Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-30 / 22. szám
zárólag viselt, azáltal a népoktatás ügye csak nyerhet. A határozat erre vonatkozólag az, hogy egyházunkat a népiskola kérdésében csakis a népoktatás érdeke vezérli, és sem felekezeti, sem szigorúan kormányi szempontok. Ennélfogva mindenik e.megyébe három tagú bizottság neveztetett ki, mely községről-községre eljárva vizsgálja meg, hogy vájjon minden egyes községben külön a felekezeti vagy a községi iskola mozditaná-e elő jobban a népoktatás ügyét, — s hol a községi iskola mutatkoznék célszerűnek, ott sürgesse az iskola átadását, hol pedig a felekezeti, ott működjék azon, hogy az iskola az uj törvényeknek megfelelő módon átalakittassék. Ugy látszik tehát, hogy a magas kormány népiskolai intentioit, — habár nem állunk is gratiájában, nagyobb mértékben mozditjuk elő, mint kedvelt püspökei. A körösi praeparandiára az a határozat, hogy mivel az államnak még egy képezdéje sincs, ez pedig az országban létezők közt legjobban megközeliti a törvény kívánságát, tehát fen fog tartatni, s a mi hiánya még van, kipótoltatni. A papi vizsgára is be akartam menni, de egy nagy bajuszu káplán ur nem akart bebocsátni, s igy csak mástól hallottam, hogy az egyházi jogtanból a tiszteletes urak három-négy kivételével igen gyarlón procedáltak. Egyik ismerősöm közülök nagyon méltatlankodott az illető tanár úrra, hogy merte megkérdezni az 1868-iki vallásügyi törvényeket, hiszen nincsenek benne a kéziratban, s a jó tiszteletessel nem tudtam megértetni, hogy azért azok nem ismerése valóságos bűn és árulás az egyház ellen. Jövő héten, ha alkalmatlan nem leszek, még egy levelet irok a közgyűlésről; addig is figyelmeztetem nt. urat, hogy az elnöki megnyitó beszéd egyike a legszebbeknek, miket Magyarországon szoktak mondani, s a fŐ-gondnok gróf ö méltóságától legyen szives lapja számára megkeritni. * * * (A barsi ev. ref. egyházmegye s a „zÖ1 dasztal.") April 27-én tartá e.megyénk szokott évi közgyűlését Léván. Nevezetesebb tárgyai: 1. A tanügy. Az espcresi jelentés iskoláink folyton emelkedéséről értesité a közönséget. 31 iskola közül 6 kitűnő, 7 jeles, 3 rosz, a többi meglehetős. Államsegély- s jutalomban részesült 5 tanitó, — bár volna több is, ki részint szánandóan csekély fizetése s e mellett mégis eltagadhatlan igyekezete, — részint a kitűnők közé emelkedésénél fogva megérdemelte volna a segélyt vagy jutalmat; de szerénykedésünkben keresendő az ok, miért hogy ezek fel nem terjesztetének. Három, ez évben jelesről kitűnőre emelkedett tanitó pedig más jutalomban részesült. Konkoly Pál alispán s e.megyénk derék segédgondnoka a dispensatiókból begyülni szokott 50 forintot ez évben is a kegyadományok oltárára tevé s ünnepélyes Ígéretet tett, hogy azt mindvégig adni fogja jó igyekezetü tanitók segélyezésére. Ez évben 3, államsegélyben nem részesült, de kitűnő tanitó kapta ez utóbbi jutalmat. — Hogy iskoláink folyton emelkednek, annak rendkivül örvendünk; de sajnálnunk lehet a nyári iskola s a tanitói értekezletek teljes hiányát, — mely bizonyára még inkább elősegítené az emelkedést. — Azon koszorúból, melyet az elismerés fon az érdemes tanitók homlokára, egy rész, a tanügy meleg keblű barátját, Nagy János esperes urat illeti; nemcsak azért, hogy a legtöbb helyütt ö vezeté be a tanítókat az ujabb s célszerűbb tanításmódba ; hanem mert ő maga is gyarapitá a tanirodalmat egy — miként mondják — igen jeles füzetkével. — Egyházmegyénk, sőt kerületünk népiskoláiban vallástani kézikönyvül főt. Ferencz kis kátéja használtatott, mely hogy nem falusi tanonc kezébe való, általánosan elismertetett.— E hiányon segíteni feladata ama füzetkének, mely nemcsak a hit- és erkölcstan, hanem az e.történelmi tárgyakat is felöleli. E csak kéziratban levő s népiskoláinkban néhány kivételével mindenikben használt füzetke szerzője : Nagy János esperes ur. Óhajtanok, hogy e füzetke bírálat végett a tanügyi bizottniánymik benyujtatnék s ha — mint hisszük—jeles, nemcsak e szűk, hanem tágabb körökben is használtatnék, kinyomatva. 2. Lelkészválasztási ügyek. Némileganomaliának látszik, hogy most, midőn e.megyénk indítványára a szabad papválasztást az e.kerület is elfogadá s az erre vonatkozó tervezet véleményezés végett a tractusoknak kiadatott: a j.könyvek lapjai lelkész erőszakos behelyezéséről beszéljenek fent ugy mint alant. — Az a végtelenbe induló peszeki papválasztási ügy, melynek kuszált szálai egy kemény gordiusi csomóba bonyolultak: az egyházi törvényszék értelme szerint nem oldható meg máskép, mint karddal. Vajh! mi sors vár az oly lelkészre, ki a kard protectiója alatt ment valamely egyházba — és mi emerre ?!. S mikép igazolja eljárását a közvélemény előtt ama zöld asztal, melynek legillőbb fegyvere nem a kard, hanem az ev. szelídség, — s legszebb elve nem a „q u i d j u r i s ?" hanem a „q u i d c o n s i 1 i i ?" tartoznék lenni?! Nem illenek-e ez esetre idvezitőnknek a tüzeskedő Péterhez intézett szavai : „Tedd hüvelyébe szablya d a t!" Egy férfiú, ki a zöldasztal mellett ül, z s á kutcának nevezé azon helyzetet, melybe az e. m. s kerület jutott a berendelés kimondása által, — zsák-utcának, melybe bejutni könnyű, de kijőni belőle nehéz. — E hasonlat meglepően találó; hanem az a másik hasonlat a komédiához, nem jó ; mert inkább t r a g ö d i a ez, még pedig siralmas. 3. Házszabályok. Másnapon, legvégül tárgyalva. Ez, valamint a szabad papválasztási-tervezet is csak akkor válhatandott beható tanácskozás tárgyává, ha a gyűlést jóval megelőzőleg közöltetett volna a lelkészi karral. Igy röktönözve az annyira fontos tárgyakhoz alig szólt valaki. Pedig hihetetlen, hogy egyik vagy másik pont módosítást ne igényelt volna. Lehetetlen, hogy legtöbb lelkésztársaink szemében szálka ne volna már maga az egész zöldasztal. Hiszen ezelőtt réges régen, másfél évtizeddel, a barsi lelkészek nem épen kis része erősen