Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

két évet Kézsmárkon töltvén a néniét nyelv megtanulása tekintetéből, egy évet pedig Berzéthen mint Máriásai Mór —jelenleg e.megyei tanáesbiró — házi nevelője. Tisztes öregséget ért atyja elbetegedvén, különben is papságra törekvő Lajos fiát segédül kérte maga mellé az e.megyétől. Mint ilyen a papi vizsgát 1841 april 15-én Kelemérben kitűnő sikerrel letette. — Még állott a vizsga, midőn egy „Jób posta" atyjának halálát jelentette. Az e.megye, tekintettel a parányi egyházban kitűnő sikerrel hosszú időn át szolgált, s özvegyet és hat jó reményű gyermeket hagyott atyja érdemére : nem habozott a jeles ifjút egyszerre időtöltőül rendelni be a gicei egyházba, ekként ö káplán sohasem volt, s mégis híven forgolódván tisztében, az őt különben is gyermekségétől fogva szerető gyülekezet 1842 tavaszán rendes lelkészeül elválasztotta, és — kitűnő pap lett belőle, —felszenteltetett Bódván 1842 sept. 26. — 1844 nov. 14. házasodott Sárospatakról, feleségül vévén Balog Erzsébetet, kivel azóta örömét és bánatát megosztotta. — 1854-ben hivatott meg a berzéthei egyházba, s azóta ott élt és munkálkodott nagy hűség- és buzgalommal. — Isten nem áldotta meg az ő házasságát gyermekekkel, mit habár egész házas éltén át fájdalmas szivvel érzett: nemes keble kárpótlást keresett és talált mások gyermekeinek boldogitásában. — Mindjárt ifjanta — Juliánná testvérnénje után volt kedves sógora] s.-keszi pap t. Kovács János e. m. tanáesbiró ur elhalván, árvaságra maradt öt gyermekét gyámatyai gondviselése alá vévén, valamennyit tisztességesen felnevelte s szárnyokra bocsátotta. — Később megesvén szive, a római kath. egyházból hozzánk áttért, s itt elébb kedvelt tanár azután harmaci rendes lelkész néhai Szomolnoki István barátjának kora halálán : ennek egyik árva kis leánykáját Josefinát leányává fogadta, mint sajátját neveltette. E most már kifejlett leány volt utolsó éveinek legfőbb gondja és öröme. — Még két más árva fogadott gyermek is lakott házánál, igyekezvén belőlök istenfélő becsületes embereket, s kis családjának hü cselédeket nevelni. — Az árvákon könyörülő jó szivének ily nemű bizonysága továbbá azon 100 frt alapítvány, melyet Ferencz, Károly, István, Júlia, és Erzsébeth testvéreivel egyetértve, a gö-. möri ref. e.megyei özvegy-árva-tár részére fiúi kegyelettel ezen cím alatt tett „Makiári István síremléke" hasonlag azon 50 pengő forint, melyet a sárospataki képezdére ajándékozott. — Mégis mindenek felett ő szivének és lelkének teljességéből az egyházat szerette. Munkálkodott, törődött híven, buzgón előbb G i c é n, azután B e r z é t h é n, nemcsak ugy mint lelkész a tiszta tudomány és erkölcs terjesztésén, az iskolák virágzásán : hanem úgyis mint a gondnoki terhek egy részét önként magára vállaló, futván és fáradván ugy az anya mint leány egyházainak anyagi jobb létéért. Megható volt látni őt a válságos szempillantásokban, mikor a berzéthei ősi nagy és szép templom, torony, harang, óraszékekkel, mind a tűz martalékja lett. Miként buzdít, kér, lelkesít s dolgozik olykor önmaga is otthon az üres pénztár felett csüggedt hívei körében, miként árasztja el esdő iveivel kifelé az országot, miként hajlik meg személyesen a fejedelem előtt segedelemért, fel sem véve a gúnyt, közönyösséget, s miként örült lelke, midőn közel és távolról jött a szentek adománya, és fulépült az ö kedves temploma, és azután az iskola, nagyrészben a paplak. Az ő leányegyháza volt Rozsnyó, ennek emelkedése, s az, hogy imaháza, iskolája, részben paplaka is van már, több jó lelkek közremunkálásával az ő érdeme, igy emelkedett keze alatt a kis „Kőrös," építvén tornyot s fele részben templomot; igy alakult. „Jó lés zen" közös iskola, s legújabban „Rudnára" igy vihettek mester ember tanitó helyére rendes iskolatanitót. -— Magasabb tér nyilt előtte mint e.megyei fő-, és e.kerületi aljegyző előtt, s itt különösen mint rendező tehetség tüntette ki magát, Szerencsés az e.megye, melyet isten oly jegyzővel áld meg mint ö volt. A gömöri levéltárat ő szedte rendbe, és készitett egy fő könyvet, mely ritkitja párját. Akarta volna az e.kerületi levéltárat is rendezni, de a nagy távolság, szegénység, részvétlenség miatt itt egy pár héti próba után felhagyott a küzdéssel. Irodalmi működését illetőleg : rég közkézen forog nagy becsű „Bibliai egyezményes szótára," mit még Gicén irt. Most van sajtó alatt „Vázlatok" cim alatt egyházi beszédeinek gyűjteménye. Mondják, hogy imakönyvet is adott a kiadó rendelkezése alá. Egy időben munkás dolgozó társ volt a „Sárospataki füzete k"nél. Adott ki egy kis confirmationalis kátét, és mint az énekügy nagy barátja, több éneket irt és javitott, különösen az Ivánka által kiadott halotti éneke s k ö n y v ben. Kora halála — a látszólag erőteljes férfinak hihetőleg a rendkivüli munkásság következése volt. — Már pár év előtt megütötte a szél, de abból teljesen kigyógyult, s teljes ifjúi erő és jó kedvvel folytatta hivatalát. E hó 25-e délelőtt lelkesülten papolván, szónoklata közben érte a második tüdő szélhűdés. Csendesen hanyatlott, s a segitségére sietett gondnok és egyházfi gyámolitása mellett még haza ment, de szeme behunyva némán eszméletétől megfosztva. Mint feljebb iráni 25-e reggel lehelte az utolsót, s 27-én délután három óra tájon az igen nagy résztvevő közönség őt könnyezve temette el. — Koporsója felett Szentpéteri Sámuel barátja kor- és pályatársa mondott áldó bucsuimát. A templomban Réthi József kálosai pap prédikált Jel. 2 : 10 utolsó cikkéről, mély fájdalom és érzéssel, mint a dicsőült egyik legkedvesb tanitványa, ki saját ünnepélyes nyilatkozata szerint, azt hogy pappá lett isten után az ö szellemi atyja, Makiári Lajos urnák köszöni. — A sirnál Szalóczi Dániel Tornaijai segédlelkész beszélt igen szépen. Oszhangzatos énekkel temetésén Rosnyói kedvelt híveinek éneklő kara szerepelt jó sikerrel t. Nagy Antal segédlelkész ur szakértő vezetése mellett. Anyagilag kevés vagyonnal rendelkezett, szűk jövedelméből legszerényebben elég volt tisztességesen fentartani magát és kis családját. E miatt aggódván előre látó-