Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

van, megadatott nekem is, hogy két anyaegyházam elöljáróival az egymással nem élhető házasokat törvényesen elválaszszam, megerősítés végett a főt. püspök urnák bejelentvén. Ezen és más felhatalmazást a bukuresti consulátussal is kértem hivatalosan tudatni, mely is elhatároztatott." — Ez megegyezik a sepsi-szentgyörgyi zsinat j. könyve 15. és 16. pontjaival, s csak a 15. pontban foglaltak közül maradt ki ann}<i, hogy C. M. „papi hivatalra lett kibocsátását igazoló okmánya felolvastatván, közzsinatunk nevezett atyánkfiát a pitesti és ploesti ref. egyházak rendes papjának elösmeri." Az 1862. évi Prot. lap 976. lapján Celder missioi levelében gr. Csáky György, mint ploesti főgondnok emlittetik. Az 1863. évi Prot. lapban 344. lapon olvasható levele szerint „Főt. Bodola Sámuel püspök ur Nagy József pitestre menő társának ajánló levelet adott." Sok adatot soroltam elő, melyeket már ideje lesz összefüggésbe hozni. Az erdélyi egyh. kerület felvigyázói jogát alapitotta legelőször a szomszédság jogára, majd törvényes alapot nyert az idézett udvari rendelet által, s ezen állott Celder kimeneteléig. Celder, mint maga irja, mert minden idézetemet az ő nyomtatásban megjelent leveleiből vettem és veszem ezután s, — mint pitesti pap ment el Kolozsvárról, hová az erdélyi püspöktől már régebb kértek volt papot. Az erdélyi püspök felhatalmazására várakozott Bukurestben, s csak azután csináltatott hivatalos pecsétet. Az erdélyi püspök levelét is ajánló levélnek nevezi mint a Zsarnay-ét; de erre meg kell jegyeznem, hogy a Prot. 1. 1863. év. 315. lapján olvasható levelében azt mondja: „Ezen főpásztor (Zsarnay) adta nékem a missió megkezdeni elhatárzásakor, az első ajánló levelet, melynél többel mai napig sem dicsekhetem." Miután az erdélyi püspök ajánló leveléről is emlékezik, itt pedig azt mondja, hogy Zsarnayn kivül senkitől nem kapott; világos, hogy a kettőt nem tekintett egy természetűnek, hanem az erdélyi püspökét törvényes felhatalmazásnak, annyival is inkább, hogy azon állomás elfogadását ajánlották neki Kolozsváron, melyre már régebb kértek onnan papot. Nem akarok C. levelein kivül más adatot felhasználni; de mégis ezen okoskodásom támogatására idéztem a „ Sárosp. Füz." idevonatkozó szavait, melyekből kitűnik, hogy Zs.-hoz csak magán összeköttetés alapján ment C. tanácsot kérni, s innen csak a többi egyh. kerületek főhivatalnokaihoz nyert ajánló levelet s nem hivatalos kibocsátást az oláhországi papságra. Talán azt is megemlíthetném, hogy Ballagi azon egyenes utasítást adta C.-nek, midőn Pestről elindult, hogy jelentse magát az erdélyi püspöknél, kinek felvigyázata alatt állnak az oláhországi ref. magyarok, és ezt akkor C. is ugy tudta. Még világosabban kitűnik ez onnan, hogy Ploestre az erdélyi püspöktől kért tanítót ; az oláhországi gyülekezeteknek Erdélyből, a legtekintélyesebb patronusok közül kért főgondnokokat, holott a három közé vagy egyet választhatott volna a magyarországi buzgó és az erdélyieknél vagyonosabb főurak közül is; hogy az erdélyi püspök Nagy Józsefnek a későbbi pitesti papnak is ajánló levelet adott; hogy az oláhországi ref. gyülekezetek már C. odamenetele előtt felvétettek az erdélyi ref. egyházi névtárba, s azóta is minden évben felvétetnek; míg a többi ref. egyh. kerületek névtárában soha nem szerepeltek. De minden kétséget eloszlat a szentgyörgyi zsinat határozata, melyet szinte nem a zsinati jegyzőkönyvből, hanem C. missioi leveléből idéztem. Ebben ő maga is „felhatalmazásról" jogok „megadatásáról" beszél azon kötelezettség mellett, hogy felsőbb törvényszéknek az erdélyi zsinatot tekintse. Abban, hogy az oláhországi ref. magyarok az erdélyi ref. egyházi hatóság alá tartoznak, Celder működése kezdetén néhány évig nem volt senkinek semmi kétsége, s maga C. is ugy viselte magát. A hazában minden egyházi hatóság tudta, hogy Erdély igényt tart az oláhországi ref. gyülekezetek kormányzásához, hivatalosan levelez ügyökben a kormányokkal és consulatusokkal; de ellene senki nem tiltakozott, még Celder sem működése ötödig évéig. Ft. Balogh Péter, tiszántúli püspök ur „még a missio születése előtt kérte az erdélyi püspököt hivatalosan, hogy egy ifjú lelkészt küldjön a dunafejedelemségi szétszórt hitsorsosokhoz." A polgári hatóság a missio ügyben mindig az erdélyi egyh. kerülethez fordult, és soha sem valamely magyarországihoz, vagy az összes ref. egyházhoz. Szóval, mindenki, még magaC. is, mint önvallomásaiból kimutattam. Hosszasan maradtam ezen tárgynál, mert csak igy lehetek a következőkben rövidebb. Kovács Albert. *) 1. Celder levelét: Prot. 1. 1863. év. 252. 1. (Folyt, köv.)