Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

magát boszantatni, ingereltetni és zavartatni mély vizsgálódások által a hit alapjai fölött. A többség nagyon mérsékelt szellemi igényei kielégíttettek azon egyház által, a melynek Warburton és Hurd voltak főpapjai. Azok, kiknek erősebb ingerre volt szükségük, kielégülést találtak a különszakadt felekezetekben s később a methodismusban. Az irodalom legmagasabb formái elhanyagoltattak, vagy elfeledtettek. Utoljára bölcsésznek tárták dr. Beattiet és költőnek mr. Hayleyt. Elfogadott dolog volt, hogy fő elvek iránt megvetést kell tanúsítani. Még Burkenek nemes szelleme sem tudott menekülni ez uralkodó gyengeségtől. A gúny, a melylyel ő a francia forradalmárokat illeté, ép ugy származott ezeknek abstract elvekre való hivatkozásából, mint gyűlöletes vétkeikből. Routine és külső szabályzat (red tape) uralkodtak a világon test, lélek és vagyon fölött. A természetes egyszerűség és komolyság — azt hivék — helyettesítve lön egy mívelt kornak finomodása által; egy oly koré által, a melynek nem kellett a bölcsészet ha az mély volt, nem a költészet, ha az nemes volt, a mely komoly vallásosságot fanatismusnak, s az enthusiasmust bolondságnak nevezé. A francia forradalom tüz-özöne megállitá a nyugodalmas táncot (lifelong minuet) a melyet Európa sok éven át méltóságosan lejtett, komolyságra és mélységre volt szükség ismét annak a világnak, a mely ugy látszott, hogy vagy darabokra törik, vagy lángba borul, ha valami, ha sok nem lesz téve. Hazánkról szólva, a megújhodott szellem csakhamar észrevehető volt az irodalomban. A legnemesebb dalok, a minőket ez ország hallott Milton halála óta, árasztattak szét Culeridge, Keads, Worclsworth és Shelley által. A bölcsészet nem maradt ki, bár idő kellett rá, hogy az a szellem visszatérjen, mely egyszer Baconban és Lockében lakott. A gyakorlati életben az ész gyors diadalokat nyert: a katholikusok emancipatiója s a Reform Bili. A történetet uj szemekkel kezdék tanulmányozni. A jelen forradalmai és katastrofái megtaniták az embereket rokonszenvezni a mult forradalmaival és megérteni azokat. A természettudományok óriás léptekkel haladtak előre. Lehetetlen volt, hogy a vallás egy helyben maradjon az egyetemes mozgalom közepett. A protestantismus mint irány, (as a rule) csak egyéni és tagadólagos: ha önmagára hagyatik, számtalan sectákra és különülésekre törik. Az erős abrancsok, a melyekkel az angol egyház a reformatioból neki jutott részt körtllvoná, összetartá őt két századon keresztül: azonban ez a vallásos értelem tespedésének árán történt. Most jelek mutatkoztak, hogy ez a tespedés nem fog tartani tovább. A liberalismus egyre támadott fői minden oldalon. Maradjon-e az egyház egyháznak továbbra is, s szembeszálljon előnyomuló ellenével, megátkozza azt s ne fogadjon el semmi alkut vele? vagy pedig fogadja azt be, legyen csupán tárházává a felekezeteknek s fokonként engedje magát elmosatni a liberális ár által ős igazhitű horgonyáról? A Tractarian párt vezetői eszélyiik és élesérzékük által tisztán látták hova vezetnek a dolgok. Anélkül, hogy tisztába jöttek, vagy épen sokat gondoltak volna vele, hogy hol fognak végeredményileg megállapodni, egy dolog felől tisztában voltak — az irány felől t. i. a merre ők menendők voltak, s ez a modern gondolkodás folyamával ellentétes irány volt, távolabb és egyre távolabb az ész és szabad vizsgálódás elveiről. Róma jó messzire volt tőlük, s ők nem sokat gondoltak rá, de a modern eszmék közel és halált hozók voltak, s ki kelle őket irtani vagy kikerülni minden áron. Tisztában s elhatározva céljuk felől, kitűnő embereknek egy kis csomója, egy kiáltással átható rezgésbe hozta az angol egyház minden idegét. Ők nem voltak a fél rendszabályoknak barátjai, nem féltek semmi következtetéstől. Ha az egyház elvei az idők folyamában valami nagyon hasonlóra vezették őket a római catholicismushoz, azt mondák rá, „nos osztán, ha az elvek igazak?" ők teljesen következetesek voltak: a reformatiot feladták, átok alá vetélt. S igazságuk volt midőn ezt tették, elhitetvén magukkal, valamiképen, hogy az emberi szellem nem alkalmas vezető az emberre nézve. A hullám, a melyet ők indítottak meg az angol élet felületén, messze és szélesen hömpölygött, s még most sem simult el. Ez erős rendit's volt a routin birodalmában. Azonban a tráctarianismus nem ért célt az egyház újra feltámasztásában. Vezetőinek Rómához való menekülése nyilt bevallás volt, hogy céljukat nem érték el. Minden azt mutatja, hogy az angol egyház csak egy nyomorult gátacska lehet a modern gondolkodás haladó árja ellen. Azonban a próbának volt némi sikere. A tractarianismus ellenségei — s biz azok sokan voltak — megharagudtak, támadó állást vettek föl: reactio támadt a reactio ellen. Arnold és tanítványai csak annál tüzesebben nyomultak előre, mivel valaki őket vissza akarta tartani. A pillanatra feltartóztatott ár keresztül rohant minden akadályon, mig végre oda hozott bennünket a hol most vagyunk, hogy egyházi főméltóságok vezetik a támadást a keresztyénség minden hagyományos dogmája ellen. Tul van minden kétségen, hogy a szabad eszmék terjednek: de terjed valami más is, és ez a római catholicismus. Maculay 25 évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet a romanismus megújhodására. Ő a maga csábos modorában lefesté a tényt, de nem kísérté meg a benne foglalt feladat megoldását. Angliában a katholikus papok és templomok száma rendkivülileg megszaporodott az utóbbi években. Franciaországban a beau monde, mely egykor hitetlen vala, most katholikus. Magában Németországbhn is a katholikus theologusok és vitatkozók megállják helyüket a félelmes protestáns és rationalista ellenségek ellen. Az emberi gondolkodás nagy főfolyama halad egy oly irány felé, a mely felől senki sem lehet kétségben: azonban szemmel láthatólag ott van egy erős vizfogó (baekwater), sok lelket eltérítvén ellenkező irányba. Ugylátszik, hogy Európa — nagy arányokban —