Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-27 / 26. szám

B E L F Ö l I). Pest, 1809. juiiius 23-án. Nt. szerkesztő ur! Tegnapelőtt tartá R o n g e, a „német katholikus egyház" alapitója első előadását a „Horgony" vendéglő nagy termében. En is siettem vallásalapitót és reformátort látni, ámbár az ő beszéde nem az én protestáns fejemhez van intézve. Ronge közép termetű, erőteljes, 56 éves férfi, de fiatalabbak látszik. Hangja terjedelmes, de néhol összefoly, előadásában több a szenvedély, mint a vallásos melegség. A clerus bűneinek felsorolásánál arca kigyulad, alakja felmagasul, hangja menydörög, vagy határtalan gúnyt és keserűséget fejez ki. Beszédében leginkább a római hierarchia visszaéléseit ecsetelte, de nagyobb mester egyes elmés ötletek feltalálásában, mint a gondolatok kerek egészszé szervezésében. Igen sok tárgyat el akart mondani, s ez beszédét szakadozottá tette. Volt legalább 5 — 600 hallgatója, köztök néhány nő is. A hallgatók talán kivétel nélkül a középosztályhoz tartoztak. Ott volt a becsületes iparos és kereskedő, a független magánzó, ügyvéd, háztulajdonos, tanár, stb., de teljesen hiányzott a nagy ur és a napszámos osztály. Ott láttam a „Magyar Állam" egy borzas fejű, kicsiszolt, kifrizirozott és pomádézott levelezőjét is, ki nagyon kellemetlenül érezhette magát a közönség kitörő tapsai és éljen zései kőzt, s a végét sem várva be eltávozott. Volt egy kath. pap is, vidéki becsületes plébánusnak látszott. Rongeról és az általa alapitott egyházról olvasni lehet az „Ujabbkori ismeretek tárában." Talán magam is irok később, de most csak egy fél hasábnyi helyet volt szerencsém nyerni a ut. szerkesztő úrtól, s ez már be is tölt. * * * Tudósítás az erdélyi ev. ref. egyház folyó évi közzsinatáról. Az erdélyi ev. ref. egyház évi szokásos közzsinatját ez idő szerint Székely-Kereszturon tartja. Bátorkodom a t. szerkesztő ur engedelmével becses lapját igénybe venni s abban a közzsinat folyamáról tudósításokat közölni. Mellőzve a főtiszt, és mltgos püspök urnák több helyen s végre itt helyt történt innepélyes és megható fogadtatását, egyedül a főtárgyra szorítkozom. Tegnap junius 6-án a közzsinat tagjainak számbavétele, illetőleg annak constituálása után főtiszt, püspök ur, kísértetve az egész zsinati gyülekezet, s a környékből összesereglett több ezernyi néptől a templomba ment, s ott az először ezen alkalommal megszólaló diszes, szép, uj orgona kísérete mellett elénekelt templomi- és harmoniás karének végeztével, egy felemelkedett magasztos imával az ünnepélyt megkezdette. Azután Szakács István kolozs-kalotai esperes ur, s végre a püspök ur tartott elragadó szép beszédet, amint már tőle., megszoktuk. Junius 9-én délelőtt végződött be a felszentelendő lelkészek negyedfél napig tartott zsinati szigorlata, mikor is vizsgáló tanár nt. Kiss Ferenc ur a már át- meg átvizsgált és izzasztót t procedenseket a közzsinat ülésébe vezetvén, ott róluk megtette jelentését, melyszerint a 16 — köztük 3 akademita — procedens mindenike, feleleteik s irásos dolgozataik után Ítélve, képesnek találtatott a lelkészi hivatalra, 8-an lévén kitűnők, 5-ön kitűnő első osztályúak, miért is mindnyájan felszenteltetni határoztattak. Maga helyén látom itt pár szót kockáztatni a nálunk szokásos közzsinati szigorlatról. Sok oly, a törvények és szokás által szentesitett dolog van nálunk, melynek ha volt is valaha értelme, de most már túlélte magát. Ezek egyike épen a negyedfél napig tartó s a templomban nyilvánosan folyó zsinati szigorlat, mely szükséges volt hájdan — az illető kanon szerint — azért, hogy lássa a gyülekezet, hogy a felszentelendő lelkészek orthodox igaz tudományt tanitnak; de szükséges volt ez hajdan azért is, mert theologiai seminariumaink nem lévén, nem volt más hely és alkalom, hol az illetők képességük felöl megvizsgáltassanak. De most — mellőzve minden más ellene szóló okokat és csak ez egyet emlitve fel — midőn nincs ugyan mind a négy fŐtanodánk mellett egy-egy gyenge theologiai fakultásunk, de van egy annál erősebb seininariumunk N.-Enyeden, hol az ifjak rendszeresen taníttatnak és képeztetnek a theologiai tudományoknak mind elméleti, mind gyakorlati részében, e mellett még egy végső, igazán szigorlatnak nevezhető vizsga után bocsáttatnak csak ki lelkészeknek : ezekután mondom épen semmi értelme sincs ezen szigorlatnak, mert ezen senkit késziiletlenségeért visszavetni nem lehet — valaminthogy nincs is példa rá — miután a felszentelendők mindnyájan ekklézsiával biró rondesen beigtatott lelkészek ; senki addig nálunk fel nem szenteltethetvén, mig valamelyik egyháznak rendes, beigtatott lelkészévé nem lesz és egyházától a közzsinatnak felszenteltetés végett nem ajánltatik. Es épen ézen körülményben látom én az anomaliát; mert vagy maradjon meg továbbra is a zsinati szigorlat, de akkor a kandidátust ekklézsia nélkül előre szenteljük fel, mikor aztán készülotlensége esetében vissza is vethetjük ; vagy töröljük el azt, ha a szigorlót készületlensége esetében vissza ugy sem vethetjük. Miután pedig az első eset törvény által tiltva és sok más egyéb okok miatt lehetetlenné téve van: világos, hogy a második esetnek kell állania. Az én igénytelen véleményem azért, hogy a zsinati szigorlat teljesen töröltessékel. Azon messze kiható horderejű reformok, melyeket erdélyi ref. anyaszentegyházunk minden buzgóbb tagja oly régóta epedve várt; melyek 1861-ben az egyes egyházak képviseleti alapon lett szervezésével megkezdettek volt, végre valahára megtestesülnek. A tavali közzsinat, hosszas vajúdás után, egy lépéssel tovább ment s kimondta az e.megyéknek (tractus, senioratus) is hasonlólag képviseleti alapon való szervezését, megrendelvén egyszersmind, hogy azok az 1868-iki zsinatig magokat ezen alapon, a kiadott rendszabály szerint constituálják, mi meg is történt. Nem akarom én itt most vitatni, hogy vájjon