Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

legnagyobb theologusa, ki hatalmas szellemével nemcsak a régi supranaturalismust és rationalismust dönté halomra, hanem teljesen átalakitá a theol. tudományok minden ágát, s oly hatalmas fejlésnek tette le alapját a prot. tudomá­nyos egyház jogi és vallásos életében, mely azóta soha nem lankadt, s melynek nagy erejét leginkább mutatja az, hogy még legnagyobb ellenesei is kénytelenek vele meg­alkunni. Schleiermacher theologiája hidat képez a régi és a modern tlieologia közt. A modern theologia azon idő­sebb hívei, kik neki közvetlen tanitványai voltak, igye­keznek nem ritkán homályos és nevének mintegy megfe­lelöleg „fátyolba burkolt" nyilatkozataiból kimagyarázni, hogy ö valóságos megalapítója volt e rendszernek ; holott a mi Ítéletünk szerint tőle csak az első lökés származott, a szervezés érdeme némely tanítványait illeti. De ne bocsátkozzunk itt mélyebben e dologba. Elég, hogy a német, s főként a porosz orthodoxia senki iránt oly keserű gyűlölettel nem viseltetik, mint ezen férfiú em­léke iránt. 1868. nov. 21-én születésének százados évfor­dulója volt; számtalannak mondható tisztelői készülete­ket tettek, hogy e napot egyetemi és egyházi ünnepélyek által emlékezetessé tegyék. Sok helyen minden ellenzés nélkül célt értek, de Berlinben, — hol az egyházi reactio látható feje Hengstenberg uralkodik, Isten és a világi ha­talom kegyelméből, — elején semmiféle egyházi ünnepély­ről nem akartak hallani a hatalom kezelői. Bámulatos, hogy ők, kik oly örömest kacsintgatnak Kómára és min­den szenteire, attól kezdettek tartani, hogy a Schleierma­cher ünnepélyek a kath. szentimádás némi szinezetét ta­lálja felvenni. Nagy buzgóságot fejtett ki az ünnepély megakadályozásában a berlini szentháromság templomá­nak prédikátora, ki Schleiermaehernek ugyanazon temp­lom mellett egykor káplánja volt, s már régebb kinyilat­koztatta, hogy Schl. tanítványai nincsenek jogositva egy­házi hivatalt viselni; Hofmann general-superintenlensstb. Schl. barátainak nem kevés fáradságba került az egyházi főtanácstól csak egy szavazattöbbséggel megnyerni egy templomot az ünnepély tartására. Az igazhivő reactio erő­szakoskodása alkalmasint igen-nagy hasznot hajtott az uj iránynak; mert Schleiermachert a nagy tömeg már meg­lehetősen elfeledte, és semmiféle szertartás nem lett volna képes a figyelmet annyira ráirányozni, mint a consisto­rium eredeti tiltakozása. Most már Németországon min­denki csak róla akar hallani, szelleme egy század múlva újból megjelent, hogy lángra gyújtsa a közönyös sziveket, hogy jótékony meleget és világosságot árasszon szét. Hála istennek a prot. egyházban semmiféle egyh. hatalom nem Ítélhet egy ember vagy irány történelmi jelentősége fölött, hanem csak maga a történelem. Miért ellenezte oly nagyon a porosz egyházi hatalom Schleiermacher emléke megújítását ? E kérdésre rövi­den megfelelhetünk. Schl. elismerte minden iránynak, mely Krisztust vallja és ö hozza ragazkodik, jogosiíottságát, még a sekélyes rationalismusét is, — miként tetszhetnék tehát oly hatóságnak, melyben ezen ember játszik fősze­repet, ki a „Protastanten Verein" tagjait, kik épen ezért küzdenek, egy fokra állította a zsidókkal és szabad kő­művesekkel ! Schl. haláláig küzdött az egyház felszaba­dításáért a 300 év előtt készült hitvallások alól, — miként tetszhetnék tehát oly embereknek, kik 300 évi fejlést igno­rálva, azon hitvallásokat kötelező egyházi tan ként akar­ják az embereké erőszakolni! Schl. a keresztyéni kegyes­séget függetlenné akarta tenni a theologusok tantételeitől, hirdette, hogy ha a tudomány felszabadul a theol. téte­lektől, az a keresztyéni kegyességnek kárára nem válik, — miként tetszhetnék tehát azoknak, kik az ellenkezőt sérthetlen törvényül állítják fel, s annyira mennek, hogy pl. a teremtés bibliai leírását kötelező zsinórmértékül állít­ják a természet-vizsgálók elé ! Schl. abban látta az egy­ház legnagyobb veszedelmét, hogy a fejedelem udvarából igazgatják, hogy papjai, tisztviselői a fejedelmi tekintélyre támaszkodnak. — mikép tetszhetnék tehát oly emberek­nek, kiknek uralma röktön odalenne, mihelyt ezen támasz elvonatnék alólok ! Schleiermacher minden művéből kitű­nik, hogy teljesen ellentétbeu állott a mai hivatalos ortho­doxia irányával és törekvéseivel. Schleiermacher meghalt 1834 febr. 12-én; de szel­leme él ma is, alapeszméje: „a vallás és mivelődés kibékí­tése" folyvást közeledik a valósuláshoz. Lassanként el­hullanak az üres dogmák, s a keresztyénség visszatér az élő kegyességhez, a sziv és szellem vallásához, melyet Schleiermacher tanított és a melyben élt. * Berlin. Schleiermacher emlékére születése szá­zados évfordulóján egy szobrot állítottak fel, mely egyik oldalán kitűnően sikerülve tünteti fel a nagy theologus alakját. Aláírása a név után: „Az 1868 nov. 21 ünne­pélyen. Ezelőtt 100 ével adta öt nekünk isten„ Hátsó oldalát a vallás allegoriai képe foglalja el, egyik ke­zében bibliát, másikban kelyhet tartva; ennek jobbján áll világosságót tartó géniusz balján két alak az általa meg­áldott emberiséget jelképezi. Lábainál a Spinoza Plató, Ií e r a k 1 i t nevek jelentik, hogy a vallás is az igazság és bölcseség után való emberi vizsgálódáson alap­szik. Aláirása a biblia eme szavai: „Egy a ti mesteretek, a Krisztus." — E sikerült mestermü is sokáig fogja em­lékeztetni a világot a nagy ember érdemeire. * A Schleiermacher-ünnepélyek alkalmából figyel­meztetjük olvasóinkat egyházi beszédeinek következő ujabb kiadásaira : Schleiermacher Fr. Predigten. 4 Bande. Neue Auflage. ára 5 tallér 10 garas. Schl. Fr. Predigten über den cliristlichen Haus­stand. 4 Auflage. ára 25 ezüst garas. * Megjelent: Friedrich Schleiermacher. Ein Le­bens- und Charakterbild. Zur erinerung an den 21 nov. 1768, für das deutsche Volk bearbeitet von Dr. D Schen­kel. 38. iv. ára 3 tallér.

Next

/
Thumbnails
Contents