Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

nincs meghonosítani s hol rosz kezekben van, azokból kíyenni s jobbakba áttenni, szóval azt legelsőnek tekinteni, mi az embert boldoggá teheti! Itt üt szerző ur a szegnek fejére! Ennél jobb eszközt nem ajánlhat népünk boldogitására! Kimutatja tovább a szerző ur statistikailag, hogy a halálos büntetés alkalmazása nem kevesbíti a gonoszok számát, sőt az bűnre ösztönöz; mig ellenben, hol a halálos ítélet eltöröltetett a gonoszok száma fogy. Ezután még hazánkra vet egy pillantást, megmumutatja, hogy 1848-ban törvényhozóink a halálos büntetést eltörölték; de az ezt követő súlyos absolutismus minden üdvös reformot megsemmisített. Várja s reményli, hogy jelen törvényhozóink méltók lesznek a nagy negyvennyolchoz, eltörölvén a halálos Ítéletet. Itt befejezi munkáját. Nem célom e munkát tüzetesen bírálni, érezvén, hogy oda illetékesebb biró s avatottabb toll szükséges ; mindamellett ki kell jelentenem, hogy rövidsége mellett is sok szép eszme van benne; humánus s szeretetteljes érzés a nép boldogítása s a haladás iránt lengi át. De a mint ezt ki kell emelnem, ugy nem hagyhatom szó nélkül, a mint már fennebb is megigérém, szerző urnák némely állitásait. Nevezetesen munkájának első részében igy szól *) „Valóban a mivelt Európa nem képes egyetlen erkölcsi elvet sem felmutatni, melyet már a régiek nem ismertek volna. Zoroaster tanai a ker. tanokkal teljesen megegyező magas és fenséges eszméket tartalmaztak. Az uj testamentom által elönkbe tárt erkölcsi rendszerben nincs egy maxima sem, mely már azelőtt is nem lett volna ismeretes s mindenki tudja, hogy az apostolok irataiban a legszebb helyek nem egyebek, mint a pogány szerzőktől kölcsönzött idézetek. Az erkölcsi elveknek ezen meglepő állandósága már magában véve is kizár minden lehető haladást a gyakorlati erkölcsiségben." Itt szerző kettőt állit tulzólag: 1. hogy erkölcsi tekintetben ezredek óta semmit sem haladtunk. 2. Hogy az uj szövetségben, tehát Krisztus tanának gyűjteményében egy maxima sincs, a mit annak szerzői, nem a pogány íróktól vettek volna. Ez nem lehet igaz! Mert feltéve hogy az első áll, akkor a ker. vallás, kétezer év alatt az erkölcsiségre semmi befolyást nem gyakprolván, célját soha el nem érheti. Mert ha két hosszú ezreden át annak üdvös hatása sem államban, sem magában az egyházban, sem egyesekben, sem testületekben nem mutatkozott, akkor nem fog mutatkozni ezentúl sem. S ha ez igy van, akkor a keresztyénség nem ér fel a pogánysággal, mert az az erkölcsiséget oly minőségben adta át a keresztyénségnek, a milyenül most birjuk. Pedig azt tisztelt szerző ur is meg fogja engedni, hogy ezen erkölcsi rendszer, s az elvek, melyek azt alkotják, csak nem állottak fen az első ember megszületésével; hanem fejleniök kellett. S következéskép, ha a ker.aég semmitsem emelte sőt megmerevité, s most mégis birunk fenséges erkölcsi elveket s azokat magában foglaló erkölcsi rendszert, azt a zsidóság s pogányság adta át nekünk. De ez nem igy van! Mert a keresztyénség igenis sokat emelte az erkölcsiséget. Ennek befolyása alatt dőltek le a válaszfalak, melyeket a pogány államok kebelükben egyes osztályok közt felállítottak, ennek befolyása alatt semmisült meg a zsidó vallás mindent — mi csak nem zsidó — gyűlölő kizárólagos felekezetessége s szűkkeblüsége! A ker. befolyás alatt le tt elismerve, hogy minden embernek egyenlően joga van szabadságot élvezni. Mert a rabszolgaság eltörlés'ének nagy eszméjét keresztül vitte. S ha még vannak egyes népek, hol a rabszolgaság fenáll, s ha vannak u mivelt keresztyén világban is oly lelketlen áltudósak, kik annak jogosságát életre-halálra védelmezik, ebből nem lehet azt következtetni, hogy erkölcsileg semmits-em haladtunk. Az erkölcsi elv, hogy a rabszolgaság fenállása jogtalan s embertelen, el van ismervo a nagy részben keresztül vive. S lehet reményünk, hogy nem mesze az idő, mikor nem lesz többé rabszolga, ha csak valaki szenvedélyei által önként nem teszi magát azzá. Igenis haladtunk tiszt, szerző ur! Tekintsen nósza a Kr. előtti korszak bármelyik államába, talál-e a szeretetnek, a legmagasabb erkölcsi elvnek oly fényes jeleire, mint a ker. világban ? Feltalálja-e a jótékony intézeteket ? Arvaházakat, lelencek, vakok, siketek, siket-némák, őrültek házát ? Vagy például Amerikában a szegények házát, hol minden szegény bizonyos napokon pénzt s élelmi szert kap? Sőt én nagyszerű haladást látok. Talál-e tiszt, szerző ur egyletekot, társulatokat, melyek nem ön haszonért, hanem csupán szeretetből mások segedelmezésére állanak fenn ? Ilyenekről a Kr. előtti korszak nem tudott még semmit. Ezzel azonban nem akarom azt állitani, hogy már az erkölcsi magasságnak non plus ultráján állunk, koránt sem. Hiszen találunk, mint tiszt, szerző ur megmutatá, elég példát az erkölcstelenségre, az embertelen bánásmódra; de azért semmi áron sem merném azt vitatni, hogy nem haladtunk. De tovább tisztelt szerző ur is azt állítja, hogy épen a szóban forgó tárgyra reflectáljak: *) „Mily szelídítő és nemesitő hatást gyakorol a köznépre a halálos büntetés eltörlése Toscanaban, mutatja az is, hogy Florencben egy kivégzés valódi gyász nappá vált." „Sok lakós — idézi tisztelt szerző ur Mittermayer szavait — elhagyta a várost, az utca, melyen a gyász menet elvonult, csak nem üres volt, s azon csekély számú egyén, kik a vesztő helyen megjelentek, a figyelmes észlelőt tökéletesen meggyőzték a felől, mily kevéssé tetszet a népnek a törvényszék ezen eljárása." S most állítsuk e jelenséggel szembe, mikor a mivelt Görögország megtapsolta, ha egyik rabszolga a másikat megölte. Vagy a nagy Róma örömriadva fogadta a kegyetlen Nérónak szivtelen feltalálását, mely szerint a keresztyéneket szurokkal körül öntetve megégetteté. Mily nagy a különbség! De hogy többet ne mondjak, Spanyolország eltörölte a halálos büntetést 129 szavazattal 14 ellenében. Olaszországban el van törölve. *) 12. lap. *) 49. Lap.