Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

Hazánk törvényhozói 48-ban eltörölték, hogy aztán mégis vissza lépett rémuralmába a halálos Ítélet, annak nem az az oka, hogy nem haladtunk, hanem a mostoha viszonyok, a zsarnokság minden haladást eltipró önkénye. De míg az emberiség odajutott, hogy e nagy elvet kimeré mondani, sokat kellett haladnia s érnie. Mert az eszmének is idő kell,, mig megérik. S mentül nagyobb szerüek, magasztosabbak annál több ápolást s időt igényelnek. Tiszt, szerző ur is felteszi, hogy pártoltatni fog szép és nemes törekvése; ezt fel kell tennie, mert különben nem volna értelme annak. Ha pedig ezt felteszi, akkor elismeri, hogy megvagyunk érve a halálos büntetés eltörlésére. Most már az a kérdés vájjon mi volt előmozdítója, felébresztője, ápolója e haladásnak, az állam vagy a vallás? Tisztelt szerző ur az államnak tulajdonítja mert igy szól *) „az egyenlőség, testvériség, a háború kiirtása, a szegények nevelése a rabszolgaság eltörlése, nem annyira ker. maximák, mint a társadalmi haladás stb.emberi jogok feletti tisztább fogalmak gyümölcsei." De az a kérdés, hogy a ker. vallás nélkül jutott volna-e tisztább fogalmakra ? Miért nem mutatott fel tehát az ó kor ily elveket. Miért nem találnak ezek az ezelőtt ezredekkel i.s ugyanazon műveltségű Chinában termékeny fődre ? Nem lehet kizárni a ker. vallásnak befolyását a haladásra. Annak fénysugarai ol "vaszták fel a haladás pályáján a jégkérget, mely azt sikamlóssá tevé. De én nem merem kizárni az államnak — mint ilyennek befolyását sem. Szerintem a kettő egymást áthatja, segiti. Karöltve járnak, mint ikergyermekek. A mint nem lehet a testet a lélektől, az értelmet az erkölcsiségtől, ugy nem lehet szerintem a vallást az államtól elválasztani, ketté szakítani. Mert nem tudok-oly államot képzolni, melynek nem volna vallása,s viszont oiy vallást, mely nem államban nyilatkoznék. Itt már pár szóval érintém szerző urnák második túlzását is, mely azt álIiJja, hogy az uj szövetségben, tehát Kr. tanának összeségéb»3n nincs egy anaxima sem, a mit annak szerzői nem a pogány Íróktól vettek volna. En ezt nem Írhatom alá, mind addig,. :mig azon elveket, melyeket az uj szövetségből felhozandoktiszt, szerző ur pogányirók munkáiból ki nem mutatja. Igaz ugyan, hogy fenséges eszméket tartalmaztak Zoroaster tanai, igaz hogy az egyptusi emlékek magas gondolkodásról, szép erkölcsi elvekről, s felebaráti szeretetről beszéLnek; igaz az is, hogy a zsidó theokratiában egy prófétával nem mérközhetik az ókornak egy irója sem erkölcsi tekintetben, és mégis, sem a persa sem az egyptusi, sem pedig a monotheistikus zsidó vallás nem emelkedett azon erkölcsi magasságra, melyen Jézus állott, midőn kimondá az elvet „szeresd ellenségedet, tégy jót azokkal, kik üldöznek, kergetnek." A zsidó vallás volt az ó kor minden vallásai között a legtisztább és ha lehet igy szólanom, a legeszményibb, mert mig a pogányság Jézusa a nagy Sokrates csak tapogatott, addig a zsidó nép, annak prófétái egy cél felé minden ingadozás nélkül biztosan haladtak és mégis *) 14, Lap. a legmagasabb lelkű próféta, ki egyébként legközelebb állott az uj szövetség emelkedett színvonalához Ezsáiás XXXIV. fej. 2. v. igy szól „az urnák buzgó haragja ugyan minden pogányok ellen és busulása azoknak minden sokaságokon, veszedelemre rendelte azokat, adja azokat halálra." Vagy midőn azt mondja „törd össze Uram azoknak oldalbordáit, kik a te néped ellen felkelnek." Nem a legmélyebb gyűlölet szól-e ez idézetnek minden szavából minden ellen mi nem zsidó ! Melyik vallás mondotta ki elvül, a ker. vallást kivéve, hogy az minden kebleknek birtoka, melyik pogány iró, micsoda munkájában emelkedett fel ily magasra „mindnyájan isten fiai vagytok, a Jézus Kr.ban való hit által. Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem szolga sem szabados, nincsen sem férfiú sem asszony között válogatás. Mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Kr.ban (Galat. III. fej. 26. 28. v.) De ezen példákat csak mutatványul hoztam fel tiszt, szerző urnák. Szolgálhatnék még többel is, csak hogy attól tartok, nehogy sokat hozván fel, állításait merő s való igazságnak vegyem ! Nézeteim mellett megmaradok mind addig, meg nem cálfoltatom s az ellenkező igazságról meg nem győzetem. Diskay Kálmán, ev, hitjelölt. B E L F ti í, 1). Pest. 1S69. junius l-jén. Nt. szerkesztőül-! Mai levelem folytatása lesz a dunamelléki ref. e.kerületi közgyűlés leírásának. Mult levelemben csak egy tárgyat említettem fel, t. i. a népoktatás fölött való tanácskozás eredményét, mire alkalmul az uj törvények szolgáltak,— most fclmlitek még néhány tárgyat, előre kijelentvén, hogy a rendesen előforduló közönséges ügyeken kivül alig volt mostani gyűlésünknek valami nagyobb figyelemro méltó tárgya. Első helyen kell emiitnem, hogy a skót egyesült presbyteri egyház a pesti ref. theol. tanintézetnek több mint tizenháromezer o. é. forintot küldött, melynek legnagyobb része egy nyári supplicatio eredménye! Hát ott is van supplicatio ? Igenis, még pedig oly formán, hogy a theol. tanuló ifjúság a nyári szünidő kiadása előtt összeül és elhatározza, hogy a szünidő folyama alatt minő célra rendez gyűjtést a hívek közt. A mult nyáron a pesti theol. tanintézet felsegitését tűzte célul, s hajói emlékszem 10,000 forint körül állott a begyült összeg. Mikor ezt e.kerületünk fáradhatlan buzgalmu püspöke bejelentette, szokatlanul élénken megéljeneztük a skót theol. diákokat; én pedig a pesti theol, intézet igazgatójához fordulva kérdém: hát a pesti theol. diákok mennyit gyűjtenek évenként saját intézetük javára a kétszerte nagyobb magyar ref. egyházban ? „Az idén jó esztendőnk volt, — mondá — mert 27 8 frtot gyűjtöttek!" — Fiat comparatio! A miniszteri intézvények nem vonatkoztak nagy fontosságú tárgyakra, s mindnyájan a törvényesség és he-