Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-13 / 24. szám
tanitó mestere lett a pápista népeknek is; midőn a ma gyar hierarchia, mely a zsarnokságban és a protestánsok üldözésében minden társát felül multa, most uj fegyverekkel vértezi magát uj és erős küzdelemre ellenünk, de ugyanakkor egy sokat jelentő tiltakozás fogadja mesterkedéseit derék, szabadelvű, mívelt kath. hazánkfiai részéről 5 midőn a szellemek ezen erős küzdelmében a protestantismusnak uj erőt kellene kifejteni, s az anticlericalis törekvéseknek biztos támaszul szolgálni: most áll elő Silling Károly ur, s minden egyházi rend és helyes jogi fogalom ellenére a felsőbb hatóságok intézkedése ellen határozatot hozat presbytoriumával, s nyomorék szabadsági theoriájával alapjaiban akarja megingatni az egyházat.— Nem kételkedem benne, hogy felsőbb egyházi testületeink is emancipálni fogják magokat az ilyen zenebona csinálók által terjesztett hamis szabadsági és autonomiai fogalmak nyomása alól, öntudatára jőnelc annak, hogy ők 30,000—900,000 ember akaratát és hatalmát képviselik, és azt érvényesitni is fogják az egyesek felforgatási törekvései ellenében. A fő dolog után S. K. ur levelének egy pár mellékesebb tételét is megérinthetem. Midőn az e.megye saját méltóságára hivatkozik, ő gúnyt üz abból, mihez az egyes egyénnek is joga van, meglévén mindenkinek a maga emberi méltósága, — elferdíti a szavakat, s a méltóságot címnek veszi. — Állítja, hogy a tractusnak nincs joga az egyén illemről való meggyőződésébe avatkozni, amibon igaza is van, csakhogy itt nem az egyéni illemnézetről, hanem az ő törvényes felsősége iránt tartozó törvényes illemformákról van szó, melyeket respectálni kötelessége, s ha elmulasztja, a tractusnak joga van őt erre figyelmeztetni. Különben magán körében szabadságában áll akár milyen illetlenül viselni magát. A „Zsinatoljunk" cimü cikk erős kifejezéseiről nem varhat himot, mert az egy magán ember nyilatkozata, nem pedig hivatalos jelentés a törvényes felsőséghez; ereje pedig^eszmék és tervek ellen, s nom elöljárók és bírák ellen van intézve, — a mi nagy különbség. — Végül, el sem hinném, ha kinyomatva nem látnám, hogy S. K. urat egy „esperes" (? !) arra biztatta, hogy „n e m k e 11 a s u p e r i ntendentia rendeleteit oly lelkiismeretesen venni." — Valóban nem örömest hiszem el ezt egyik igen tisztelt esperesünkről sem; mindazáltal lehetetlen, hogy eszembe ne jusson erdélyi levelezőnk okoskodása lapunk közelebbi számában, mely itt egy kézzel fogható példában volna igazolva. Ha találkozik olyan esperes, ki felügyelete alatt álló papjainak azt tanácsolja, hogy az e.kerület rendeleteit ne hajtsák végre, természetesen találkozik folytatásául olyan pap is, ki presbyteriumával suporarbitriroztatja a tractus intézkedéseit, s nem veszi oly lelkiismeretesen, hanem ad acta teszi; hogy pedig a folytatásnak vége is meglegyen, ne csudálkozzék S. K. ur és vélemény társai, ha presbyteriumaik megtanulva tőlök miként kell a felsőség rendeleteit lelkiismeretlenül venni, azt tanácsolgatják hallgatóiknak, hogy a papot semmibe se vegyék, s hogy a papbér alól magokat emancipálhassák, hordják ki a tiszteletest a határra, magok pedig legyenek nazarénusok. Ha igy haladunk amint megindultunk, csak az kell, hogy valaki értésére adja a népnek, hogy az államhatalom ily szándékában nem akadályozná, és azonnal sietni fog S. K. ur jó példáját követni, s magát az egyházi felsőség és kötelezettségek alól emancipálni. Legvégül pedig legyen szabad azon hitemet kifejezni, hogy a nt. szerkesztő ur Silling ur cikkét csak azért adta ki, hogy a schandalum pohara színültig teljék, és intő például szolgáljon másoknak, hová vezethet a szenvedély. *) II. Vajda Pl u n y a d o n azon eset történt, hogy egy vegyes házasságban élő ref. apának fiu gyermekét a barát megkeresztelte. Az ,1868. LIII. t. c. 12. §-a erre vonatkozólag világosan intézkedik, mely szerint azon gyermeknek apja vallásában kell neveltetnie. Az idézett törvény 17. §-a azt rendeli, hogy a mult december 8 a előtt kötött vegyes házasságokból születet vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. Már Erdélyben, hol V. Hunyad fekszik, az uj törvény kihirdetése előtt is a sexus sexum sequatur elve volt érvényben az erdélyi 1791-iki 57. t. c. szerint, s ezt ott a Bach kormány sem bántotta; nálunk pedig a kath. apától származott gyermekek mindnyájan atyjok vallását követték, a prot. apa gyermekei közül pe dig csak a fiuk. Tehát a régebb kötött házasságok ezen törvények szerint itélendők meg, — ha pedig a nevezett esetben a prot. apa reversalist adott volna, az tekintetbe nem vétethetik, mert a reversalis mint törvény soha érvényben nem volt, csak mint törvényszegést szívesen elnézte a helytartótanács a clerus érdekében. Az uj törvény 12. §-a második kikezdése szerint pedig a téritvények „ezentúl is" érvénytelenek, mely „ezentúl is" kifejezésből az következik, hogy „ezelőtt is" azok voltak, s igy az uj törvény kihirdetése előtt kötött vegyes házasságokból kifejlődhető pereknél sem jöhetnek tekintetbe. Mindezekből következik, hogy a kérdéses gyermeknek a ref. pap által kellett volna kereszteltetnie, s az illető barát országos törvényt sértett meg. *) Épen eltalálta kedves kollegám intentiomat, mert régóta keserűséggel tölti be az én lelkemet is az örökös dacolás némely papjaink részéről minden egyházi felsőség ellen. Pedig erre annál kevésbé lehet joguk és okuk, minél inkább megfelel egyházunk alkotmánya a népképviselet eszméjének J s annál kevésbé eszélyes, minél ragadósabb a rosz példa, s minél könyebben megtörténhetik, hogy a két élü fegyver másik éle ellenök fordulhat. Silling ur eljárása e tekintetben a végső határig jutott, s minden barátságom mellett is, mellyel iránta viseltetem, kiadtam cikkét, hogy egyszer alkalmat nyújtsak ezen égető baj megvitatására, s ha isten is ugy akarja, gyökeres orvoslására. Különben S. urnák és vélemény társainak ajánlom a lapunk jövő számában közlendő cikkünket a wormsi gyűlésről. Onnan meggyőződhetnek, mi van készülőben az egyházi téren, s beláthatják mily határtalan jó akaratra van szükségünk, hogy az áradat el ne sodorjon. Szerte. 48