Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

Hazánk törvényhozói 48-ban eltörölték, hogy aztán mégis vissza lépett rémuralmába a halálos Ítélet, annak nem az az oka, hogy nem haladtunk, hanem a mostoha viszonyok, a zsarnokság minden haladást eltipró önkénye. De míg az emberiség odajutott, hogy e nagy elvet kimeré mondani, sokat kellett haladnia s érnie. Mert az eszmének is idő kell,, mig megérik. S mentül nagyobb szerüek, magasztosabbak annál több ápolást s időt igényelnek. Tiszt, szerző ur is felteszi, hogy pártoltatni fog szép és nemes törekvése; ezt fel kell tennie, mert különben nem volna értelme annak. Ha pedig ezt felteszi, akkor elismeri, hogy megvagyunk érve a halálos büntetés eltörlésére. Most már az a kérdés vájjon mi volt előmozdítója, felébresztője, ápolója e haladásnak, az állam vagy a vallás? Tisztelt szerző ur az államnak tulajdonítja mert igy szól *) „az egyenlőség, testvériség, a háború kiirtása, a szegények nevelése a rabszolgaság eltörlése, nem annyira ker. maxi­mák, mint a társadalmi haladás stb.emberi jogok feletti tisz­tább fogalmak gyümölcsei." De az a kérdés, hogy a ker. val­lás nélkül jutott volna-e tisztább fogalmakra ? Miért nem mutatott fel tehát az ó kor ily elveket. Miért nem talál­nak ezek az ezelőtt ezredekkel i.s ugyanazon műveltségű Chinában termékeny fődre ? Nem lehet kizárni a ker. vallásnak befolyását a haladásra. Annak fénysugarai ol "vaszták fel a haladás pályáján a jégkérget, mely azt si­kamlóssá tevé. De én nem merem kizárni az államnak — mint ilyennek befolyását sem. Szerintem a kettő egymást áthatja, segiti. Karöltve járnak, mint ikergyermekek. A mint nem lehet a testet a lélektől, az értelmet az erkölcsi­ségtől, ugy nem lehet szerintem a vallást az államtól elvá­lasztani, ketté szakítani. Mert nem tudok-oly államot kép­zolni, melynek nem volna vallása,s viszont oiy vallást, mely nem államban nyilatkoznék. Itt már pár szóval érintém szerző urnák második túlzását is, mely azt álIiJja, hogy az uj szövetségben, tehát Kr. tanának összeségéb»3n nincs egy anaxima sem, a mit annak szerzői nem a pogány Íróktól vettek volna. En ezt nem Írhatom alá, mind addig,. :mig azon el­veket, melyeket az uj szövetségből felhozandoktiszt, szerző ur pogányirók munkáiból ki nem mutatja. Igaz ugyan, hogy fenséges eszméket tartalmaztak Zoroaster tanai, igaz hogy az egyptusi emlékek magas gondolkodásról, szép er­kölcsi elvekről, s felebaráti szeretetről beszéLnek; igaz az is, hogy a zsidó theokratiában egy prófétával nem mér­közhetik az ókornak egy irója sem erkölcsi tekintetben, és mégis, sem a persa sem az egyptusi, sem pedig a mono­theistikus zsidó vallás nem emelkedett azon erkölcsi ma­gasságra, melyen Jézus állott, midőn kimondá az elvet „szeresd ellenségedet, tégy jót azokkal, kik üldöznek, ker­getnek." A zsidó vallás volt az ó kor minden vallásai kö­zött a legtisztább és ha lehet igy szólanom, a legeszmé­nyibb, mert mig a pogányság Jézusa a nagy Sokrates csak tapogatott, addig a zsidó nép, annak prófétái egy cél felé minden ingadozás nélkül biztosan haladtak és mégis *) 14, Lap. a legmagasabb lelkű próféta, ki egyébként legközelebb állott az uj szövetség emelkedett színvonalához Ezsáiás XXXIV. fej. 2. v. igy szól „az urnák buzgó haragja ugyan minden pogányok ellen és busulása azoknak minden soka­ságokon, veszedelemre rendelte azokat, adja azokat ha­lálra." Vagy midőn azt mondja „törd össze Uram azok­nak oldalbordáit, kik a te néped ellen felkelnek." Nem a legmélyebb gyűlölet szól-e ez idézetnek minden szavából minden ellen mi nem zsidó ! Melyik vallás mondotta ki elvül, a ker. vallást kivéve, hogy az minden kebleknek birtoka, melyik pogány iró, mi­csoda munkájában emelkedett fel ily magasra „mindnyá­jan isten fiai vagytok, a Jézus Kr.ban való hit által. Nin­csen sem zsidó, sem görög, nincsen sem szolga sem szaba­dos, nincsen sem férfiú sem asszony között válogatás. Mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Kr.ban (Galat. III. fej. 26. 28. v.) De ezen példákat csak mutatványul hoztam fel tiszt, szerző urnák. Szolgálhatnék még többel is, csak hogy attól tartok, nehogy sokat hozván fel, állítá­sait merő s való igazságnak vegyem ! Nézeteim mellett megmaradok mind addig, meg nem cálfoltatom s az ellen­kező igazságról meg nem győzetem. Diskay Kálmán, ev, hitjelölt. B E L F ti í, 1). Pest. 1S69. junius l-jén. Nt. szerkesztőül-! Mai levelem folytatása lesz a dunamelléki ref. e.kerületi köz­gyűlés leírásának. Mult levelemben csak egy tárgyat em­lítettem fel, t. i. a népoktatás fölött való tanácskozás ered­ményét, mire alkalmul az uj törvények szolgáltak,— most fclmlitek még néhány tárgyat, előre kijelentvén, hogy a rendesen előforduló közönséges ügyeken kivül alig volt mostani gyűlésünknek valami nagyobb figyelemro méltó tárgya. Első helyen kell emiitnem, hogy a skót egyesült presbyteri egyház a pesti ref. theol. tanintézetnek több mint tizenháromezer o. é. forintot küldött, melynek leg­nagyobb része egy nyári supplicatio eredménye! Hát ott is van supplicatio ? Igenis, még pedig oly formán, hogy a theol. tanuló ifjúság a nyári szünidő kiadása előtt összeül és elhatározza, hogy a szünidő folyama alatt minő célra rendez gyűjtést a hívek közt. A mult nyáron a pesti theol. tanintézet felsegitését tűzte célul, s hajói emlékszem 10,000 forint körül állott a begyült összeg. Mikor ezt e.kerüle­tünk fáradhatlan buzgalmu püspöke bejelentette, szokat­lanul élénken megéljeneztük a skót theol. diákokat; én pedig a pesti theol, intézet igazgatójához fordulva kér­dém: hát a pesti theol. diákok mennyit gyűjtenek éven­ként saját intézetük javára a kétszerte nagyobb magyar ref. egyházban ? „Az idén jó esztendőnk volt, — mondá — mert 27 8 frtot gyűjtöttek!" — Fiat comparatio! A miniszteri intézvények nem vonatkoztak nagy fontosságú tárgyakra, s mindnyájan a törvényesség és he-

Next

/
Thumbnails
Contents