Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-06 / 23. szám
lyes egyházjogi elvek alapján állottak. Egyébaránt azt hiszem, hogy egy némelyik nem keletkezett volna, ha a magas minisztérium cultusügyi osztályának oly sok és jeles munkavágyó erő nem állana rendelkezése alatt. Az oláhországi missio kérdése most is keserűséggel töltötte el a gyűlés tagjait! Láttuk mi egyházunkat gyakran lelkesülni alkotmányos jogai és iskolái védelmében; de a keresztyéni élet és szeretet körében nem emlékszünk oly szép lelkesedésre, mint a minővel az oláhországi missio ügyét felkarolta. De ugy látszik megvagyunk átkozva, hogy még a mikor jót, szépet és nagyot akarunk, mikor önzetlenül áldozunk, az eredmény akkor is rosz legyen. C el der Márton missionarius ur elején szép sikerrel kezdte működését, s mikorra négy-öt gyülekezetet szervezett, felmondta a függést törvényes elöljáróságának, megtetszett neki a pópák veres öve, s mint mondják, még az oláh kormánynyal is egyezkedett, hogy magát püspökké tehesse négy-öt gyülekezet fölött. A mult számból ismeretes az erdélyi bizottság nyilatkozata, melyből kitűnik, hogy Celder ur annyira vitte az izgatást, hogy a bukurcsti nép bezárta Koós Ferenc lelkésze előtt azon templomot, mely legfőképen az ő buzgó fáradozásai által épült fel az anyaországbeli hitrokonok filléreiből. — E tárgyban kereste meg az erdélyi ref. egyh. főtanács e.kerületünket, melyre az kijelentette ragaszkodását azon régibb határozatához, moly szerint Celder ur vállalatait, mig ügyét az erdélyi ref. egyházi hatósággal mint törvényes elöljáróságával tisztába nem hozza, sem anyagilag, sem erkölcsileg támogatni nem fogja. A tanári gyámegylet örvendetes gyarapodásnak indult, mint jelentéséből kitűnt; de már nálunk szokás az, hogy minden örvendetesnek meg legyen a maga szomoruságos oldala is. Igy itt is a nagykőrösi egyház tanács, eltérve ismeretes buzgalmától és áldozatkészségétől, megtagadta az e.kerület által engedélyezett félévi 20 kros. tandijpotlék beszedését, s ezt épen most teszi, midőn ha a gymn. tanárok fizetéséről és jövőjéről máskép nem gondoskodunk, épen a legjobbak közülők mind el fognak vonatni a jobban dotált állami tanárságokra, sőt ha e.kerületünkben csak a. körösi tanárok lesznek megfosztva saját elöljáróságok által a nyugdíjintézet jótéteményeitől, bizonyosan örömmel mennek el a kecskeméti, pesti stb. iskoláink mellé tanárokul. Szőnyegre került azon kérdés is, miként lehetne a népiskolatanitók özvogyeiről és árváiról gondoskodni? Az e.megyéknek e tárgyra vonatkozó dolgozatai egy bizottságnak adattak ki, hogy ezek alapján a jövő közgyűlésre tervet készítsen. A népoktatási törvény értelmében az egyh. felekezetek is küldenek minden vármegye iskolatanácsába egy tagot. Rövid vita után, hogy vájjon az egyházkerületi közgyűlés vagy a tractusok válasszák meg az illető iskolai tanácsost, az utóbbi módozat fogadtatott el, s igy megválasztattak P e s tmegyébe a pesti, solti és kecskeméti e. megyék részéről Csikay Imre főesperes; a Jász-Kun kerületbe a pesti és solti e.megyék részéről Baksay Sándor k. sz. miklósi lelkész, mely választás iránt a nevezett két e.megyének még értekezni kell a nagykunsági e. megyével; B á c svármegyébe az alsó baranya-bácsi e.megye részéről Kármán Pál; B a r a n y avármegyébe az alsó és felső baranyai egyházmegyék részéről Hamar András főesperes ; T o 1 n avármegyébe a tolnai és külső somogyi e.megyék részéről Pap Antal szegszárdi lelkész 5 Fehérmegye részére, miután a tolnai e.megye ide is benyúló részét illető jogát átruházta a vértesaljaira, ez utóbbi fogja a dunántuli mezőföldi e.megyével egyet értve kijelölni az iskolai tanács tagját; S o m 0 g y vármegyébe a külső és belső somogyi e.megyék egyetértőleg megválasztották Fábián Mihály őszödi lelkészt. A törvényszéki tárgyakat nem akarom szellőztetni, csak annyit jegyzek meg, hogy a felső baranyai e.megye ismert buzgalmát most is kitüntette, amennyiben egy maga sokkal több dolgot adott a consistoriumnak, mint a más hét e.megye együtt véve. Persze nálunk ingyen lehet perelni ; pedig talán jó volna a törvényszék költségeit azon arányban vetni ki a tractusokra, a melyben azt igénybe veszik; a tractus pedig a maga illetékét reparciálhatná a p ö r ö s atyafiakra. Öt-hat per is jutott onnan egy némely gyülekezetre, — a referens urak ugyancsak megizzadtak a gravamenek alatt! Nem állok jót, hogy mindent megírtam, mit tudni méltó volna; de ha később jut még valami eszembe, nt. ur kegyes engedelmével bátor leszek elmondani. * * * Erdély. Alsófehérmegye. 1869. május 28-án. Nt. szerkesztő ur! Közel három éve már annak, hogy becses lapjában az erdélyi ref. e.kerület, (mert szeretnők már megszokni, hogy egyik vagyunk az öt e.kerület közül, s nem külön „ev. ref. anyaszentegyház") semmi életjelt nem adott. Ezt mindenki ugy fogja magyarázni, hogy mi ezen idő alatt semmi feljegyzésre méltót nem tettünk; pedig épen ez alatt nem csekély horderejű átalakuláson ment át e.kerületünk régi százados szervezete, ha nem is minden rétegében, de legalább az e.megyéken, t. i. behozatott a képviseleti rendszer a paritas elvén. Nagyon megért gyümölcs volt már, magától hullott le, s talán épen innen kell kimagyarázni, hogy létrejövése senkit nem ragadott oly örömre, hogy annak a sajtó utján is kifejezést kivánt volna adni. Aztán, — valljuk meg az igazat, — nt. úrék ott a királyhágón túl hibásnak, prot. elv ellenesnek nevezik e.kerületünk szervezetét, s hiányait mi sem tagadjuk; de a szervezet hiányait sok tekintetben helyrepótolja azon félreismerhetlen jó szándék, mely kormányzó közegeinket vezérli. A királyhágón tuli atyafiak annyira féltékenykednek autonomiájokra, s annyira átviszik a hajdani bécsi kormány ellen megszokott ellenzésöket minden nemű egyházi kormányzásra is, hogy alsóbb és felsőbb testületek kölcsönösen megbénítják egymás erélyes működését. Gondoljunk csak a tavalyi Conventre, mely minket szomorúsággal, s a bosszankodás némi nemével töltött el! Forgassuk át csake.kerületi gyű-