Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

KÖNYVISMERTETÉS. „Halotti énekek" az ősrégi versek kijavításával, uj hangjegyekkel, és néhány szent zsoltárral bővítve, ref. evangélikusok használatára. — Budán 1864. nyomatta és kiadta Bagó Márton. E halotti énekes könyv az 1778-ban néh. főtisztelendő Virágh Mihály ref. superint. jóváhagyása által kinyomatni rendelt s Losonci István által szerkesztett — „Halotti énekes-könyv" ujabb kiadása; s miután ez oly rég idő óta a nagy közönség előtt eléggé ösmeretos, nem is bocsátkoznám annak ösmertetésébe, ha kiadó ur az utánnyomatást egyszerűen teljesiti; de mivel jelentékeny változtatáson ment keresztül, szükségesnek látom röviden elmondani, mit tett, s mit nem, kiadó ur ezen halottaiból feltámasztott „Halotti énekes könyvvel" ? Kiadó ur jónak látta ami a szöveget illeti, azon semmiféle változtatást vagy kijavitást nem tenni; szóról szóra, betűről betüro megmaradt az a régibb kiadvány szerint; ennélfogva „az ős régi versek kijavítását" minden indokolás nélkül használja ezen ujabb kiadványában ; de ezen változtatni, ugy hiszem nem is kiadó ur feladata lett volna, mert annak kijavítása csak is az e.kerület rendeléséből s jóváhagyásával történhetik meg; de annál több változtatáson ment keresztül e könyv zenei része, mert a benne előforduló énekek dallamai, a mai dívó hangjegyekre s a régi hangkulcs helyett a violin vagy G. kulcsra Írattak; ennélfogva uj hangnemekbe tétettek le. Ennyit tett kiadó ur ezen halotti énekes könyv ujabb kiadásában; de mit használt a közügynek vele ? semmit, mert meghagyván mindenütt azon változtatójegyeket, melyek a régi kiadásban okszerüleg használtattak — de a jelen kiadásban semmi értelemök nincs, — nem ügyelvén továbbá legkevésbé sem arra, hogy azon énekek miféle hangnemekben s miféle hangkulcsokra vannak irva, ez által kiadó ur az egész könyvnek eddigi használhatóságát is lerontotta; s igy lett e könyv zenei része most már teljesen érthetetlenné, ugy annyira, hogy azon eligazodni nem egy népiskolai tanitó vagy énekvezér, de gyakorlott zenész sem képes, annál inkább nem egy népiskolai növendék, kinek használatára Íratott; de ha még hozzá tesszük e könyvben előforduló számtalan sajtóhibákat a hangjegyekben, s ha megnézzük annak irmodorát, valóban elszomorító képet nyújt, s lehetetlen, hogy azon a szakértő meg ne botránkozzék; pedig e könyv, kézikönyv, s közönséges használatra rendeltetett el e.kerületünkben ! Kiadó ur tehát, a helyett, hogy szakértő egyénnel dolgoztatta volna át kiadandó munkáját, végezte a műtétet maga; sőt egyes dallamoknál, még zeneszerzési ügyességét is megkísérté; holott egy ily dolgozat, a melyben a különböző kulcsokra irott egyházi énekek dallamai egy kulcsra leendő áttétele kívántatik meg, mélyebb szakismeretet kiván, mint kiadó uré; mert jelen dolgozatból valóban az tűnik ki, hogy vagy kiadó ur, vagy az, kivel e dolgozatot készíttette, semmit a zenéhez nem értett, mert ellenkező esetben, ily nyomorult kiadványnyal, mely valóban zenészeti caricatura, nem szerencséltetett volna bennünket! Egy ily könyvet ma már közhasználatra kibocsátani és azt megengedni, lehetetlen, miután az sem szövegre nézve, sem zenei tekintetbon a jelenkor igényeinek meg nem felel. Elmondva röviden mindezeket, e halotti énekes könyv felmutatása elég lenne bizonyítékul arra nézve, hogy mily rendezetlen állapotban van még most is ref. egyházunkban az ének- és zene-ügy, s hogy mennyire égető szükséggé vált már a reform; mert nemcsak közönséges használatra írott célirányos halotti énekes könyvünk nincs, de közönséges isteni tiszteletre rendelt énekes könyvünknél is mélyen érezzük a hiányokat; — szóval egyházi zeneügyünket rendeznünk kell, ha azt nem akarjuk, hogy e tekintetben felette hátra maradjunk, — és azt nem ily üzleti kontár kezekre kell bíznunk, mert drága kincse az egyházunknak ! ! Meg lehet, midőn e sorok napvilágot látnak, egyházunk képviselői a zöld asztal mellett tanácskoznak ; oh vajha! az egyházi zeneügy is, annak reform-kérdése s iskoláinkban miképeni tanittatása, tanácskozmány tárgyul tűzetnék már ki.! ! Oláh Károly, m. k. képezdei zenetár. B E L F 0 i, i). PEST. 1869. május 26 ár. Nt. szerkesztő ur ! Folyó hó 20. óta folyamatban van a Duuamelléki ref. egyházkerület közgyűlése, s valószínűleg még Pesten fogják olvasni tagjai ezen rövid tudósításomat, feltéve, hogy a mások jó cikkei által elkényeztetett közönségünk hajlandó lesz egy ismeretlen kezdő firkáit olvasni. Do azért én mégis csak irok, ámbár nt. szerkesztő ur is megmondá ma egy hete, hogy olyan üres levelet, minővel akkor szolgáltam soha ki nem adhat, s igy becses lapja utóbbi száma csakugyan a pesti levél nélkül jelent meg, sokak nagy örömére. Tehát foly a gyűlés. Először különböző bizottságok működtek. Én ezekben nem lehettem jelen, csak másoktól hallottam, hogy valódi lelket emelő tanácskozások folytak a tanügyi bizottságban, s épen a mai és tegnapi nyilvános ülésben olvastatott fel két jeles dolgozat a népiskolai ügyről és a n.-körösi tanitó képezdéröl. Meg voltam hatva mindkettőnek emelkedett nézpontja által. Hol maradtatok ti fekete csuhás setétség madarai, és ti minket folyvást méltatlan váddal illető mindenáron kormánypártiak ? Miért nem voltatok itt, hogy láttátok volna az egyszerű, kopott ruhás kálvinista papot, könnyel szemében, midőn megválik népiskolájától, melyet három századon át megszokott mint egyháza veteményes kertjét, nemzetisége erős bástyáját, a lmmanismus terjesztőjét éjjeli és nappali gonddal ápolgatni, mellyel lelke összeforrt, melyért annyit küzdött !! S most, első évében azon korszaknak, melyben már háboritlanul birtokolhatná, most megválik tőle, mert megértette, hogy ha a polgárok öszszesége vállalja magára azon terhet, melyet eddig egyházunk majd nem ki-