Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-20 / 25. szám

lemét és működését, mely a protestantismus ellen életre-halálra küzd, minden szellemi szabadságot elnyom a modern míveltséget meghamisítja s jelenleg a róm. kath. egyház fölött uralkodik. Csak az 1815-ik év óta megujult és mindig fokozódott hierarchicus merényletek határozott visszautasítása által, csak a tiszta evangyéliomhoz való visszatérés s a cultura v i v m á n y a i n a k elismerése által nyerheti meg a szétvált keresztyénség ismét a békét s biztosithatja tartósan a jóllétet. Végül nyilvánítjuk, hogy minden oly törekvés a protestáns egyházban, melynek célja a lelkészeinek hierarchicus hatalmi állást és a dogmáknak kizárólagos uralmat alapitni, a protessans szellem megtagadása és Rómába vezető híd. Azon meggyőződésben, hogy sok protestáns lágymelegsége és közönyössége főtámaszul szolgál az egyházi reactio-pártnak s a leghatalmasabb német államban is a nemzeti és egyházi megujulás fő akadályát képezi, intő szavunkat emeljük fel minden hitsorsosunkhoz, hogy vigyázzanak, szedjék össze magokat s erőteljesen álljanak ellene minden oly irányzatnak, mely a szellemi és lelkiismereti szabadságot veszélyezteti." Ugy hiszem nem csalatkozom, ha állitom, hogy nincs e hazában a politikai és vallásszabadság őszinte barátja, ki ezen tiszta humanitástól sugallott sorokban kifejezett elveket örömmel ne üdvözölné. Percig sem kételkedem tehát, hogy ha superintendentialis gyűléseinken hozatnék szóba a dolog s annak tárgyalása elfogadtatnék, a wormsi határozathoz való csatlakozásunk mindenütt kimondatnék ; de minthogy a pápai irat superintendentiáinkhoz directe nem intéztetett, nézetem szerint az ügyrend sem engedi annak hivatalos tárgyalását, s arra vonatkozó végzéshozatalt, mig másfelől politikai tekintetek is a kényes kérdés hivatalos szönyegreliozatalát nem tanácsolják. A pápa apostoli irata, a protestáns közönséghez szól, ehhez képest a feleletnek is a protestáns közönség kebeléből kell kiindulnia. A volna tehát indítványom, hogy nyomatnék ki a fentközlött wormsi nyilatkozat vagy ezer példányban, és osztatnék szét az órszág minden vidékeiben, hogy a ki az abban kifejtett elveket osztja, nevét aláírná, s ez aláirásokat közös egyezésünk jeléül a Wormsban gyűlésezett testvéreinknek elküldenők. A papismus, szabadság elleni merényleteiben a protestánsok szakadozottságából eredő gyöngeségökre és tehetetlenségökre számit. Ezért szükséges, hogy a túlnan eszközlésbe veendő bitorlások ellenében mindannyiszor kitüntessük, hogy a vélemények minden különbözősége mellett, az emberiségi nagy eszmékre nézve köztünk elvi egyezés létezik és együvétartozásunk tudata kebleinkből ki nem aludt. De mi elveinket nem fegyverezzük föl gyűlölködést szülő kizárólagossággal, és más hiten lévők elleni anathemákkal; mi senkire sem akarunk formákat ráerőszakolni, melyek tán természetével, életszokásaival ellenkeznek, de kijelentjük határozottan, hogy az annyi küzdelmek után kivívott jogegyenlőség mellett erősen állunk, és nem fogjuk engedni, liogy — a mint századokig történt — kilátásba helyezett mennyei örömök fejében a földet nekünk a visszavonás és gyűlölködés poklává tegyék. Ezt kijelenteni kötelességünk, s az uton melyet én indítványozok, a magyar protestánsok is kimondhatják kárhoztató itéletöket a kereszlyén nemzetek társadalmi békéje ellen készülő összeesküvésre, mely alkalommal egyúttal az is fog tényleg bebizonyittatni, hogy a tiszta evangyéliom alapján fejlődött közös elvek és igazságok legalkalmasabbak arra, hogy a különbözö nemzetek között benső közösséget s kölcsönös szeretetet állapítsanak meg. Adjunk életjelt! mutassuk meg külföldi hitrokoninknak, hogy mi is tagjai vagyunk ama nemesebb embercsaládnak, mely az evangeliom világánál a tökéletesedésben elébb-elébb haladni, s az emberek közti válaszfalakat ledönteni törekedvén, isten országát már itt a földön kívánja létesítve látni. A kik tehát a mondottakban velem egyet értvén, helyén és idején lenni találják, hogy mi magyarországi protestánsok a német hitrokonokhoz ez alkalommal való csatlakozásunkat ünnepélyesen kijelentsük és evangeliomi öntudatunk nyilvános jelét adjuk : szíveskedjenek hozzám intézendő pár sorban kijelenteni, hogy inditványom-49*