Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

szer, két okból. Először, inert az egész ügy áttanulmányozása engem arról győzött meg, hogy még azok is, kik a tárgyhoz szólottak a lapban, vagy a zöld asztal mellett, a régi adatokat nem vették mindnyájan kellő figyelembe; másodszor, mert reménylem, hogy mindenik pontnál szolgálhatok egy-két ismeretlen adattal. Még csak azt kell elmondanom, minő eljárást fogok követni előadásomban. Én, elkezdve a „Prot. lap" 1860-ik évi folyamán, átolvastam mindazt, ami ezen ügyben nyomtatásban megjelent, s ezenkívül pár százra menő kiadatlan levelet és hivatalos okmányt. Midőn ezzel és combinatióimmal készen voltam, s magamnak az egészről képet és meggyőződést alkottam: tisztán állott előttem az, hogy nálunk ez ügyben anynyira szembetett két nézet uralkodik, miszerint ha oly összeállitást akarok adni, melynek tárgyilagosságában és hitelességébeu senkinek ne lehessen többé kételkedni , csakis az önvallomásokra szabad épitnem. Ezzel senkinek hitelét nem akarom bántani, csakis azon törvénykezési elvnek hódolok, mely szerint az önmaga ellen tett vallomás minden tanúkihallgatást fölöslegessé tesz. Hadd szóljon tehát itt kiki magáról, — én csak az egy kérdésre vonatkozó, de különböző időben tett nyilatkozatokat állitom egymás mellé, s magam személyében csak az önvallomások összehasonlitását adom hozzá. Elég unalmas olvasmányt fogok tehát adni, de igazat, s az igazságra törekvés nyerje meg részemre a szives olvasó figyelmét. Végül adataimra nézve meg kell jegyeznem, hogy pontosan fel fogom jegyezni a „Prot. lap" évi folyamát és lapszámát, hol feltalálhatók; a kiadatlan okmányoknál pedig a keletet. Ez utóbbiak eredetije bárki által megtekinthető nálam, (Pesten, papnöveldeutca 7. szám. első emelet.) És most vonjuk fel a függönyt. Az oláh fejedelemségekbe főként a szomszéd székelyföldről, sokan szoktak kivándorolni munkát keresni. A kivándorlók egy része ott meg is telepedik, főként a nagyobb városokban. 1815-ben Bukurestben magyar ref. egyház kezdett szervezkedni Sükei Imre ref. lelkész vezetése alatt. Sükei buzgó ember volt, jelentékeny tőkét kéregetett össze egyháza számára az anyaországban és külföldön. Mivel mind Sükei, mind a kivándorlók kevés kivétellel erdélyiek voltak, s Oláhország az erdélyi ref. egyházkerülethez feküdt legközelebb, mindenki ugy tudta, hogy a bukuresti gyülekezet az erdélyi püspök főfelügyelete alá tartozik ; de Sükei, midőn a begyült pénzekről való számadásra felszólittatott, megtagadta a függést. Ebből azon körülménynél fogva, hogy a bukuresti ref. egyház hivei magyar alattvalók voltak, okvetetlen illetékességi kérdésnek kellett kifejlődni, melynek eldöntéséhez az állami hatalom nyert szólási jogot, mindazért, hogy a felek nem tudtak megegyezni, mindazért, hogy külföldön tartózkodó alattvalói ügye által maga is érdekelve volt. Az 1836-ban, 2395. szám alatt kelt udvari rendelet e tárgyat következőleg intézte el: „Quum majori in parte e Transylvanis et hungaris constet atque in advicinante provincia existat, conveniens utique est ut dicasteria et Jurisdictiones Transylvaniae ad negotia ejusdem influant ... in questionibus religionis principia ferientibus praecipuo voto supremo consistorio feriente." — Tehát az Oláhországban lakó magyarok polgári ügyei az erdélyi kormányszék alá, egyházi ügyei pedig a főegyházi tanács alá rendeltettek, mivel oda legközelebb voltak. A bukuresti egyház a folyó évben egy 7 lapra terjedő nyomtatott nyilatkozatot tett közzé, melynek első lapján mondatik, hogy Sükei alatt „az egyház szabad és független volt, mert ő az egyh. főtanács kormányzási és felügyeleti tekintélyét soha el nem ismerte.a

Nincsenek oly adatok kezeim közt, melyekből betudnám bizonyitni, hogy Sükei az idézett udvari rendelet kelte után csakugyan beszámolt az erdélyi consistoriumnak, s a váló pereket felküdte az erdélyi zsinathoz, mint második és utolsó bírósághoz; de ha szükség volna rá, az erdélyi főegyházi tanács titkára lesz oly szives, hogy a levéltárban utána néz. De talán ezen adatok nélkül is valószínűnek fog tetszeni, hogy Sükei a függést elismerte, ha meggondoljuk, hogy az erdélyi kancellária és gubernium háromnegyed része az ottani törvények értelmében protestáns volt; legtekintélyesebb hivatalnokai épen a ref. egyházhoz tartoztak, mely a négy recepta religio közt legtöbb hivet számlál, s épen a főurak is kevés kivétellel reformátusok. Nem lehet tehát képzelni seni, hogy azon főhatóságok valamely protestaus ügyben ellenséges állást foglaltak volna ; annyival kevésbé, mivel a kancellária, gubernium és királyi tábla ref. vallású hivatalnokai épen ezen minőségöknél fogva, tagjai voltak a ref. egyházi főtanácsnak is, és a legmagasabb hivatalt viselő négy református volt a főconsistorium elnöke. Tehát ott akkor a ref. egyház legfőbb igazgató testületének épen azon egyének vol-