Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

láthatni mi kárt okozhat a gyerek vallásosságának az, hogy a gyerek egy más felekezethez tartozó tanítótól tanul. Az iskolai elöljáróság szigorúan'fel fog ügyelni, hogy a közös iskolák egyik felekezet érdekében se zsákmányoltassanak ki, a tanítónak kötelességévé lesz téve gondosan ovakodni minden olyan nyilatkozattól, mely tanítványai közül valamelyiket vallásos hitében megbotránkoztathatná. Ezt ily iskolákban annyival könnyebben elérhetni, minthogy az ott tanított tantárgyak közül egyiksem áll semmi összeköttetésben a vallással. A vallás az embernek istenhez való viszonya; az eltérő felekezetek között csak abban van különbség, hogy e viszonyt máskép fogják fel. A népiskola tantárgyai pedig a látható, véges dolgokkal foglalkoznak, ezeken pedig mit sem változtat istenhez való viszonyunk tudata. Jogosan szólhatunk protestáns vagy katholikus vallásról, de esztelenség volna protestáns vagy katholikus természettudományról, geográfiáról vagy históriáról beszélni. Egyedüli tantárgy hol a tanításban felekezeti különbség lehet a különböző felekezetű tanitók között a vallás; de itt a tanítónak nem lehet alkalma ártani a más hitű gyereknek, mert e tantárgy a népiskolában nem taníttatik. Azonban ép ezen tényt szokták a közös iskoláknak bünül róni fel, e miatt féltik sokan a val'ást. Pedig ez a vád a legnagyobb önámitás, hisz épen a vallástanítás körül intézkedik a közös iskolai rendszer oly kitűnően, hogy azon intézkedést az egyházaknak még felekezeti iskoláikra nézve is ép a vallásosság érdekében kötelességük volna alkalmazásba venni. A közös iskolába járó gyerek nem csak nincs elzárva a vallástanulástól, de a törvény által határozottan kötelezve van rá. A különbség csak az, hogy a vallást nem az iskolatanitó fogja tanitni, hanem a papok. Anélkül, hogy az iskolatanitókat legkevésbé is diffámálni akarnám, bátran elmerem mondani, hogy nem hiszek széles Magyarországon embert, ki e tanitóváltozástól a vallást féltené. Valóban nagy ideje már, hogy avatott kezekre bízzuk a vallástanitást, s kikről tehetnők fel több joggal az avatottságot, mint a papokról? Arra, hogy korunkban ugy az elméleti, mint a gyakorlati vallástalanság annyira elharapózzék, bizonyára fő befolyással volt a vallástanitásban eddig követett helytelen modor. Ez, nem ugyan szükségkép, de mégis valószínűleg megjavul a papok keze alatt. A közös iskolai rendszer alkalmat ad rá, hogy a lehető javulás megkezdessék. A közös iskolákat nagyon jótékonynak tartom én a vallásosság emelésére azért is, hogy e rendszer által a vallástanítás kivétetik a többi tantárgyak közül; nem ugy, hogy mellőztetnék , hanem az által, hogy láthatólag magasb rangra emeltetik. Az által, hogy a vallást egy az iskolánál sokkal innepélyesb helyen, a templomban tanítják, mégpedig a gyermek által csaknem vallásos reverentiával tisztelt egyének, a papok: ez által a tanitás már előre bizonyos magasb ihlettséget nyer, a gyermek keble előre a tárgy magasztosságához hangoltatik ; még inkább, ha a virgács és a sok száraz emléztetés is kivül marad a templom ajtón! Csak a pap tegye meg kötelességét és a közös iskolák a helyett hogy elerkölestelenitsék vagy vallástalanná tegyék népünket, hatalmas emeltyűivé fognak válni az élő, buzgó vallásosság újraéledésének és virágzásának ! Dr. Kovács Öclöll. Egy hang az angol egyházból és egyliázről. (Vége.) Kétszáz éven keresztit! visszafelé, Anglia volt választott hazája a közvetítésnek (compromite) csaknem minden tárgyban az ^exact tudományokat kivéve ; s ez a természetes jellemvonás, mely meglátszik alkotmányunkon, törvényhozásunkon, bölcsészetünköu ; bizonyára ép oly szemmel látható volt vallásunkon mint bárhol egyebütt. Nem liibáztatásul mondjuk ezt, csupán előadjuk mint tényt. Valóban alig lehet kétségbe vonni, hogy épen mivel az angolok nem voltak eléggé logicusok, keveset gondoltak a következetességgel azért élveztek sokkal több benső békét mint a többi nemzetek. A foradalom, a legnagyobb diadal a melyet közvetítés valaha nyert, közös megegyezés volt félretételére oly kérdéseknek, a melyekről a tapasztalás bebizonyitá, hogy nem oldathatnak meg sok zavar nélkül. Az independentek, Fifth-monarchisták, radicálók s a felforgató nép minden faja elhalgattattak, s kényszeríttettek, hogy tartsák meg túlzó nézeteiket a maguk számára, hogy a tisztes, mérsékelt nép-osztály, a mely ugy találta, hogy a félnézetek az ő céljaihoz nagyon jól illenek, végezhesse nyugodtan a maga dolgát. A reformátio tüzének csilapultával két vélemény maradt erősen benyomva az angol nép lelkébe : hogy a biblia minden részeiben igaz és csalhatatlan, s hogy a pápa egy gonosz impostor. Ez a két dolog el volt döntve. Jaj volt annak, a ki csak árnyát hozta is fel a kételynek valamelyik ellen. E két pontra nézve Anglia süket volt a csábító szava előtt, csábított légyen az akárminő bölcsességgel. A deisták mozgalma, mely a vele kapcsolatban álló nagy neveknél fogva az irodalomban fenmaradt, sohasem hatolt valami mélyen a nemzet lelkületébe. Hume csodás scepticismusa rég múlttá vált mikor némi figyelmet gerjesztett, Anglia feltette magában, hogy nem engedi 55 *