Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-27 / 26. szám
Tiszta gondolkodású, ép érzésű ember kétségbe nem vonhatja, hogy a társadalmi életben a nőnek szintén oly fontos szerep jutott, mint a férfiúnak. Műkőre csak szerényebb, de nem szegényebb ; munkásság, moly nem a zajos közélet küzdelmeiben s mozgalmaiban nyilvánul, hanem a családi tűzhely mellékén érvényül legillőbben, csendesebb ugyan, de nem kevésbbé hathatós, hatása mélyebben gyökeredző, rejtettebb, hasonló ama természeti örökéhez, melyek a parányokban észrevétlenül munkálkodva, világra szóló eredményeket idéznek elő. A szervezetek apró sejtekből vannak alkotva, s ezekben gyökeredzik életők, — a társadalmi szervezet eme sejtjei a családok: ha ezekben nincs meg az épség, a társadalom aligha fog pezsgő, egészséges életnek örvendhetni. Már pedig a családi életet, mely — fájdalom — korunkban szembetünőleg hanyatlásnak indult, épségben fenntartani, virágzóvá, gyümölcsözővé alakítani; ez kiválóan a nőnek rendeltetése. — A nő van hivatva, hogy mint hitvestárs a férfiút a küzdő élet nehéz fáradalmaiban támogassa; megedzi erejét, ha lankadozik; megnemositi érzelmeit, molyek a világ piacán oly könnyen elsatnyulnak ; visszavarázsolja a lelek derűjét, mely a külső élet viharaiban oly gyakran elhomályosul. A nő van hivatva, hogy mint anya a zsenge csemetének megszabja fejlődése irányát ; ideje korán megvesse a szilárd jellem alapját, hogy a még fogékony lélekbe beleoltsa a szopnék és jónak szeretét, az igaz és nemes iránti lelkesedést, a magas eszmék, s az omberi ész vívmányai iránti tiszteletet. Számtalan példa igazolja, hogy kiváló férfiaknak legfőbb szerencséje az volt, hogy kitűnő anyákkal voltak megáldva. A ki a nő rendeltetését, munkakörét mélyebben vizsgálja, kénytelen bevallani, hogy mig a férfi az^ ország törvényeit — a nő annak erkölcseit alkotja. Ámde a nő sem teljesiti e magasztos feladatát kellő kiképzés nélkül. — Hogyan támogassa a lankadozó erőket, ha önmaga csupa gyarlóság és tehetlenség; — hogyan kölcsön érdeket a világosság, a tudomány iránt, ha saját értelme homályba van burkolva ; — hogyan kedveltesse meg a szellemi munkásság szép, nagy, hasznos eredményét, ha ezekről magának sincs tudomása ; — hogyan fejleszsze a jellemet, az eszmék tiszteletét, ha saját maga lelke fejletlen ; — hogyan serkentse életre másokban azon csirákat, melyek az ő fejében és szivében is szunnyadoznak, de felébresztve nincsenek; — általán véve, hogyan neveljen az, ki maga is neveletlen ? S ha elfogulatlanul tekintünk körül, fájdalommal kell bevallanunk, hogy a nevelésre nálunk még koránt sem nyílik oly s annyi alkalom, a mint óhajtandó volna a női képzettség azon mértékéhez képest, melyet szemünk előtt tartunk. Az elemi oktatás állapota köztudomásu hiányain lehetőleg segíteni a készülőben levő közoktatási törvény körébe vág. Felsőbb osztályaink a leánynövendékek számára gyéren vannak, s még gyérebben olyanok, molyok a nő alapos s valódi kiműveléséhez kapcsolt igényeit kielégíthetnék. Itt, valamint a magán növeldékben is az oktatási rendszer alig terjeszkedik tul a tudományok elemein s leginkább külföldi nyelvek, zene, tánc és társadalmi külső szabályok betanulására szorítkozik. Ebből következik az is, hogy hazánkban csak ritka kivétellel képződnek magasabb műveltségű nevelőnők, — ezeket a külföldről kell szereznünk, a mi pedig nőinknek a hazai érzelmek kifejtéao tekintetében nagy hátrányára szolgál. A nők alapos kiművelése, értelmök fejlesztése, a bő alkalom, hogy közhasznú ismereteket szerezhessenek: — nélkülözhotlen kelléke annak, hogy a nő az élet mezején reá váró munkálkodásra képeeittessék, a családi életben ennek érdekét, jóllétét sikeresen gyarapithassa, s a közművelődésnek hathatós tényezőjévé válhassék. — Miveljük az anyákat s közművelődésünk óriási lépésekkel fog haladni ! Az elmondottak mogfontolása arra bírta a „Nőképzőegyletet," hogy elhanyagolt nőnevelésünk érdekében kérelmével a mélyen tisztelt képviselőházhoz forduljon — s ez ügynek országra szóló fontossága, valamint gyors, alapos orvoslást igénylő állapota, nem különben a t. képviselőház bölcs belátásába helyzeti bizalmunk azon reménynyel kecsegtetnek, hogy o kérelmünk komoly figyelembe vétellel, s meleg pártolással fog találkozni. E kérelmünk pedig jelenleg az : Méltóztassék a mélyen tisztelt képviselőház addig is, míg országos erővel több lesz létesíthető, a nők számára egy országos női főtanoda fölállitásái'ól gondoskodni, mely hazánkban a magán-intézeteknek mintaképül szolgáljon, s a hol alkalom nyíljék nőinknek a szellemi miveltség azon magaslatára, juthatni, melyen kiváló fontosságú társadalmi hivatásuknak kellően megfelelhetnek. Nézetünk szerint az itt előadandó tantárgyak a következők volnának: lélektan, erkölcstan, elemező gondolkozástan, neveléstan 8 egészségtan alapvonalai, terjedelmesbb számtan, s az egyszerű könyvvitel, a magyar irodalom története, magyar irály elméletileg s gyakorlatilag; aesthetika, földrajz, világtörténelem különös tekintettel az emberi mivelődés történetére s a műtörténetre, természettan, gyakorlati vegytan a háztartásra alkalmazva, általános háztartás, külföldi nyelvek közül német, francia és talán az angol nyelv. Ezzel koránt sem akarjuk nőinket tudákosokká nevelni, hanem igenis tudománykedvelőkké, kik az ismeretek körében tájékozódván, az emberi elme müvei iránt érdekkel viseltetvén, ezen érdeklődést, a világosság s tudomány iránti szeretetet a gyermekekbe is átültetni képesek legyenek. Mert az iskola is csak felényi sikerrel működik, ha a család részéről nem nyer támogatást, s ritka növendék karolja fel lelkesen azt, a miről otthon a házi tűzhely körül soha egy árva szót sem hall. Midőn e kérelmünket egész bizalommal terjesztjük az ország képviselői elé, még csak azon kérésünket bátorkodunk hozzácsatolni, hogy imént kifejezett óhajtásunkat és javaslatunkat meghallgatni s a m. kir. közoktatási miniszter ur által létrehozatni méltóztassék. Alázatos kérésünk megújítása mellett mély tisztelettel maradván, vagyunk A mélyen t. képviselőház alázatos szolgálói stb.