Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

magát boszantatni, ingereltetni és zavartatni mély vizs­gálódások által a hit alapjai fölött. A többség nagyon mérsékelt szellemi igényei kielégíttettek azon egyház ál­tal, a melynek Warburton és Hurd voltak főpapjai. Azok, kiknek erősebb ingerre volt szükségük, kielégülést talál­tak a különszakadt felekezetekben s később a methodis­musban. Az irodalom legmagasabb formái elhanyagoltat­tak, vagy elfeledtettek. Utoljára bölcsésznek tárták dr. Beattiet és költőnek mr. Hayleyt. Elfogadott dolog volt, hogy fő elvek iránt megvetést kell tanúsítani. Még Bur­kenek nemes szelleme sem tudott menekülni ez uralkodó gyengeségtől. A gúny, a melylyel ő a francia forradal­márokat illeté, ép ugy származott ezeknek abstract el­vekre való hivatkozásából, mint gyűlöletes vétkeikből. Routine és külső szabályzat (red tape) uralkodtak a vi­lágon test, lélek és vagyon fölött. A természetes egy­szerűség és komolyság — azt hivék — helyettesítve lön egy mívelt kornak finomodása által; egy oly koré által, a melynek nem kellett a bölcsészet ha az mély volt, nem a költészet, ha az nemes volt, a mely komoly val­lásosságot fanatismusnak, s az enthusiasmust bolond­ságnak nevezé. A francia forradalom tüz-özöne megállitá a nyugo­dalmas táncot (lifelong minuet) a melyet Európa sok éven át méltóságosan lejtett, komolyságra és mélységre volt szükség ismét annak a világnak, a mely ugy lát­szott, hogy vagy darabokra törik, vagy lángba borul, ha valami, ha sok nem lesz téve. Hazánkról szólva, a meg­újhodott szellem csakhamar észrevehető volt az iroda­lomban. A legnemesebb dalok, a minőket ez ország hal­lott Milton halála óta, árasztattak szét Culeridge, Keads, Worclsworth és Shelley által. A bölcsészet nem maradt ki, bár idő kellett rá, hogy az a szellem visszatérjen, mely egyszer Baconban és Lockében lakott. A gya­korlati életben az ész gyors diadalokat nyert: a katho­likusok emancipatiója s a Reform Bili. A történetet uj szemekkel kezdék tanulmányozni. A jelen forradalmai és katastrofái megtaniták az embereket rokonszenvezni a mult forradalmaival és megérteni azokat. A természet­tudományok óriás léptekkel haladtak előre. Lehetetlen volt, hogy a vallás egy helyben maradjon az egyetemes mozgalom közepett. A protestantismus mint irány, (as a rule) csak egyéni és tagadólagos: ha önmagára hagyatik, számta­lan sectákra és különülésekre törik. Az erős abrancsok, a melyekkel az angol egyház a reformatioból neki jutott részt körtllvoná, összetartá őt két századon keresztül: azonban ez a vallásos értelem tespedésének árán tör­tént. Most jelek mutatkoztak, hogy ez a tespedés nem fog tartani tovább. A liberalismus egyre támadott fői minden oldalon. Maradjon-e az egyház egyháznak továbbra is, s szembeszálljon előnyomuló ellenével, meg­átkozza azt s ne fogadjon el semmi alkut vele? vagy pedig fogadja azt be, legyen csupán tárházává a feleke­zeteknek s fokonként engedje magát elmosatni a liberá­lis ár által ős igazhitű horgonyáról? A Tractarian párt vezetői eszélyiik és élesérzékük által tisztán látták hova vezetnek a dolgok. Anélkül, hogy tisztába jöttek, vagy épen sokat gondoltak volna vele, hogy hol fognak vég­eredményileg megállapodni, egy dolog felől tisztában vol­tak — az irány felől t. i. a merre ők menendők voltak, s ez a modern gondolkodás folyamával ellentétes irány volt, távolabb és egyre távolabb az ész és szabad vizs­gálódás elveiről. Róma jó messzire volt tőlük, s ők nem sokat gondoltak rá, de a modern eszmék közel és ha­lált hozók voltak, s ki kelle őket irtani vagy kikerülni minden áron. Tisztában s elhatározva céljuk felől, ki­tűnő embereknek egy kis csomója, egy kiáltással átható rezgésbe hozta az angol egyház minden idegét. Ők nem voltak a fél rendszabályoknak barátjai, nem féltek semmi következtetéstől. Ha az egyház elvei az idők folyamában valami nagyon hasonlóra vezették őket a római catholi­cismushoz, azt mondák rá, „nos osztán, ha az elvek iga­zak?" ők teljesen következetesek voltak: a reformatiot feladták, átok alá vetélt. S igazságuk volt midőn ezt tet­ték, elhitetvén magukkal, valamiképen, hogy az emberi szellem nem alkalmas vezető az emberre nézve. A hul­lám, a melyet ők indítottak meg az angol élet felületén, messze és szélesen hömpölygött, s még most sem simult el. Ez erős rendit's volt a routin birodalmában. Azonban a tráctarianismus nem ért célt az egyház újra feltámasztásában. Vezetőinek Rómához való mene­külése nyilt bevallás volt, hogy céljukat nem érték el. Minden azt mutatja, hogy az angol egyház csak egy nyomorult gátacska lehet a modern gondolkodás haladó árja ellen. Azonban a próbának volt némi sikere. A tractarianismus ellenségei — s biz azok sokan voltak — megharagudtak, támadó állást vettek föl: reactio támadt a reactio ellen. Arnold és tanítványai csak annál tüze­sebben nyomultak előre, mivel valaki őket vissza akarta tartani. A pillanatra feltartóztatott ár keresztül rohant minden akadályon, mig végre oda hozott bennünket a hol most vagyunk, hogy egyházi főméltóságok vezetik a támadást a keresztyénség minden hagyományos dog­mája ellen. Tul van minden kétségen, hogy a szabad eszmék terjednek: de terjed valami más is, és ez a római catho­licismus. Maculay 25 évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet a romanismus megújhodására. Ő a maga csábos modo­rában lefesté a tényt, de nem kísérté meg a benne fog­lalt feladat megoldását. Angliában a katholikus papok és templomok száma rendkivülileg megszaporodott az utóbbi években. Franciaországban a beau monde, mely egykor hitetlen vala, most katholikus. Magában Német­országbhn is a katholikus theologusok és vitatkozók meg­állják helyüket a félelmes protestáns és rationalista el­lenségek ellen. Az emberi gondolkodás nagy főfolyama halad egy oly irány felé, a mely felől senki sem lehet kétségben: azonban szemmel láthatólag ott van egy erős vizfogó (baekwater), sok lelket eltérítvén ellenkező irányba. Ugylátszik, hogy Európa — nagy arányokban —

Next

/
Thumbnails
Contents