestieknek ? Vájjon igen tisztelt papi olvasóim közül követi-e valaki ezen lelkigyámkodást, s találkozik-e prot. világi, aki alá veti magát ? Én ugy tudom, hogy mind az evangeliom, mind a ref. egyház szelleme azt kivánja, hogy kiki próbálja meg magát, s a megbocsátást lelkében eszközölje, mert a szájjal való mondás magában nem ér semmit. Itt pedig, azt hiszem, csak szájjal akartak megbocsátni, s ba Koós elfogadja a meghívást, akkor sem állították volna vissza hivatalába. K. A.