Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

gyón sok kell, hanem ezeket az iskolás gyermekeket még most nagyon kevéssel ki lehet elégitni. Mennyibe kerülnek ez után? ez az állam dolga. Az állam csak akkor fogja kellőleg ismerni és utólagosan méltányolni a szegény prot. egyház érdemeit, áldozatait, majd mikor ezeket a terheket vállain emeli. Talán pénzügyeinket rendezné a zsinat? Bizony mondom, nincs olyan ügyes Law vagy Mendizabal, a ki megtalálná vagy kifogná azt a halat, melynek szájába a prot. egyház obolusát rejtették. Az adó fekete táblájára, arszlán karmokkal irta az állam: malo adficitur si quis quartam tetigerit. Zsinatot nem ismerek, melynek adóztatási hatalom adatott volna. Az egyházi perselyekkel szemben most is ott ül Jézus, mint hajdan, rámutatva az özvegyT

fillérjére; de Jézust nem zsinat rendelte oda. A perselyeket, ezeket az üres olajoskorsókat, melyik zsinatnak áll hatalmában megtölteni, melyik fedezi fel az egyház beomladozott aranybányáit? Egyik sem. Nekünk nincs Péterfillérünk, a hol van, ott is a Júdás erszénye nyeli el. „És ha megtudja az egyház népe, hogy a zsinattól e tekintetben mit se várhat, sőt még a képviselők napi dija is, mint közelebb a dúsgazdag Héber congressusé, az egyházak perselyéből rázatik ki: fogadni merek, hogy nem örömest választja meg zsinati képviselőit." Mi van még ? a rendezés, az egyöntetűség. Panaszt hallunk a négy külön superintendentia, s a különbnél különb megyék ellen. De meggondoltuk e jól, hogy mi ez az egyöntetűség, hogy ez nem egyéb keretnél, egy neménél a centralisationak ? — annyi bizonyos, hogy ha négy superintendentia egyöntetű, akor mindegyik megye, sőt egyház egyöntetű kell, hogy legyen és ezzel megszűnt külön élete mindegyik kerületnek, megyének és egyháznak. Korunk gondolkozása, mint közlekedése, gépies természetű, nem is képzelheti másképen, minthogy a vaskocsi négy kerekének átmérője egy ^gyen. Azonban ne feledjük, hogy jelen egyházszerkezetünk zsinat nélkül is megtalálta egészséges alapját a képviseleti rendszerben. Nincs a világon szabadabb és bővebbkezü képviseleti rendszer a magyar prot. egyház rendszerénél, mert ennek censusa nincs más mint erkölcsi. Talán a zsinat még ezt fogja megkopogtatni, mint az orvos a beteg ember mellkasát?.. Igenis, a zsinat kénytelen lesz ezt az egészséges alapot ugy a mint van, meghagyni. Ezen az alapon fog az egyház organice, alulról fölfelé terjeszkedni magából, minden zsinati ápolás nélkül. Igenis, elébb vagy utóbb magától megtermi még azt a conventet is, melyet mint a diót, tiszántúl annyiszor levertek, megtermi zsinat nélkül is. Favete lingvis, ne zsinatoljunk. Dohos János. Miként töltessenek be a lelkipásztori állomások ? Egyházi életünk terén egyike ez a legfontosabb kérdéseknek, s ennek helyes szabályozása gyülekezeteink valláserkölcsi életére kétségen kivül kiváló hatással leentl. Azonban épen a kérdés fontossága követeli tőlünk, hogy itt ne foltozgassuk uj szabályokkal a régieket, — ez elvesztett fáradság lenne, s a mint a tapasztalás mutatja, ezen foltozgatás nem hogy oszlatná, sőt neveli a zavart. Itt csak gyökeres reform segithet. Ezen gyökeres reform keresztülvitelének nálunk egyetlen illetékes fóruma a zsinat. Ha akár egyes tractus, akár egyes superintondentia alkotna ezen kérdésben alaptörvényeket, eljárása nemcsak jogosult, de célszerű sem lehetne. Minden ref. superintendentiának van zsinatilag alkotott, s általa történelmileg elfogadott alaptörvénye, — egyiknek a komjáti, másiknak a Gelei kánonokban. Számos példából ismerem a lelkészválasztási eljárást mind a komjáti, mind a Gelei kánonok alapján kormányzott superintendentiákban. Sokan tán nem hallják szivesen, de azért egész őszinteséggel kimondom, hogy itt, ugy mint ott, minden tiz lelkészi állomás betöltésekor, a legjobb esetben is legalább öt helyen, a gyülekezet a lelkészválasztás alkalmával oly erkölcsi veszélynek van kitéve, mit a választott lelkész a legbuzgóbb akarat mellett is csak évek múlva küzdhet le teljesen. Hogy itt reform, még pedig gyökeres reform kell, arra bizonyiték se szükséges. Hogy a kánonokban foglalt alaptörvényeknek e tárgybani foltozgatása nem segithet a bajon, azt az eddigi tapasztalás igenis bőven igazolja. — De ha egyes superintendentia akarná keresztül vinni a gyökeres reformot, ez esetben az egyes tractusok is teljes jogosultsággal opponálhatnak, mert az alaptörvényt változtatni, és helyette mást alkotni, csak ugyanazon fórum illetékes és jogosult, mely a létező alaptörvényeket alkotá, t. i. a zsinat. A gyökeres reform ily fontos kérdésnél beható tárgyalást kiván. Ily beható, alapos megvitatást, tractusi és suporintendcntialis gyűléseink jelen rendszere mellett, várnunk egyáltalán nem lehet. Gyűléseinknél annyira 41*