Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-17 / 3. szám
Lapunkról bátran elmondhatjuk, hogy az e társadalmi nagy hivatását soha szem elől nem tévesztette, s azért nem is szoritkozott soha az egyházi viszonyok kizárólagos szemmeltartására, hogy mint a tormába esett ferég világa határaiul a templom falait tekintse; hanem mindég arra törekedett, hogy magasabb álláspontot foglalva a haza és az emberiség ügyeit látkörébe ölelje, hogy igy kimutathassa, mely érintkezési pontokon kell az egyház életujulásának történnie. Midőn az ötvenes évek vége felé az absolutismns által egyházunk ellen megkísértett patentalis merénylet, nem annyira csupán egyházi, mint inkább a nemzeti szellem ellentállása folytan dugába dölt, és az egyház törvényes szabadságát és önkormányzatát visszanyervén, az ujjászervezkedés megkezdődött, mi el nem mulasztottuk a közönséget, legeslegelőször is azon hiányra figyelmeztetni, melynél fogva régi egyházszerkezetünk az önkormányzatot alapjában illusoriussá tette, amennyiben a magokat kiegészitő presbyteriummok az egyházközönséget csak ugy képviselték, mint a vármegye a területén lévő jobbágyi közönséget; az egész viszony annyiból állott, hogy a presbyterek, mint az egyház született aristokratái parancsoltak, az egyháztagok pedig engedelmeskedtek. E lapok t. olvasói emlékezhetnek, mily vihart zúdítottak nagy tekintélyű egyházak ellenem, midőn az e téren szükségessé vált reformot először megpendítettem. En nyugodtan hagytam zűgni a vihart, mert tudtam, hogy a reformnak e tekintetben meg kell lenni, s igy meg is fog lenni. És kérdem, lia e reform annak idejében életbe nem léptetik, e nép mely akaratát ma képviselet által a politikai téren érvényesítheti, vájjon aristokraticus gyámság alatt volna-e tartható legindividuálisabb érdekeire, az egyházi ügyekre nézve ? A válrokonság csak ugy törvénye a morális világnak, mint a chemiának. Nem eshetik gyökeres változás a társadalom egyik körében ugy, hogy a többi életkörökben megfelelő módosulás ne történjék. Ma egy másik reformkérdéssel állunk szemben, melynek sürgős voltát pár év óta elégszer volt alkalmunk tapasztalni. E lapok hasábjain többször ki volt már fejtve, hogy a mi egyházszervezetünk egyik gyökhibája az, hogy nincs tetőzete, nincs testület, mely az öt superintendentiát a protestáns egyházat közösen érdeklő dolgokban, mint az összes magyar reform, egyházak képviselete repraesentálhatná. Hátramaradásunk okai közt az egysége hiánya kétség kívül elsó' helyen áll; és ha mindamellett találkoznak, kik a protestáns egyház ezen, nem annyira eredeti, mint kezdetleges állapotát fentartandónak állítják, ez csak azt bizonyítja, hogy nincs oly bolond positio, melyet okos ember okosan védelmezni ne tudjon. A tények azonban a legfényesebb elméleteket is, amennyiben az élet követelményeivel ellenkeznek, meg szoktak szégyenítem, és kárukon okulva az embereknek elébb-utóbb mégis csak rá keli térniök a viszonyokhoz szabott észszerű eljárásra. A mondottak igazolására elég azon szégyenletes tehetetlenségre rámutatnom, melybe ama sophismák befolyása alatt eredmény nélkül szétoszlott utolsó conventünk óta egyházunk az országos törvényhozással szemben pangott. Az egyház életébe mélyen bevágó kérdések felett az egyes superintendentiáknak egymástól eltérő nézetei a törvényhozótestületet a protestánsok óhajaira nézve nemcsak tájékozatlan hagyták, hanem sok tekintetben félre is vezették, és utoljára is ama kérdések el lettek döntve anélkül hogy az egyház csak hajszálnyi súlyt is vethetett volna a mérlegbe. Most befejezett tények előtt állunk; a történteken változtatni nem áll hatalmunkban; de kötelességünk őrködni, hogy a hozott törvények keresztülvitele alkalmával az egyház jogai csorbulást ne szenvedjenek. A közoktatási törvény királyi szentesítés által megerősítve nemsokára alkalmazásba fog vétetni. A t. olvasóközönség eléggé ismerheti e törvény iránti nézeteinket, és tudhatja, hogy mindjárt megjelenésekor, ugy szólván lapunk volt az első, mely azt lehető legmelegebben üdvözölte. A jövő, bizton hiszem, igazolni fogja abbeli nézeteinket, hogy ezen törvény helyes kivitele rövid idő alatt többet teend népűnk művelődésé-