Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

gosan figyeltetett, megállhat-e ez előtt'?! es védje bár a mult, védjék a jelen múltban álló férfia, eljő az idő, midőn e barátrendszer nevetség, sőt — sok részben — félelem tárgya leend a szülők előtt, s elsepri a század szelleme; — avagy a 48 előtti viszony, mikor a tanuló iíjuság fele szolga volt, inas, nappali s éji őr, megállhatna-e most ? — pedig voltak ám annak tekintélyes védői!! Igy vagyunk — hogy többet ne említsek — az irásbeli magyarázatra nézve is. Ez, — bár mellette van a mult, mellette van gyakorlatilag a jelen sok nevezetes férfia, — többé célszerűnek nem mondható. Elismerem ugyan, hogy kézikönyvet kiadni sok tanárnak nincs anyagi tehetsége; elismerem, hogy a közönség nem buzditó e tekintetben ; elismerem, hogy a kézirat is lehet jól kidolgozott, mint p. o. Arany általam is ismert költészettana ; elismerem, hogy a kiadott könyvet egy tized is túlhaladja, eszméiben, alakjában s többé sikerrel alig használható : mégis azon meggyőződésem van, hogy a kéziratból való tanitás eltörlendő. Nem akarok szólni arról, hogy teljes képességet csak azon tanárában tesz fel a növendék, ki ön alkotta müvét a sajtó'itélőszékén is bemutatni meri; nem akarom fölemlíteni azt, hogy az iskolát fenntartó gyülekezeteknek, egyeseknek, testületeknek joguk volna tudni, mit és hogyan tanítanak iskolájokban ?—egyedül arra szorítkozom, hogy a növendék ne tétessék másoló géppé. A klastromok barátjához volt ez illő munka, de Guttenberg után ez nem helyes. Az életben kinn a gép fölmenti az embert, s az iskola, melynek hivatása hirdetni a szabadságot, sok tekintetben géppé tenné növendékét. A leirás időt rabol. Azt az időt, mit a növendék irásra fordít nem használhatná-e fel helyesebben, hasznosabban ? nem többet érne-e ha ezen idő alatt hason irányú könyvekot olvasgatna? Bizonyára. 50—100 ívet leirni egy év alatt nem borzasztó-e ? !! Önálló gondolkodó helyett igy lesznek azután az úgynevezett magoló fráterek, kik leirnak mindent, felfalnak mindent, de nem értenek, mert nem volt i d e j ö k gondolkodni. Az említett mód nem is célszerű. Nézzük csak a gyakorlatot. A tanár hetenkint, évenkint, kiadja kéziratát egynek, az eredetiről kevés ír, hanem egyik a másikéról s mennyi hiba! mennyi fordítás!! Sok megnem kaphatván kellő időben, le sem írja, ugy hogy a jobb tanulókon kivül az iskola nagy részének nincs is k éziratja s ha van, nem teljes. Azt megemlíteni sem aka rom, hogy minő körülmény áll elő, midőn a növendék eldödjei kéziratából tanul; de megemlitem azon előfordulható szomorú esetet is, hogy sokszor csak vizsga felé, előtte pár héttel kap a növendék kéziratot tanítójától, s ha nem tud, kész a secunda. Mind ezen hiányokon, gymnasiumok mint akadémiákban segit a kézikönyv, már az akár az illető tanár müve, akár csak magyarázataihoz felvett vezérkönyv, mennyiben ő magyarázataiban azért szabad és önálló irányt követ, mit a hallgatók lejegyeznek. Általában iskoláinkban sok helyütt előtérben van még ma is a tanultató rendszer a gondolkodtató föl öt t. Csak a kézirat betűinek tett eleget a tanítvány, csak pensumát recitálta el jó folyékonyan, fülgyönyörködtetőleg, s kész sok esetben a jó, szülőt büszkitő calculus ; — hogy érti-e? .. az sok helyen figyelembe kevéssé jő. Pedig ez a rendszer szüli az úgynevezett jó tanulókat, kik amellett keveset tudnak, mert keveset gondolkodnak ; mire egyébiránt a sok tanulás miatt rá sem érnek. Önállóság, — ez a fő.. Ez pedig csak ugy érhető el e téren, ha a tanitványoka magyarázatot feldolgozzák, sa jövő órán kijavítják a tanár előtt. Ez a rendszer szül értelmes, gondolkozni, fogalmazni képes növendékeket, nem pedig az, midőn a §-ok bemagoltatnak más irálya szerint, s ha történetesen a szegény gép másfelé fordítja gondolatának kerekét, megakad, vagy ha más szavakkal talál élni, ez nem ugy van szavakkal ejtetik kétségbe, holott meglehet hogy csak a kéziratban nem ugy van. Általában a gondolkodtató rendszernek sok előnye van ama felett. Igy meglehet kevesebb lesz a kitűnők száma, de több az értelmes növendékeké, kiknek ez esetben feleletül nem §-ok, hanem tárgyak adatnak fel; ezekről beszéljenek szabadon — kivált a nagyobb korban. Ha tárgyamtól el nem húzna, elmondanám, hogy nálunk még ma is ugy tartatnak vizsgák az iskolákban s e.megyéken sok helyütt, — tisztelet és kalapemelés a kitételeknek, — hogy az exequens §-okat recitál. Pedig ez nem jó. Adassék fel neki tárgy, mondja el arról szabadon véleményét, idézze a kútfőket, hivatkozzék tekintélyekre, ekkor meg lesz ítélhető az egész ember; — elmondanám, hogy ez esetben állandó szaktanárok, és egyházvidékenként állandó szakvizsgálók állitandók, mert a segédtanárság, és a politikai rámára sámfázott változó censorságnak kellő készülete nem lehet az ujabb módozathoz. Sapienti pauca. Tartozom az igazságnak annak kijelentésével, hogy sok kéziratból tani tó tanár sem magoltat — bocsánat e diákos műszóért! — többé; azt is megjegyzem jó időben, hogy irásom alatt nem személy, hanem a szent ügy lebegett lelkem előtt és véleményem kimondásával senkit sérteni nem akarék e hazában levő tanárok közül, annyival is inkább mert nagy tisztelettel viseltetem azok iránt, kik rögös, sokszor anyagilag nyommasztó helyzetűkben éltöket a hazának szentelik, a haza jövőjét kezökben tartják, — mégis egyéni véleményem az, hogy a kéziratból való tanitás többé meg nem állhat, annak változni kell k é z i k ö n y v v é, ezt többé elodázni nem lehet, — nem, — ha föláll mellette az egész tanári kar ! mert a közvéleményt elhallgattatni nem lehet, meg kell változni, mert a változás már sok helyütt meg is van S csak is igy észszerű. Szekeres Mihály, reform, lelkész.