Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-27 / 26. szám
katonák és katonai lelkészek fölébe egyházi Ügyeik intézésére superintendensi hatáskörrel és cimmel egyáltalában is kinevezés utján helyeztetik valaki, a legmagasabb trón elé, ö cs. kir. ap. Felsége legkegyelmesebb szine elébe juttatni méltóztassék. Kérjük továbbá nagyméltóságodat, méltóztassék az illető helyen t. i. a közös hadügyminisztérium utján felvilágosítást szerezni az iránt, vájjon dr. Szeberényi János kineveztetése a mindkét felekezetű evangélikusokra s igy reánk helvét hitvallásuakra, illetőleg a felekezetünkbeli katonákra és tábori lelkészekre is kiterjed-e? Ha nem: ez iránt minket kegyesen megnyugtatni, — ha pedig igen: e súlyos és elviselhetetlen sérelmünk orvoslása iránt ő cs. és ap. kir. Felségénél, törvényeink legfelsőbb őrénél hatályos előterjesztést tenni kegyeskedjék. Kitűnő tisztelettel maradván Pesten 1869 május 27-én tartott közgyűlésünkből. A tábori lelkészség: és Szeberényi. Az 186 5 /6 8 -iki országgyűlés, bár nem folodkozott meg mirólunk protestánsokról, sőt atyailag igyekezett több sérelmeinket orvosolni, mindamellett, én még a mai napig sem látom az 1848-iki XX. törvénycikket tökéletesen érvényesítve. A XX. t. c. 5-ik §. u. i. ezt mondja: „A minisztérium rendelkezni fog, bogy a bevett vallásokat követő katonák, saját vallású tábori lelkészekkel láttassanak el." Azt mondhatná erre valaki: hogy hiszen van prot. táb. lelkészet az 1860-ban megjelent császári nyiltparancs következtében. Erre az a régi magyar példabeszéd jut eszembe, hogy: Adtál ugyan uram isten esőt, do nincs köszönet benne. En megvagyok győződve, hogy az 1860-ban kiadott rendelet által ő Felsége legkegyelmesebben atyailag akart gondoskodni a hadseregben szolgáló protestánsokról, s ha ekkor & hadsereg élén álló befolyásteljes orgánumok jó szívvel s akarattal karolták volna fel ügyünket, s a magyar prot. egyház, megbocsáthatlan semlegesség helyett, szinte igyekezett volna ezen ügyet emelni s előmozdítani, ugyanazon 1. m. rendelet elégséges alapul szolgált volna e valóban szent ügy kivitelére, s a prot. katonák valódi üdvére. Do igy a prot. táb. lelkészet tesped, B csupán arra szolgáltat alkalmat, hogy egyes egyéniségek, bár az ártatlan bárány képe alatt, mint farkasok széllyel szaggassák a pár jó lelkű prot. táb. lelkészek lelkiismorotos működéseit, s megfeledkezvén vallásokról, hivatalos állásokról, o szent ügyet ugyan anyagi érdekeik előmozdítására használják fel. Hosszú 9 évi kínlódás és vajúdás után elvégre a prot. táb. lelkészet felett, Szeberényi prot. táb. superintendonssé való kinevezése által elhuzatott a halál harang. íme, a református és evangelicus katonák, s táb. lelkészek feje a pseudoprotestans ! Ezen kinevezés által meg van szüntetve a prot. táb. lelkészet, s egy uj vallás fog a hadseregbon elterjesztetni, a pseudoprotestantismus. Hogy ez mi, azt később majd meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy ha már eddig is nehéz volt hazánkban a katonaság részére prot. lelkészt találni, az ezentúl határos lesz a lehetetlenséggel. Hiszen Szeberényi oka annak leginkább, hogy ezen ügy évek óta ily szomorúan áll. >r O 1860 óta folyvást azon működött, hogy az augsburgi és helvét hitvallás ogyesitessék a katonaságnál. Ha valaki, ugy épen én óhajtanám, hogy hazánkban, mint már több német államokban történt, jöjjön létre az evangolicusok, és reformátusok között az unió, de addig mig ez meg nem történik, megbocsáthatlan véteknek s lelkiismeretlenségnek tartom, hogy Szeborényi évek óta a hadügyminisztériummal azt hiteti el, hogy a két protestáns vallás között nincs különbség, s egy ugyanazon prot. táb. lelkész mind a két hitfelekezet részére megtarthatja az isteni tiszteletet, s mindkét módon ki is oszthatja az Úr vacsoráját. Az elsőt megengedem, de a másodikat kereken tagadom. Az Úrvacsoráját prot. lelkész, legyen az akár evangelicus akár református, csak is az ő ritualéja szeiünt oszthatja ki. Mert épen leginkább itt térnek el a két prot. hitfelekezetek hazánkban egymástól. Egy ésugyauazon lelkész mind a két hitfelekezet elveinek eleget nem tehet, s igy megsérti az egyik vagy másik felekezet elveit, s a legénységnél botrányra ad alkalmí\|. Magam is jelen valék pár évvel ezelőtt, midőn egy evangelicus táb. lelkész egy huszár ezrednél a reform, le génység részére egy evangel. templomban, az oltárnál, mely égő gyortyákkal volt ellátva, tartott isteni szolgálatot, b az Úrvacsora kiosztása előtt, nem tudom miféle, de semmi esetre sem a református rituálé szerint, a miatyánlcat énekelni kezdé. Erre a legénység a templomban szitkozódni kezdett, s e napon, mondhatom, hogy nagy része a legénységnek malaszt helyett kárhozatot evett és ivott. A különböző tartományok székvárosaiban lévő prot. Garnisons-templomok oltárokkal, és szentekkel vannak felszerelve. S csak is pár ref. táb. lelkész erélyes felszólalása által készíttettek ezen templomokban függönyök, melyekkel a reform, isteni tiszteletek alatt ezen hitelveikkel meg nem egyező jelvényok eltakartatnak. Szeberényi jónak látta a táb. lelkészek kőrútjaihoz szükséges táb. templom-szekrényeket (Feldkapelle) tisztán a lutheránus rituálé szerint berendeztetni. O ki még mai napig is folyvást a reformátusoknak is osztja az Úrvacsoráját, s ki ma, mindkét hitfelekezetü táb. protestáns lelkészeknek feje, nem tudta, hogy a reformátusoknál az Úrvacsora kiosztásánál mindössze egy fehér abrosz szükséges az asztal felteritéséhez, s hogy a kiszolgáltatás előtt a jelvények
