Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-20 / 25. szám

KÜLÖNFÉLE íí, * P r o t. zsinat, A „Századunk" a közönség köréből T. S. aláírással a következő két kérdést veti fel: „Midőn már az egész birodalom minden vallásfelekezeteinek hívei, — még a „szellemi Jézus" isteni cimét bitorló „szellemkopogtató" rajongók is, — rendezkedés végott tömörülésre sorakoznak s csak a protestáns hitfelokczeíok egyházkerületeinek s egyetemének „Matadeur"oi nyugasztalják fejőket oly kényolmesen egyházrendszerünknek „a hány ház, annyi szokás "féle chaosával megtöltött puha vánkosán, kérdés: Vájjon nem válik-e már bűnné a protestáns zsinat több mint egy század óta nem kínálkozott jelen alkalmának a bizonytalan jövőre való további elhalasztása ? vagy ha vezérférfiaink munkálkodnak a eulissák mögött a zsinat létesítésén, miért nem világosítják fel s nyugtatják meg a rendezkedés után epedő milliók lelkét és szivét a felől, hogy a protestáns zsinat halasztása egyházegyetemünk érdekében történik ? Erre egy későbbi számban Christianus Sinc e r u s, ki azon lapban néhányszor már igen okos dolgokat beszélt, s ugylátszik derék kath. ember, következőleg nyilatkozik : „En ugy hiszem, miután az 1848-iki 20. t. c. kimondotta világosan, „hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedezendők," mire nézve a törvényhozás fog intézkedni, különben is a protestáns mint szintén a kath. autonomia nagy fontosságú s az életbe mélyen bevágó kérdése a kedélyeket élénken foglalatoskodtatja, általában az egyházi kérdés tisztulására nézve a kormánynak még sok és nehéz teendője lesz, — maga helyén van s lényegesen szükséges a protestáns zsinat tartását mindaddig alhalasztani, míg a 20. t. c. s azzal összefüggő törvényhozási tények által a zsinat egybehívása önként előidéztetik. Azon zsinatnak ugy is egészen más feladata, más teendői, s más törekvései fognak lenni, mint az egy századdal ezelőtt tartott buda-pesti zsinatnak. Aztán várjuk, mit fog Róma majd ez évi decemberben az egyetemes conciliumon szólani, várjunk tehát donec Róma locuta est. Más alkalommal ez ügyhöz, névszerint a róm. kath. mint protestáns autonomiához tüzetesen hozzászólni megkísértem. * N ém a tiltakozások, melyek a hangosoknál mindenesetre kényelmesebbek, de kevesebbet is érnek! Önkéntelenül e gondolat jut eszünkbe, midőn a kath. autonómiai választások fölött elmélkedünk, A nép tiz gyülekezetből kilencben visszavonul annyira, hogy száz választóból alig egy-kettő jelenik meg az urnánál. Ez is tiltakozás, de jóval később vezet eredményhez, mint akár a hangos protestatio, akár a tényleges befolyás szabadelvű férfiak érdekében. A „Sz—k" teljes passivitást ajánlott, s ha keresztül vihető lett volna, mindenesetre megtette volna hatását; de nem gondolta jól meg az igen tisztelt lap mily kiskorúságban tartatott az a jó kath. nép mindeddig, s e miatt mennyire nem fejlődhetett ki körében semmi önálló közszellem. Már pedig enélkül a passiv ellenállás megbukik. Ugy is történt. 20 — 30 ember választott néhány ezer nevében, — megválasztotta a püspökök jelöltjeit, azok majd határozni fognak minden kath. polgártársunkra nézve kötelezőleg. — Szolgáljunk egy pár illustratióval. Budán 1200 választó közül szavazott 31 ; Árokszállás tízezer kath. lakója közül 32 ; Pest belvárosában legalább húszezer kath. polgár közül 80; Eger fiuszezernyi lakója közül 259. — A pécsi e.megyébon a dombovári és völgységi esperesi kerületek, s különösen Felső-Tolnának magyar vidékei, mint a „ M. Á."nak írják, az egész választásról tudni som akarnak, stb. Ily adatok bizonyára önálló gondolkozásra és helyes felfogásra mutatnak; de azért mégis a „ M. Á ."nak van igaza, midőn jun. 4-én egy pesti levélben irja „ha sikerül is vagy tiz plébániában késleltetni a választást, mit ér az, midőn 4990 plébánia választ !« — Hálanyilvánitás. A Szolnok nu városi prot. egyházközség mély és örök háláját nyilvánítja ö cs. és kir. ap. Felsége azon magas kegyelméért, melynél fogva folyó évi apr. hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározása által templom- és iskolahelyiségre forditandólag legkegyelmesebben egy szép belső telket ajándékozni méltóztatott. Ezzel kapcsolatban szintén benső háláját mutatja bo Heves és Külső-Szolnok t. e.megyék mélyen tisztelt bizottmányának, hogy az azon telekhez fenállott jogigényéről nagylelkűen lemondván, a kir. kincstárnak tetemesen megkönnyítette kezeit a nemos cselekmény létrehozatalánál. Végre tisztelettel mutatja be az őszinte hála önkéntes adóját kir. pénzügyminiszter Lónyay Menyhért, ugy cultusminiszter b. Eötvös József ur ő nagyméltóságaikhoz, kik buzgó közbenjárásuk által hatottak az egyházközségre nézve oly nagybecsű ajándék és legfelsőbb kegyelem kieszközlésére. Szolnok, 1869. jun. 3-án Borosnyay László, az egyház főgondnoka. Fülöp Péter főjegyző. * Esztergomból írják a „Sz—k"n ak, hogy ott olyan pör van készülőben, mely a legszélesebb, s nevezetesen katholikus körökben a legkínosabb benyomást fogja tenni. Azt hírlik, hogy a legutóbbi választások köréből fedezetlen követelések maradtak fel, miket senki sem akar kifizetni. Azt is hozzá teszik, mintha egyházfejedelemtől eredt volna 6 költekezésre az illető felhatalmazás, ki azonban most azt állítja, hogy Ő erre nem adott megbizást. A törvényszéki tárgyalás majd földeríti ez ügyet! * Gr. RádayLászló ref. segédgondnok Szentgyörgymezőn, Esztergom város mellett, a kath. autonómiai gyűlésre közfelkiáltással képviselőnek választatott.— Az esztergomi érsek másnap álmatlan éjszakáról panaszkodott. * Ágost. evang. gymn. és theol. tanáraink julius 3-án Ácsán gyűlést tartnak, melynek tárgya lesz a felsőbb és középtanodák reformja. E hírre az „Autonomia" megjegyzi: „Őszintén kivánjuk, hogy a protcstan-