Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

a tanulság, hogy, ha zsinatot, az egyházra áldást hozó zsinatot akarunk, azt, mint keresztyén közösség tanácskozó testületét nép képviseleti alapra fektessük, abba oda nem tartozó dolgokat föl ne vegyünk, és kellő előkészület nélkül tanácskozásokba ne ereszkedjünk. Ha -eddig roszul alkotott zsinatok jót nem eredményeztek, ebből nem a következik, hogy semmiféle zsinatot ne tartsunk, hanem, hogy a multakon okulva, tartandó zsinatainkat kelló'n megalkossuk és hogy ne odázzuk el tovább is az egyetlen segélyt, a melyre évtizedek óta a fel-fel merülő bajok közt folyvást utaltunk és ismételve hivatkoztunk. Ballagi Mór. KÖNYVISMERTETÉS. Dr. Balogh Tihamér „A halálos büntetés eltörlése1

' cimü munkájának rövid ismertetése s észrevétel némely állitásaira. A munka 51 lap nagy 8-atl rét. Ára 40 kr. Arad 1869. Ébredütik mi is valahára! íme ébredésünknek legszebb nyilvánulása e munka megjelenése. Erezzük hogy messze hátramaradtunk, sokat elmulasztottunk. A régi kor csorbáit kiköszörülni, az előitéletek gyengén takaró ruháit levetkezni törekszünk. Felkelt bennünk is a jobb szellem, a haladásnak szelleme! Vajha azok, kikre hazánk sorsa kiválólag bizva van; kik a törvényhozás által hivatva vannak reformálni, boldogabb állapotot teremteni, együtt éreznénok szerző úrral, ki a haladás elől a legsúlyosabb gátot törekszik elmozdítani s a leghatalmasabb eszközt adni ez által törvényhozóinknak a legüdvösebb reformra, a népnevelésre. E munka jelen viszonyaink közt nem hagyhatta volna jobbkor el a sajtót, mint most! Törvényhozásunknak, társadalmi viszonyaink rendezésének előestéjén. S nincsen szebb törokvés, mely végcélját ama krisztusi elvben inkább öszpontositaná, ha valaki kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel, mint a halálos büntetés eltörlése, s nincsen hathatósabb eszköz a gonoszok, az erkölcsileg elesettek javitására, mint ezen gondolat valósitása. Bár szerző urnák törekvése sikeres lenne s szavai ne hangzanának el a pusztában ! Szerző ur munkájának első részében azt törekszik bebizonyitani s e rész végén tételül fel is állítja „hogy erkölcsi tekintetben az emberi társadalom mitsem haladt." Ezen állitásra ismertetésem befejezésével lesz egy pár észrevételem; azonban most ettől elvonva lássuk röviden munkájának második részét, mely szorosan felállított tárgyához tartozik. Itt szerző ur nem cáfolja meg egyenesen azon érveket, melyeket a halálos Ítélet pártolói annak jogossága mellett felhoznak, hogy t. i. 1. a gyilkosnak élete veszélyezteti az ártatlanok életét és ezt tűrni nagyobb igaztalanság, mint a gonosztevőt halálra itélni. 2. A halálos büntetés például szolgál a gonosztevők megrémitésére. 3. A halálos Ítélet természetes viszonzása. annak, mit a bűnös elkövetett. 4. A halálos Ítélet a törvény elégtétele, mert a törvény nem ismer kegyelmet. Ezeknek egyenes cáfolását mellőzve, belenyúl a társadalmi élet szivébe, példákkal és tényekkel bizonyít. Tekintélyekre hivatkozik. S azon érvek közül, melyek a halálos ítélet jogtalanságát ostromolják csak kettőt vesz fel. 1. Ilogy ellenkezik a halálos Ítélet alkalmazása az emberi szeretet minden nemesebb érzéseivel, s 2. hogy, minden büntetésnek célja a javitás, a mi a halálos Ítélet által lehetlenné tétetik. A 3-ik érvet, melyet kizárólag a ker. vallás állított fel, hogy: Eletünk a magunk hatalmában sem áll, annál kevésbé másokéban, elmellőzi ; mert nem is annyira keresztyéni, mint inkább a társadalmi haladás szempontjából véli eltörlendőnok a halálos büntetést. De már csak azért sem is cáfolja meg egyenesen azon érveket, melyek a halálos ítélet mellett felhozatnak, és azért nem erősíti e harmadikat a halálos Ítélet jogtalansága ellen, mert nem is elméletileg akarja a halálos ítélet jogtalanságát megdönteni, hanem inkább gyakorlatilag mutatja meg annak káros voltát az emberi haladásra. Ebből folyólag megmutatja, mennyibe megalázza az emberi méltóságot, mennyire inhumánus s a szeretet gyakorlásától eltérő a halálos Ítélet fentartása s alkalmazása. Bebizonyitja hogy a törvényhozás, midőn a halálos büntetést meghagyja, zsarnokul szerepel, s célját nem hogy megközelítené, sőt attól messzebb elüttetik; mert minden törvényhozásnak célja a javitás, már pedig a halálos büntetés alkalmazása által annak útját elvágja. Mig ellenben a halálos büntetés eltörlésével kikerüljük, hogy ártatlanok Ítéltessenek el; mert vajmi sokszor a szőnyegro került bűnnek iszonyusága, a különben higgadtan s józanul gondolkodó bírákat is megvakitja s szenvedélyeknél fogva vezeti. S igy nem ritka eset, hogy a kivégzettnek ártatlansága kitűnik, da csak évek múlva, a mikor már a bajon segitni nem lehet. Es mert a börtönrendszer helyes felállítása s kezelése által a megrögzötteket kivéve, a gonoszokat hasznos munkák gyakorlása, erkölcsi reáhatás, szellemi célszerű nevelés által javítani lehet, s azokból, kik a haladásnak akadályai s a közbiztonságnak fenyegetői voltak, az államnak hasznos polgárokat, munkás és becsületes embereket lehet nevelni. Es hogy e javitás, ezen eljárás mi uton ért legbiztosabban célt, szerző ur olmellőzve a külső büntetéseket, melyek a legtöbb esetben még megrögzöttebbekké teszik a gonoszokat, ajánlja a javitó házakat. S hogy a javitó házak felállítása mely eredményt szülhet, megmutatja példával. Hogy pedig a javitó házakra kevésbé legyen szükség, az embert már gyermekkorában kell nevelni becsületes érzelművé, munkássá s általában olyanná, ki az emberiségnek a véghetetlen isten felé való törekvésében, tehát végcéljának elérésében, ne csak hogy akadály ne legyen, sőt azt minél inkább megközelíteni segítse. De ilyenné csak józan nevelés, ügyes képező kezek által lehet tenni. Azért iskoláink rendezését ajánlja s a nevelést, hol