Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

igazságtalanul szabták rá a hibáztató Ítéletet, — persze a vesztes fél rendeson hasonló nézetben van, — és a helyett, hogy a törvény rendes utján egy felsőbb hatóságnál keresné az igazságát, maga vesz elégtételt magának, nemcsak, hanem egészen helyes és természetes eljárásnak tartja, hogy törvényes felsöségéneli neki nem tetsző intézkedéseit ad acta tegye, s egyéni meggyőződésről autonómiáról, gondolat- és vélemény-nyilvánítási szabadságról beszél. — Nagyon hangzatos frázisok a mai időkben, mindenki használja, s épen azért osztják is a mindenki által használt szólamok sorsát, t. i. félre értetnek és visszaélésekre adnak alkalmat. Miben áll az alkotmányos szabadság ? Abban, hogy minden hatalom és törvény ne isten kegyelmére, hanem a nép akaratára támaszkodjék, ennek legyen közvetlen kifolyása oly széles alapon, a mint csak lehetséges, és hogy a hatalom a maga tetteiről a népnek felelős legyen. De ha az eként létro jött hatalom egyszer intézkedett, annak a legszigorúbb szabadsági tkeoriák szerint is ép ugy, sőt még jobban, — mert önként és jó kedvvol, — kell engedelmeskedni, mint az absolut hatalomnak. Az olyan szabadságnál, melyben alolról felfelé mindent szabad tenni, felülről lefolé pedig semmit, melyben a presbyterium megrovást iktathat jegyzökönyvébe a tractualis közgyűlés ellen ; de ha ez merészkednék hasonlót tenni egyes pap vagy presbyterium ellen, már jezsuita vak engedelmességről, zsarnokságról beszélünk ; melyben nemcsak az esperes, nem is csak a pap vagy a káplán, hanem még a theologus diák is kényekedve szerint berzenkedhetik bármely e.megyei vagy kerületi hatóság ellen, de ezeknek semmi alsóbb hatóság vagy bár egyes egyén fölött hibáztató Ítéletet hozni nem szabad; a melyben minden egyes azt teheti, a mit neki tetszik, csak az egésznek törvényes képviselete nem merészelhet jogos hatáskörében intézkedni: az ilyen felfordult világnál még a hibás rend is könnyebben viselhető. A szabadság a legdrágább kincse az egyénnek, melyről semmi árért le nem mondhat; de nem végcélja, hanem csak eszköze, éltető levegője a fejlődésnek, s hibás használata először fejetlenségre és zavarokra, később az ellenkező szélsőségbe az absolutismusba vezet. Ha mi széttépjük egyházunk rendjét, először a congregationalismusba, annak zavaraiból pedig lassanként a katholicismus nyugalmába fogunk átvándorolni. De vájjon a mi egyházunk szervezete elég helyes-e arra, hogy méltán engedelmességet kívánhasson tagjaitól ? Kétségen kívül sokkal nagyobb mértékben, mint a világ bármely intézménye. Nagy szó, de hamar beláthatjuk igazságát. Egyházunkban a jog az egyéné, és semmi más qualificatiohoz kötve nincs, csak az egyénéhez. Papjaink, espereseink, püspökeink s általában minden egyházi és világi elöljárónk választásába befoly minden nagykorú férfi; minden ügyünket a legszélesebb képviseleti alapon alakult testületek intézik, s egyes tisztviselő egyénekre, habár azok is oly széles képviseleti alapon vannak választva és felelősök, csak az bízatott, amit testületileg intézni a dolog természete szerint lehetetlen, pl. az egyházlátogatás, stb. Rendszabályaink alkotásában a népfelség eszméje altént van kifejezve, amint sem egyházi sem állami intézményben sehol a világon, t. i. a kerületi gyűlésen felmerült indítvány, miután ott megvitattatott, szabatosan formulázva leküldetik az egyes gyülekezetekhez, hogy egyházunk minden tagja hozzá szólhasson, a következő kerületi gyűlés a gyülekezetekben nyilvánult vélemények alapján újra szerkeszti a javaslatot, s másodszor is leküldi a gyülekezetekhez igennel és nemmel szavazás végett, és a szavazatok száma szerint a javaslat rendszabálylyá válik, vagy elvettetik. Rendszabályaink tehát annyira a közakarat kifolyásai, hogy még képviseleti gyűléseinknek is csak tanácskozási jogot engedtünk alkotások körű), de fentartottuk magunknak, hogy mind tartalmokhoz, mind alakjokhoz az előleges tanácskozás és az utólagos vető jog által minden egyes egyén hozzá szólhasson. Ilyen szervezet ellen logfennebb a szabadság oly túlságos alkalmazása miatt lehet kifogást támasztani, mely minden gyorsabb intézkedést lehetlenné tesz, anélkül, hogy helyette lényeges előnyöket nyújtana; do az ellenkező oldalról józan eszünk és jóakaratunk jó hírének kockáztatása nélkül megtámadni lehetetlen. Ilyen szervezet mellett nem jogositva, hanem szigorúan kötelezve vannak a végrehajtással megbízott testületek és tisztviselők, hogy az egyes tagoktól a közakarat iránt tiszteletet és engedelmességet kívánjanak. Nem jogositva, hanem kötelezve, mert ezt elválasztatások alkalmával mint kötelességet, s nem mint jogot, melylyel szabad volna nem élni, ruházta rájok a hívők egyeteme.— Viszont kötelezve érezhetik magokat az engedelmeskedésre az egyesek, még azon esetben is, ha egyéni nézetök a közös képviseletével ellenkeznék. Igaz, hogy még a legszélesebb alapon választott tisztviselők és testületek is tévedhetnek, s nem példátlan, hogy egy embernek volt igaza az egész világgal szemben; de épen azért áll fenn a felebbezés intézménye, és ha minden felebbezési forumon elvesztené valaki ügyét, kötelessége meghajolni mindaddig, mig magát azon testület tagjának tekinti. Es mit tesz Silling K. ur ? Egy gyülekezet képviselete elé mint felebbezési fórum elé állítja az e.mogyo és kerület intézkedését a körlelkészetről, azt elvetteti, s megizeni a körlelkésznek, hogy ne jelenjék meg a vizsgán mint a felsőbb hatóságok rendelték, sőt ugylátszik végkép felmondja a közösséget és engedelmességet törvényes felsőségének, midőn emancipálni akarja magát az esperesi visitatio és a felsőbb testületek iránt tartozó illetékek fizetése alól. — Es ezen bábeli zavart épen a mostani nagy időkben kelti, midőn a római egyház még egyszer minden erejét összeszedve végső élet-halál harcot izen az emberiségnek, s főként a protestantismusnak, mely rá nézve legnagyobb csapás; midőn a mívelt katholikusok már-már a végső pontig elkeserednek a pápaság ellen, s bizalmas pillantást kezdnek vetni azon egyház felé, mely pápa nélkül is, sőt épen mivel anélkül volt, követőit a míveltség, jóllét, erkölcsiség és hatalom oly magas fokára emelte, melyen a pápa hívei nem állanak, s minden tekintetben