Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-17 / 3. szám

Lapunkról bátran elmondhatjuk, hogy az e társadalmi nagy hivatását soha szem elől nem tévesztette, s azért nem is szoritkozott soha az egyházi viszonyok kizárólagos szemmeltartására, hogy mint a tormába esett ferég világa határaiul a templom falait tekintse; hanem mindég arra törekedett, hogy magasabb álláspontot foglalva a haza és az emberiség ügyeit látkörébe ölelje, hogy igy kimutathassa, mely érintkezési ponto­kon kell az egyház életujulásának történnie. Midőn az ötvenes évek vége felé az absolu­tismns által egyházunk ellen megkísértett paten­talis merénylet, nem annyira csupán egyházi, mint inkább a nemzeti szellem ellentállása folytan du­gába dölt, és az egyház törvényes szabadságát és önkormányzatát visszanyervén, az ujjászervezke­dés megkezdődött, mi el nem mulasztottuk a kö­zönséget, legeslegelőször is azon hiányra figyel­meztetni, melynél fogva régi egyházszerkeze­tünk az önkormányzatot alapjában illusoriussá tette, amennyiben a magokat kiegészitő presby­teriummok az egyházközönséget csak ugy képvi­selték, mint a vármegye a területén lévő jobbágyi közönséget; az egész viszony annyiból állott, hogy a presbyterek, mint az egyház született aristokratái parancsoltak, az egyháztagok pedig engedelmeskedtek. E lapok t. olvasói emlékezhetnek, mily vihart zúdítottak nagy tekintélyű egyházak ellenem, midőn az e téren szükségessé vált reformot elő­ször megpendítettem. En nyugodtan hagytam zűgni a vihart, mert tudtam, hogy a reformnak e tekintetben meg kell lenni, s igy meg is fog lenni. És kérdem, lia e reform annak idejében életbe nem léptetik, e nép mely akaratát ma képviselet által a politikai téren érvényesítheti, vájjon aris­tokraticus gyámság alatt volna-e tartható leg­individuálisabb érdekeire, az egyházi ügyekre nézve ? A válrokonság csak ugy törvénye a morális világnak, mint a chemiának. Nem eshetik gyöke­res változás a társadalom egyik körében ugy, hogy a többi életkörökben megfelelő módosulás ne történjék. Ma egy másik reformkérdéssel állunk szem­ben, melynek sürgős voltát pár év óta elégszer volt alkalmunk tapasztalni. E lapok hasábjain többször ki volt már fejtve, hogy a mi egyházszervezetünk egyik gyökhibája az, hogy nincs tetőzete, nincs testü­let, mely az öt superintendentiát a protestáns egyházat közösen érdeklő dolgokban, mint az összes magyar reform, egyházak képviselete re­praesentálhatná. Hátramaradásunk okai közt az egysége hiá­nya kétség kívül elsó' helyen áll; és ha mind­amellett találkoznak, kik a protestáns egyház ezen, nem annyira eredeti, mint kezdetleges álla­potát fentartandónak állítják, ez csak azt bizo­nyítja, hogy nincs oly bolond positio, melyet okos ember okosan védelmezni ne tudjon. A tények azonban a legfényesebb elmélete­ket is, amennyiben az élet követelményeivel el­lenkeznek, meg szoktak szégyenítem, és káru­kon okulva az embereknek elébb-utóbb mégis csak rá keli térniök a viszonyokhoz szabott ész­szerű eljárásra. A mondottak igazolására elég azon szégyen­letes tehetetlenségre rámutatnom, melybe ama sophismák befolyása alatt eredmény nélkül szét­oszlott utolsó conventünk óta egyházunk az or­szágos törvényhozással szemben pangott. Az egyház életébe mélyen bevágó kérdések felett az egyes superintendentiáknak egymástól eltérő nézetei a törvényhozótestületet a protestán­sok óhajaira nézve nemcsak tájékozatlan hagy­ták, hanem sok tekintetben félre is vezették, és utoljára is ama kérdések el lettek döntve anélkül hogy az egyház csak hajszálnyi súlyt is vethe­tett volna a mérlegbe. Most befejezett tények előtt állunk; a tör­ténteken változtatni nem áll hatalmunkban; de kötelességünk őrködni, hogy a hozott törvények keresztülvitele alkalmával az egyház jogai csor­bulást ne szenvedjenek. A közoktatási törvény királyi szentesítés ál­tal megerősítve nemsokára alkalmazásba fog vétetni. A t. olvasóközönség eléggé ismerheti e tör­vény iránti nézeteinket, és tudhatja, hogy mind­járt megjelenésekor, ugy szólván lapunk volt az első, mely azt lehető legmelegebben üdvözölte. A jövő, bizton hiszem, igazolni fogja abbeli nézeteinket, hogy ezen törvény helyes kivitele rövid idő alatt többet teend népűnk művelődésé-

Next

/
Thumbnails
Contents