Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

tak tagjai, kik az államkormányra legtöbb befolyást tudtak gyakorolni, s igy világos, hogy a ref. egyház óhajtását az államkormánynál is képesek voltak és akarták is keresztül vinni, valamint a consistorium sem késett a kancellária intézkedését végrehajtani. Értesülve is volt az egyházi főhatóság a kormány dolgairól, és megforditva, épen a legközvetlenebb forrásból, mert ugyanazok kormányozták az egyházat, kik az országot. Ehez kell gondolnunk Ausztria akkori hatalmas voltát és Oláhország akkori alárendelt helyzetét! Bizon, ha e körülményeket figyelembe veszszük és értjük, bajosan hihetjük el a mai bukuresti egyháznak, hogy Sükei a főconsistorium „kormányzási és felügyeleti tekintélyét soha el nem ismerte." *) Ezen okoskodásom erősitésére felkeli hoznom, hogy Sükei halála után, mely 1849-ben történt, még három papja volt a bukuresti ref. magyaroknak : Péterffy Albert, Dimény József és Koós Ferenc, kik mindnyájan Erdélyből mentek oda s az erdélyi egyházi főhatóság alatt állottak. Koós, ámbár csak bukuresti pap volt, de a vidéken lakó hivekhez is eljárt egyházi teendőket végezni. Pitesten iskolát épittetett, melyben isteni tiszteletet is tarthattak és két kis harangot szerzett, melyet Celder készen talált.2

) Koós Pitesten és Ploesten gyülekezetet szervezett, s ezekről az erdélyi püspöknek jelentéseket küldött.3

) A „Bukuresti magyar közlöny" 1860. sept. 1-i számában Mester Ede, Oláhországban lakó hazánkfia, egy ref. missionariusnak Romániába küldését inditványozta, mit Koós is hathatósan ajánlott, s a *) A kérdéses bukuresti nyilatkozatra nézve, mely a „bukuresti ev. ref. egyház" nevében tétetett közzé, meg kell jegyeznünk, hogy ez idő szerint két bukuresti ref. egyház van. Az egyik Koóst ismeri lelkészének és az erdélyi püspököt főfelügyelőjének, a másik Celder főnöksége alatt áll. Ez a celderian ref. egyház nyilatkozata. Név helyett ez van aláirva : „Az elöljáróság"; de hogy ki irta, az iránt semmi kétségünk nem lehet, ha összehasonlitjuk Celdernek Bukurestben 1869. junius 14-én kelt, s a Prot. lapnak beküldött terjedelmes nyilatkozatával. S kettő annyira megegyezik egymással, hogy bennök nem csak a gondolatmenet ugyanaz, hanem még a kifejezések is. Az összehasonlítást nálam bárki megteheti, különben hátrább magam is visszatérek rá. — K. A. 3) Lásd Celder levelét: 1861. Prot. 1. 284—5. lap. 3) L. Celder saját elismerését: 1861. Prot. 1. 444. lap. C. itt azt mondja, hogy Koósnak az erdélyi püspökhöz tett jelentései után mind a püspök, mind ő többet gondoltak, mint a mennyit talált ; de ez nem változtat azon tényen, hogy K. a nevezett két egyházat szervezte, s rólok Erdélybe jelentéseket küldött ; csakis az jő ki belőle, hogy szebb szinben tüntette fel a viszonyokat, mint tényleg voltak. Prot. 1. 1861. év. 156. 1. Ploesten ref. iskolát talált, melyben Cseh S. volt a tanitó. Igaz, hogy ezt is nyomorult állapotúnak mondja, de azért mégis volt ott egyház és iskola, akár milyen nyomorult. Prot. lap szerkesztője is felkarolt (Prot. 1. 1860. év 1223 1.). Ez fellelkesítette Celder Márton urat, ki akkor losonci fiatal káplán volt, s már néhány hét múlva nyilatkozott a lapban (1460—1. 1.), hogy ki megy Oláh országba és felkereste a magyarországi ref. püspököket, kik közül Zsarnay neki hivalós ajánló levelet adott. Ezen ajánlásról a „Sárospataki füz." ugyanazon évben irja : „C. legelébb egykori tanárához, főt. Zsarnay superintendens úrhoz ment tanácskérés végett, kinek ajánló levelével keresé fel a többi egyh. kerületek főhivatalnokait." Celder első missiói levele Bukurestben kelt 18 61. január 18-án, melynek mint „ref. lelkipásztor" irta alá nevét. (L. Prot. 1. 1861. év. 156 1.). Ebből szükségesnek tartom idézni a következőket: „Erdélyben főt. püspök Bodola Sámuel, nm. gr. Mikó Imre, mélt. Sz. Zs. és Gry. P. tanácsolván, hogy miután Pitestre az erdélyi anyaszentegyháztól már régebben kértek papot .... hogy szent célomban ne akadályoztassam, vegyem fel s vállaljam el a pitesti pap nevezetet.... Én köszönettel fogadtam a tanácsot és ajánlatot, s most már, mint bizonyost Írhatom, hogy Oláhországban Pitesten lesz vándorpapságom főszállása." — Második levelében irja: „Miutánmegjött (Bukurestbe), a főtiszt, erdélyi püspök ur engem ajánló leveJe : Bukurestben csináltattam egy hivatalos pecsétet ezen felirással: „a pitesti reform, egyház pecsétje." Harmadik levele szerint gr. Mikó Imre a pitesti ref. egyház főgondnokának választatik.2

) A negyedik levél szerint, Ploestre az erdélyi püspöktől kér tanitót. 3

) Az 578. lapon: „Foksányrol az erdélyi névtárban 120 van feljegyezve." A tizedik levélben, Ö13 1. „Hétfőn vévén a főtiszt, erdélyi püspök ur zsinatra meghivó levelét, indultam Erdélybe." „A ploesti egyház főgondnokául gr. Kemény Sámuel urat kértem fel és nyertem meg." A szentgyörgyi zsinatnak rá vonatkozó intézkedéséről igy ir Celder a Prot. lap 1861. év 965. lapján: „Mindjárt hétfőn nyertem időt a főt. erdélyi püspök úrtól ügyem előterjesztésére, melyet egy beszédben teljesitettem. Ezután még a Moldva és Oláhországban lévő házassági elválasztásokra kértem a közzsinat figyelmét. Ugyanis itt sok, egymással nem élő házaspár van, s én az ilyen életet az erkölcsiség szempontjából meg nem engedhetvén, s a közzsinat is igy gondolkozván: mint Bukurestnek l) L. Pr. 1. 1861. év. 284. 1. 3) 1. Pr. 1. 1861. év. 382. 1. 3) 1. Pr. 1. 1861. év. 444. 1.