Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

ugyan, hogy az állam patronussága alatt is történhetnek visszaélések, de a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy azon országokban, hol a népoktatásról az állam gondoskodik, a miveltség összehasonlíthatlak magasb fokon áll mint oly országokban, hol azt az egyház vette kizárólag gondoskodása alá. Hollandiát Spanyolországgal, hazánkat és Olaszországot Németországgal és Angliával alig lehet e részben csak öszszehasonlitani is. Ugy látszik, hogy hazai közönségünk igen jelentékeny része meg is van erről győződve. Naponkint olvassuk egyik vagy másik jelentékenyebb városról vagy faluról, hogy ott a felekezeti iskolákat községivé alakították át, vagy hogy készülnek ezt tenni. Keménylhctő, hogy az állam is sietni fog iskolákat állítani azon nem csekély számú helyeken, hol eddig semmiféle iskola nem volt s hol sem az egyházak sem a község nem bírnak elég vagyonnal iskolát tartani. E szerint a felekezetietlen iskolák száma gyorsan fog szaporodni. Ezzel szemben azonban látjuk azt is, hogy a polgárok egy része nem nagyon örvend az ilyen iskolák szaporodásán, sokan meg épen veszedelmesnek tartják, nehézségeiket nyilvánítják, sőt másokat is igyekeznek elijeszteni tőle. E nehézségek és aggodalmak közül most már nem igen halljuk azokat, melyeket mult évben politikai tekintetből nyilvánított volt a baloldal. Hogy azon aggodalmak a mostani kormánynyal szemben alaptalanok volltak, abban most. ugy látszik, mindnyájan egyetértünk. De annál gyakrabban és hangosabban halljuk a panaszt és vádakat vallásos szempontból. A felekezetietlen iskola — mondják — megnehezíti a vallásos nevelést, közönyösséget hoz létre a vallás iránt, sőt ép ténylegesen vallástalanná tesz. Nem csak a humorisztikus „Magyar Állam" szól ily hangon, de más komolyabb irányú lapok is, és oly férfiak, kiktől az érett megfontolást már jogosan megvárhatnék. Igy pl. közelebbről ft. Vince püspök ur „Eőpásztori szózatában" isten boszuállásával fenyegetve buzdítja a kath. szülőket oly iskolákat állítni, hol „a gyermekek kizárólag a kath. egyház szellemében oktattassanak," kétségbe vonja, hogy „nemkatholikus tanitó valláserkolcsileg nevelhetné a rábízott kath. gyermekeket," s azon meggyőződését fejezi ki, hogy az által, ha a neutrális iskolába beleegyezünk „módot és alkalmat adunk reá, hogy családunk (sic) ma holnap vallástalanná tétessék ; pedig vajmi rettenetes dolog az isten kezébe esni! A felekezetietlen népiskolák elleni szidalmak, a jámbor hivő kath. lelkekre borzasztó ótestamentamentumi fenyegetések és a másfelekezetü nevelőkre egy pap szájából meggondolatlan sértegetések, — im, ebből áll ft. Vince ur főpásztori szózata szeretett híveihez. Hogy a felekezetietlen iskolák tanítási rendszerében mi van, a mi káros a vallásra; hogy az ótestamentumi próféták fenyegetőzéseinek mi viszonya a felekezetietlen iskolákkal; hogy protestáns tanitó miért ne nevelhetne erkölcsösen: azt Vince ur nem tartja szűkségesnek megmagyarázni, csak állit, pedig még eddig a pápa sincs csalhatlannak deciaraiva, annál kevésbé a püspök. Ugy látszik jónak látta csak a látszatnál maradni, érezvén, hogy ha e tárgy érdemébe hatolna, az által a látszatot is elenyésztetné. Ha a miveletlen nép indul látszat után, azon nem csudálkozunk, ő tovább hatolni nem tud. De hogy tudós emberek sem röstellik a rövidlátás vádját vonni magukra, azt már alig tudjuk megfogni, főleg korunkban, midőn, ha a nép nem is fedezné fel azt, felfedezi más, kivált ha arról nyomtatásban adnak bizonyságot. Eájdalom Vince ur nem az egyedüli tanult ember, ki e felől bizonyságot tesz magáról; más vallásfelekezetek tagjai közt ép ugy vannak társai mint saját hitsorsosai közt, legfelebb azon különbséggel, hogy társai tán magoktól és másoktól is szégyelnék azon indokot használni, hogy más felekezethez tartozó tanitó nem nevelhet erkölcsösen; azon aggodalmat azonban, hogy a neutrális iskolák károsak a vallásosságra nézve, mindnyájan nyilvánítják. Ha e vád igaz volna, ugy mindenki, ki ily iskolákra adja szavazatát eo ipso a vallás kiirtására dolgoznék ; a szülő, ki ily iskolába küldi gyerekét, szándékosan erkölcstelenné és vallástalanná akarja azt neveltetni. Miután pedig igen sokan vagyunk, kik a vallást nem csak hogy nem akarnók kiirtani, hanem ellenkezőleg egész életünket annak terjesztésére és erősítésére szenteltük és mégis barátai vagyunk a neutrális iskoláknak, igen sokan a szülők közül szivökön hordják gyerekök erkölcsös és vallásos fejlődését és mégis neutrális iskolába küldik őket: mi ilyenek mindnyájan e ^tárgyat illetőleg szanandó tévedésben és tudatlanságban vagyunk. Ezt kellene kimutatni a neutrális iskola ellenségeinek fenyegetődzések és sértegetések helyett. Miután pedig ezt nem teszik, rajtunk a sor megmondani miért nem látjuk mi a vallást megtámadva ez iskolák által, mi garánciát látunk e rendszerben a gyerekek vallásos nevelését illetőleg. Nem