Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-27 / 26. szám

Tiszta gondolkodású, ép érzésű ember kétségbe nem von­hatja, hogy a társadalmi életben a nőnek szintén oly fon­tos szerep jutott, mint a férfiúnak. Műkőre csak szeré­nyebb, de nem szegényebb ; munkásság, moly nem a zajos közélet küzdelmeiben s mozgalmaiban nyilvánul, hanem a családi tűzhely mellékén érvényül legillőbben, csendesebb ugyan, de nem kevésbbé hathatós, hatása mélyebben gyö­keredző, rejtettebb, hasonló ama természeti örökéhez, me­lyek a parányokban észrevétlenül munkálkodva, világra szóló eredményeket idéznek elő. A szervezetek apró sej­tekből vannak alkotva, s ezekben gyökeredzik életők, — a társadalmi szervezet eme sejtjei a családok: ha ezekben nincs meg az épség, a társadalom aligha fog pezsgő, egész­séges életnek örvendhetni. Már pedig a családi életet, mely — fájdalom — korunkban szembetünőleg hanyatlás­nak indult, épségben fenntartani, virágzóvá, gyümölcsö­zővé alakítani; ez kiválóan a nőnek rendeltetése. — A nő van hivatva, hogy mint hitvestárs a férfiút a küzdő élet nehéz fáradalmaiban támogassa; megedzi erejét, ha lan­kadozik; megnemositi érzelmeit, molyek a világ piacán oly könnyen elsatnyulnak ; visszavarázsolja a lelek derű­jét, mely a külső élet viharaiban oly gyakran elhomályo­sul. A nő van hivatva, hogy mint anya a zsenge csemeté­nek megszabja fejlődése irányát ; ideje korán megvesse a szilárd jellem alapját, hogy a még fogékony lélekbe bele­oltsa a szopnék és jónak szeretét, az igaz és nemes iránti lelkesedést, a magas eszmék, s az omberi ész vívmányai iránti tiszteletet. Számtalan példa igazolja, hogy kiváló férfiaknak legfőbb szerencséje az volt, hogy kitűnő anyák­kal voltak megáldva. A ki a nő rendeltetését, munkakö­rét mélyebben vizsgálja, kénytelen bevallani, hogy mig a férfi az^ ország törvényeit — a nő annak erkölcseit alkotja. Ámde a nő sem teljesiti e magasztos feladatát kellő kiképzés nélkül. — Hogyan támogassa a lankadozó erőket, ha önmaga csupa gyarlóság és tehetlenség; — hogyan köl­csön érdeket a világosság, a tudomány iránt, ha saját ér­telme homályba van burkolva ; — hogyan kedveltesse meg a szellemi munkásság szép, nagy, hasznos eredményét, ha ezekről magának sincs tudomása ; — hogyan fejleszsze a jellemet, az eszmék tiszteletét, ha saját maga lelke fejlet­len ; — hogyan serkentse életre másokban azon csirákat, melyek az ő fejében és szivében is szunnyadoznak, de fel­ébresztve nincsenek; — általán véve, hogyan neveljen az, ki maga is neveletlen ? S ha elfogulatlanul tekintünk körül, fájdalommal kell bevallanunk, hogy a nevelésre nálunk még koránt sem nyílik oly s annyi alkalom, a mint óhajtandó volna a női képzettség azon mértékéhez képest, melyet szemünk előtt tartunk. Az elemi oktatás állapota köztudomásu hiányain lehetőleg segíteni a készülőben levő közokta­tási törvény körébe vág. Felsőbb osztályaink a leánynö­vendékek számára gyéren vannak, s még gyérebben olya­nok, molyok a nő alapos s valódi kiműveléséhez kapcsolt igényeit kielégíthetnék. Itt, valamint a magán növeldék­ben is az oktatási rendszer alig terjeszkedik tul a tudomá­nyok elemein s leginkább külföldi nyelvek, zene, tánc és társadalmi külső szabályok betanulására szorítkozik. Eb­ből következik az is, hogy hazánkban csak ritka kivétel­lel képződnek magasabb műveltségű nevelőnők, — ezeket a külföldről kell szereznünk, a mi pedig nőinknek a hazai érzelmek kifejtéao tekintetében nagy hátrányára szolgál. A nők alapos kiművelése, értelmök fejlesztése, a bő alkalom, hogy közhasznú ismereteket szerezhessenek: — nélkülözhotlen kelléke annak, hogy a nő az élet mezején reá váró munkálkodásra képeeittessék, a családi életben ennek érdekét, jóllétét sikeresen gyarapithassa, s a közmű­velődésnek hathatós tényezőjévé válhassék. — Miveljük az anyákat s közművelődésünk óriási lépésekkel fog ha­ladni ! Az elmondottak mogfontolása arra bírta a „Nőképző­egyletet," hogy elhanyagolt nőnevelésünk érdekében kérel­mével a mélyen tisztelt képviselőházhoz forduljon — s ez ügynek országra szóló fontossága, valamint gyors, alapos orvoslást igénylő állapota, nem különben a t. képviselőház bölcs belátásába helyzeti bizalmunk azon reménynyel ke­csegtetnek, hogy o kérelmünk komoly figyelembe vétellel, s meleg pártolással fog találkozni. E kérelmünk pedig jelenleg az : Méltóztassék a mélyen tisztelt képviselőház addig is, míg országos erővel több lesz létesíthető, a nők számára egy országos női főtanoda fölállitásái'ól gondoskodni, mely hazánkban a magán-intézeteknek mintaképül szolgáljon, s a hol alkalom nyíljék nőinknek a szellemi miveltség azon magaslatára, juthatni, melyen kiváló fontosságú társadalmi hivatásuknak kellően megfelelhetnek. Nézetünk szerint az itt előadandó tantárgyak a következők volnának: lé­lektan, erkölcstan, elemező gondolkozástan, neveléstan 8 egészségtan alapvonalai, terjedelmesbb számtan, s az egy­szerű könyvvitel, a magyar irodalom története, magyar irály elméletileg s gyakorlatilag; aesthetika, földrajz, vi­lágtörténelem különös tekintettel az emberi mivelődés tör­ténetére s a műtörténetre, természettan, gyakorlati vegy­tan a háztartásra alkalmazva, általános háztartás, külföldi nyelvek közül német, francia és talán az angol nyelv. Ezzel koránt sem akarjuk nőinket tudákosokká ne­velni, hanem igenis tudománykedvelőkké, kik az ismere­tek körében tájékozódván, az emberi elme müvei iránt érdekkel viseltetvén, ezen érdeklődést, a világosság s tu­domány iránti szeretetet a gyermekekbe is átültetni ké­pesek legyenek. Mert az iskola is csak felényi sikerrel működik, ha a család részéről nem nyer támogatást, s ritka növendék karolja fel lelkesen azt, a miről otthon a házi tűzhely körül soha egy árva szót sem hall. Midőn e kérelmünket egész bizalommal terjesztjük az ország képviselői elé, még csak azon kérésünket bátor­kodunk hozzácsatolni, hogy imént kifejezett óhajtásunkat és javaslatunkat meghallgatni s a m. kir. közoktatási mi­niszter ur által létrehozatni méltóztassék. Alázatos kérésünk megújítása mellett mély tisztelet­tel maradván, vagyunk A mélyen t. képviselőház alázatos szolgálói stb.

Next

/
Thumbnails
Contents